LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 28. évfolyam (2002)
2002 / 3. szám - MŰHELY - HITES SÁNDOR: Szindbád-lexikon
Szindbád-lexikon viszonya) narratív megalkotottságának relativizáló hatásait hangsúlyozzák. A Krúdy-olvasás sarkalatos pontját, az emlékezet problematikáját illetően kitűnt, hogy nem valamely meghatározható, elszigetelt originalitás visszaidézéséről van szó, az emlékezés folyamatai nem valamely eredet és a visszatekintés szilárd pontjai közti izolált reflexió révén mennek végbe. Mivel az elbeszélés szövege gyakran maga is valamely korábbi szövegre való visszaemlékezésként érthető meg, a szöveg tételezte jelen és múlt kölcsönösen figurálják egymást. Továbbá, az identitás formái sem adottságok, hanem az emlékezés narratív folyamataiban létesülnek. Az emlékezet figurái nem valamely „tárgyként adott, felmérhető világ kimerítésének" eredményeként állnak elő, hanem maguk képzik meg az emlékezet széttartó világát."-" Vegyük észre, lényeges vonása a narratív felfogásnak, hogy elveti annak lehetőségét, hogy tárgya „kimerítően" megjeleníthető volna. Találunk-e olyan mozzanatokat a Szindbád-novellák körében, melyek nem tagolhatók be valamely narratíva hatálya alá, olyan mozzanatokat, amelyek a kimerítő ismertetés lehetőségét ígérik? A Szindbád-novellák számos helyen élnek a felsorolás eszközével. Rögtön a Szindbád ifjúsága és a Szindbád utazásai ciklusokhoz fűzött elöljáró Tájékoztatásban, ahol elsorolódik, mi mindent szeretett Szindbád, és mi mindent szerettek a nők: „Szerették, ha szerelmi jelvényeiket: hajszálakat, harisnyakötőket, zsebkendőket, imakönyveket, hajtűket, cipőket, gyűrűket, apró kis cédulákat, vasúti jegyeket, hervadt virágokat, szalagocskákat, emlékezetes faleveleket, fátyolokat, együtt talált patkószegeket, arcképeket, pénzdarabokat, süteménymaradványokat, kavicsokat, cigarettacsutkákat, gombokat, ingeket, könyveket, fűzőzsinórokat, üres gyufaskatulyákat megőrizték a férfiak." (I. 12.) A puszta felsorolás meglehetősen formátlan forma, elemeinek mégsem kell feltétlenül narratív magyarázatot nyerniük ahhoz, hogy jelentéssel bírjanak. Nehezen volna tagadható, bármely szinguláris mozzanat értelmezett formában hozzáférhető. A fenti felsorolás elemei azonban, noha illeszkednek valamely, főként az igeidők jelezte narratív elővezetés kereteibe, mégis ellenállni látszanak az elbeszélésformának. Az egyedi, pontszerű elemek híján vannak az elbeszélés befejezettségének, nem valamely kezdet, közép, vég struktúrájába szerveződnek. Nem meghatározható valamely leírás révén, hogy az egyes elemek miként implikálják egymást. A nem-narratív elemek referenciális kapcsolódásai mintha a szövegen túl vagy az elbeszélésen innen jönnének létre. A részletek jelentésének volna tehát egy mélyebb, megalapozó nyelvtana? A puszta felsorolás is rendeződni látszik bizonyos mintázatokba. Elemei szintén valamely kontextusból nyerik jelentéseiket, noha nem feltétlenül egy narratíva jelentéseit. E kontextus ugyanis nem ad ki olyan egységes cselekményt, amely rendezné, formázná a részleteket, amelyben azok megtalálnák, kinyilvánítanák a kapcsolódás vonalait. Úgy tűnik, kevéssé számít. EISEMANN György: A folytatódó romantika. Orpheus könyvek, [h. n.] 1999. 117. MESTERHÁZA Balázs: Az elsajátítás alakzatai. Emlékezés, álom és történet Krúdy Gyula Szindbád/diem. Alföld 2001/3. 49. (saját kiemelésem - H. S.) 3 A következőkben a KOZOCSA Sándor válogatta, a Magvető gondozásában 1957-ben megjelent kétkötetes Szind/bad-kiadásból idézek. A római szám a kötetre, az arab az oldalszámra utal.