LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 29. évfolyam (2003)

2003 / 3. szám - TANULMÁNY - KÁLMÁN C. GYÖRGY: Az irodalomtörténet mellékszereplőiről

Kálmán С. György AZ IRODALOMTÖRTÉNET MELLÉKSZEREPLŐIRŐL* Általánosan elismert igazság, hogy a történetek, köztük az irodalomtörténetek is, olyan elbeszélések, amelyek a szokványos történetmondás mintáját követik. Az elmúlt évszázadban, legalább Collingwood óta (de talán már régebben) egészen máig, Hayden White-ig,s uralkodóvá vált az a rendkívül hatásos és megvilágító erejű - jóllehet mára már talán túlságosan is megszokott és kézenfekvőnek tet­sző - belátás, hogy amikor csak történetet mond valaki bármiről, ami megesett, akkor igazodik a történetmondás azon az alapvető szabályaihoz, amelyeket Labov a „természetes elbeszélés" (natural narrative)­ szabályainak nevezett, s hogy min­den történetmondás akként elemezhető, mintha történetek átirata vagy újraírása volna. Csakhogy az a naiv és magyarázatlanul hagyott elgondolás, amire akkor ha­gyatkozunk, amikor általában történetekről beszélünk, korántsem ártatlan ténye­ző ebben az érvvezetésben. Általában úgy gondoljuk, hogy a történetek esemé­nyekből állnak, azaz hősök és intrikusok cselekedeteiből, továbbá az elbeszélő hangjából, idő- és térszerkezetből, és így tovább. Vannak kötelező és vannak vá­lasztható elemek, és vannak olyanok, amelyeket bizonyos műfajok egyenesen megtiltanak. Az epizód, amely legalább egy cselekedetet tartalmaz, szükségszerű része a történetnek - legalább egy epizódnak lennie kell, ami maga a főtörténet. Hasonlóképpen szükségszerűen lennie kell legalább egy szereplőnek (még ha ez nem is személy, hanem mondjuk tárgy), amely cselekszik (vagy amellyel valami megesik); s minthogy mindenképpen kell lennie valamiféle változásnak is (álta­lában a cselekedet alakjában, amely előidézi a változást), kell lennie valamiféle időnek is. Ezek az elemek - és talán más, de igen korlátozott számú elem - alkot­ják a történet kötelező repertoárját. " A szöveg angol változata az AILC 2003. május 9-én, Budapesten tartott (Reswriting Literary History című konferenciáján hangzott el. Részletei és egyes gondolatai az AILC Irodalomelméleti Bizottságá­nak 2002. májusi, dubrovniki kollokviumán tartott előadásomban is megjelentek, valamint a magyar és a bolgár Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének 2002. novemberi, szófiai konfe­renciáján (ez utóbbi a hálón: http://edu.nbu.bg/ant/library). Az írás az NKFP 5/130. sz. projekt része.­ ­ Lásd Robin G. COLLINGWOOD: The Idea of History. Oxford Univerity Press, Oxford, 1946., különö­sen V rész (magyarul: A történelem eszméje. Ford. ORTHMAYR Imre. Gondolat, Budapest, 1987); Hayden WHrre: Metahistory: The Historical Imagination in Nineteenth Century Europe. The Johns Hopkins Uni­versity Press, Baltimore, 1973 és Hayden WHITE: Tropics of Discourse: Essays in Cultural Criticism. The Johns Hopkins University Press, Baltimore, 1978. 2 Lásd William LABOV: language in the Inner City. University of Pennsylvania Press, University Park, 1972.

Next