LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 25. évfolyam (1999)
1999 / 4. szám - LŐRINCZ CSONGOR: Kérügma és literalitás
428 Lőrincz Csongor absconditus tapasztalatának inszcenírozására („és tudjátok nevét az árvaságnak?"). Pilinszkynél mind a képvilág (szemantikai ambivalenciái), mind a különböző regiszterek (összeolvasztása) szintjén olyan transzfigurációs effektusok keletkeznek, amelyek nem a kreatúra transzcendencia általi áthatottságából származnak - mint a klasszikus transzfiguráció esetében 47 —, hanem éppen fiktív és reális közötti határ értelmetlenné válásából (mintegy Isten jelen-nemlétének paradox hatásából). Erre az aposztrofikus motiváció elvesztése mellett- a bibliai nyelvre való allúziók folyamatos dekonstruálódása utal: ez így annak a személytelen beszédnek adja át a helyét - mint az Apokrif harmadik részében -, melynek „a grammatikai én-forma [már] csupán foglalata, de nem jelentésképző horizontja".48 A József Attila-lírával való viszony ugyanakkor a diszkontinuitás indexét is nyilvánvalóan magán hordozza. Ebből a szempontból kérdéses lehet Schein Gábor véleménye, aki szerint .József Attila költészetére mindvégig jellemző volt a nyelv és a szemlélet metafizikus tagoltsága [...] a világnak mint valóságmögötti ténynek a tételezése tehát szükségszerűen tette metaforikussá József Attila nyelvét [...] a metaforika és a metafizika átvitele megegyezik, mert a műveiben töredékesen megmutatkozó ontológia a platonikus hagyományt követi..."49 Amellett, hogy ez valószínűleg az Esztétikai töredékekre nézve sem egészen találó, a József Attila-i „önmagát látó" vers egyik látványos példája, az Ars poetica első három strófája is más tapasztalatra utal: Költő vagyok — mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga. Az idő lassan elszivárog, nem lógok a mesék tején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. Szép a forrás fürödni abban! A nyugalom, a remegés egymást öleli s két a habban kecsesen okos csevegés. 47 Vö. W PANNENBERG: Verdinglichung und Transfiguration. In: Dieter HENRicii-Wolfgang ISER (szerk.): Funktionen des Fiktiven. München, 1983. 525. 48 Vö. KULCSÁR SZABÓ Ernő: A magyar irodalom története 1945-1991. Bp., 1994.276. 49 SCHEIN Gábor: József Attila kései költészetének hatása Pilinszky János lírájában. Műhely 1994/4. 33-34.