LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 26. évfolyam (2000)

2000 / 2. szám - SZEMLE - SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY: A romantikus Petőfi : Margócsy István: Petőfi Sándor

Szemle Szegedy-Maszák Mihály A ROMANTIKUS PETŐFI - Margócsy István: Petőfi Sándor. Korona, Budapest, 1999. 312 pp.­­ Nem monográfia, de „kísérlet". Ez az önmeghatározás nemcsak példás lelkiis­meretességre, de önkorlátozásra is vall. Kevésbé indokolt Margócsy Istvánnak az a sejtése, hogy könyve majd „vitairatként hat" olvasójára. Ez a föltevés nem igazán érthető olyan munka esetében, melynek szerzője úgy látja, „bármit is bármely megfogalmazásban" állítsunk Petőfiről, „az minden bizonnyal csak ré­gi álhtásoknak egyszerű és közvetlen megismétlése lesz csupán". (12.) A „Klasszikusaink" című sorozatnak e kötetében rendkívül alapos a szakiro­dalom beidegződéseinek bemutatása" (91.), és maradéktalanul meggyőző an­nak bizonyítása, hogy az „egységes jellemrajz és egységes pályakép" (80 ) esz­ményelől szerfölött kevés irodalmár tudott vagy próbált elrugaszkodni A szedőt annyira lefoglalja e sajnálatos tény kíméletlen, de teljes mértékben jogos rögzí­tése, hogy viszonylag kevés szót veszteget annak a különbségnek a jelzésére mely elválasztotta egymástól az egyes tudósok felfogását - például Németh G' Béla és Király István értékrendjét. Nem kapunk magyarázatot arra, miért is vál­hatott egykor politikai kérdéssé Lukácsy Sándor és Pándi Pál nézetkülönbsége Arról is a kelleténél kevesebb szó esik, hogy az 1945 utáni négy évtizedben Pe­tőfi életműve Révai József és mások jóvoltából védettnek számított Ezzel ma­gyarázható, hogy nem vetődik fel két olyan kérdés, mely aligha elhanyagolható a jelenkori magyar irodalomtörténet-írás szempontjából: mennyiben gátolta a feltétlen hódolat Petőfi műveinek értését, és mennyiben vehető észre a cenzúra - vagy akár az öncenzúra - hatása a második világháború utáni negyvenöt év ta­nulmányaiban. Apróság, de megemlíteném, hogy az egy-két tanulmány melyet egykor Petőfi költészetéről készítettem, nem egészen úgy jelent meg, ahogyan írtam okét. A Kis-Kunság című vers elemzését a tanulmánykötet szerkesztőjének határozott utasításai szerint készítettem el, majd a vele folytatott, egyáltalán nem könnyű egyezkedésnek megfelelően fogalmaztam át. Nem hinném hogy a Pándi Pál s közöttem fönnállt feszültségből általánosíthatnánk, de aligha zárha­tó ki annak a lehetősége, hogy 1990 előtt eszmei ellenőrzés zavarta a Petőfivel foglalkozó szakírók tevékenységét. Margócsy István kétségkívül számol az általa vizsgált életmű egyenetlenségei­vel, de kezdeményezése némileg bátortalan. Nem igazán szerencsés arra hivat­kozni, hogy „Petőfi egyszerűen nem hagyhatott befejezett életművet hátra" (84.), mert egyáltalán nem magától értetődő, hogy okvetlenül s mindig életmű­vekben célszerű gondolkodnunk, továbbá a megvalósulatlan lehetőségek nem-

Next