LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 23. évfolyam (1997)

1997 / 4. szám - ZSADÁNYI EDIT: Hamupipőke nem megy a bálba : A Hamupipőke-történet kortárs amerikai regényekben

392 II. Zsadányi Edit Joyce Carol Oates Black Water című regénye egy fiatal amerikai lány, Kelly Kelleher élete utolsó napjának elbeszélése. Kelly viszonylag tapasztalt, szerelmi csalódásokon is átesett, független nő. Egy július 4-i ünnepnapon rendezett baráti összejövetelen találkozik egy híres demokrata szenátorral, véletlenül éppen azzal, akiről a szakdol­gozatát írta. A szenátornak első látásra megtetszik Kelly, egyre inkább kitünteti fi­gyelmével, végül intim jelenetek után meg is állapodnak, hogy otthagyják a társasá­got, és az éjszakát együtt töltik egy közeli motelben. A szenátor ittas és gondatlanul vezet, a kocsi belerohan az út melletti megáradt patakba és süllyedni kezd. A férfi elrúgja magától a segítséget kérő Kellyt és kiúszik a partra. Kelly nem tudja egyedül kiszabadítani a lábát, a víz beáramlik, és ő megfullad. Utolsó perceiben (ez a regény alapvető beszédhelyzete) felidézi a múltját és az egész nap történetét. Ki nem mond­va is azt kérdezi magától, hogyan kerülhetett ilyen helyzetbe. Magányos vívódása közben végig bízik abban, hogy a szenátor visszajön és megmenti őt, ami nem történik meg. A Black Water egyik történetszála a süllyedő kocsiban rekedt lány sorsának ala­kulását követi nyomon. A személytelen harmadik szentélyű elbeszélői hang könyör­telen részletességgel tájékoztat a lány haldoklásáról. A másik történetszálat (Kelly Kelleher múltját, gyerekkorát és az utolsó nap történetét) külső és belső nézőpontot váltogató történetmondás közvetíti, leggyakrabban Kelly beszédmodorát és gondol­kodásmódját érzékeltető szabad függő beszéd formájában, melyben gyakran feltűnnek Kelly gondolatainak egyenes idézetei. „She was the girl, she was the one, she was the passenger, she was the one trapped in the safety belts, no it was the door and part of the roof that had buckled in upon her, she was upside down was she? thrown on her right side was she? and where was up? and where was the top? and where was the air?... yet­her thoughts were detached and even logical. This isn't happening."9 A két történetszál váltakozik egymással. A második cselekmény­szálban a közeli és távoli múlt eseményei fragmentumokban és anakronikusan kö­vetik egymást. A szereplő és a narrátor pozíciója gyakran összefonódik, szinte lehetetlen eldön­teni, ki is beszél. A történetmondó feltételezi, hogy a történetbefogadó ismeri a Kellyéhez hasonló történeteket. „They were new acquaintances, virtual strangers. Yet, what immediate rapport! You know how it is, basking in the glow of a sudden recognition, his eyes, your eyes, an ease like slipping into warm water..." (32.­­Kiemelés - Zs. E.) Mikor azt állítja az elbeszélő, hogy Kelly nem teljesen tapasz­talatlan a politikai élet és a politikusokat illetően („Kelly Kelleher knew about poli­ticians, she was no fool') (40.), akkor olyan olvasói horizontot tételez fel, amely ismeri a fiatal lányok és a hatalommal rendelkező férfiak tipikus történeteit. Erre a tapasztalatra épít, ehhez képest határozza meg és határolja el Kelly történetét. Az történetmondó és a szereplő, valamint a történetmondó és a történetbefogadó vi­ 9 Joyce Carol OATES: Black Water. New York: Plume, 1992. 46-47.

Next