LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 30. évfolyam (2004)

2004 / 1. szám - VITA - HORVÁTH IVÁN: A herméneutikai ajánlat : Vitaindító kérdések

110 Horváth Iván 3. 2. Elhatárolódás a hasonló törekvésektől Még megíratlan a hazai hermeneutikai irányzat története. Mint az események ta­núja, részben gyarló emlékezetemre is támaszkodhatom, nemcsak Veres András feltáró munkájára.8 Az MTA Irodalomtudományi Intézetében akkoriban nem akármilyen szellemi élet folyt. Az 1970-es évek végén Bonyhai Gábor ott fedezte fel a magyar irodal­márok számára Gadamer jelentőségét. Az általa szerkesztett Helikon-különszám­ban Gadamert, Jausst és Habermast ő maga és Bacsó Béla fordította magyarra, a szemlerovat legérdekesebb cikkeit is Bacsóra bízta.9 Az irányzatot akkorra már részben magáévá hasonította Bojtár Endre és Szegedy-Maszák Mihály. Gadamer nagyra becsülte Bonyhait, Jauss fel is használta Bojtár és Bonyhai műveit.10 Bonyhai javaslata azonnal széles körű sikert aratott, mivel nem állt ellentétben korábbi tájékozódásunkkal. A hermeneutikai ajánlat szervesen kapcsolódott az előzményekhez, az irodalomelméleti hagyományhoz. Nálunk a strukturalizmus csak nagyon későn vált ismertté. Ez a hátrány azzal az előnnyel járt, hogy hatása legjava képviselőinek jól megválogatott művein ke­resztül bontakozott ki, így az Európa Könyvkiadó nagy példányszámú, kétkötetes szöveggyűjteményében, a Strukturalizmusban például már 1971-ben magyarul is bárki olvashatott olyan tanulmányt, amely a befogadót (a befogadás időbeli szer­kezetét) állította a középpontba, a szöveg értelmezésében pedig megfelelő jelen­tőséget tulajdonított a hagyománynak, a szöveg más, korábbi és korabeli szöve­gekkel fennálló kapcsolatának.11 Marxista bírálói a strukturalizmust ugyan mindig elmarasztalták a történetietlenség vétkében, de nem volt igazuk; a késői korszak­ban végképp nem.12 így aztán a hetvenes évek strukturalistáinak Gadamer és Jauss nyomán sem kellett gyökeresen felülvizsgálniuk kutatási módszereiket. So­kan inkább gazdagodásként, semmint teljes fordulatként élték meg, hogy (a leg­különfélébb régibb és újabb szerzők - Benedetto Croce, Robert С. Collingwood, Hans-Georg Gadamer, Gérard Genette, Hans Robert Jauss, Hayden White és má­sok - hatására) az irodalomtudományi kutatásban gyorsan felértékelődött, végül középponti fontosságra tett szert az értelmező személye. A strukturalizmus késői, befogadáscentrikus szakasza és a hermeneutikai meg­közelítés között nem láttunk szakadékot. 1977-78-ban Kocziszky Évával és Tatár Györggyel hármasban megpróbáltuk végiggondolni, mi a költészet. Hamann­olvasással kezdtük, Heideggerrel fejeztük be. Az eredmény érdekes emléke egy . VERES András: „Előszó." In BONYHAI Gábor: Összegyűjtött munkái. Bp., 2000. 1/A. 9-18. 9 Régi és új hermeneutika. Helikon Világirodalmi Figyelő XXVII. (1981) fasc. 2-3. 10 VERES András: i. m. 9-10. Jauss kellemes meglepetést szerzett első pesti látogatásakor (a '70-es évek végén lehetett), amikor akadémiai előadásában Bojtár könyve (A szláv strukturalizmus az irodalom­tudományban. Bp., 1978) utolsó fejezetének német fordítására hivatkozott. 11 Michael RIFFATERRE: „Költői struktúrák leírása: Baudelaire Л macskák című költeményének kétféle megközelítése." Ford. SZEGEDY-MASZÁK Mihály. In Strukturalizmus. Szerk. HANKISS Elemér. Bp., é. n. [1971] II. 122-157. 12 A strukturalista hagyomány és a történetiség összeegyeztetésével kísérletezett például BOJTÁR Endre: A szláv strukturalizmus az irodalomtudományban. Bp., 1978. 123-145.

Next