LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 31. évfolyam (2005)

2005 / 3. szám - MŰHELY - ORBÁN JOLÁN: A dekonstruktív irodalomtörténet-írás lehetőségei és lehetetlenségei

Orbán Jolán tana, lehetővé tesz egy belső olvasást..." (93.) Az újhistoriz­mus (New Historicism), mely­nevében rímel az újkritikával (New Criticism), de szellemében megpróbál szembe­szegülni vele, miközben az „ön-legitimáló", „ön-intézményesítő", „ön-megnevező" gesztusaival a „historizmusok legősibb" szellemét is megidézi (vö. 68.). Derrida szerint figyelmen kívül hagyja „a keretek, a határok, azaz a kontextus" kérdését. Holott, érvel Derrida, éppen ezt a kérdést kellene „sürgősen" feltennie, ahhoz, hogy elkerülje az „új archiválás" vagy az „új dokumentarizmus" veszélyét. (93.) Sem neveket, sem szövegeket nem említ Derrida, miközben az új historizmussal szembeni fenntartásait sorolja. Igaz ugyan, hogy az Aram Weeser által szerkesztett, 1989-ben The New Historicism címen megjelenő tanulmánykötet az újhistorizmus képviselőinek első közös, nyilvános fellépése, de a szövegek egy része már 1985 óta olvasható. Itt most nem célom a dekonstrukció és az újhistorizmus viszonyának részletes vizsgálata,13 pusztán arra utalok, hogy Derrida, aki szövegekről és mindig csak szövegekről ír, ez alkalommal megelégszik a hallomásokkal, az újhistorizmus mint olyan jelenség leírásával. Védekezik és támad, akár korábban a Searle-vitában,14 vagy a Lacanról írt szövegében,15 vagy később a Fukujama-szöveg elemzésében.16 Derrida ez alkalommal is személyesen és szöveg szerint érintett, mégpedig a de­konstrukciónál, az amerikai dekonstrukcióhoz való viszonyánál, a történelem kér­désénél fogva. E­z az érintettség teszi zaklatottá és ironikussá az új historizmusra vonatkozó szövegrészt. A Marx kísértetei­ben (1993) visszatér a dekonstrukció és az újhistorizmus közötti különbségre, az irónia itt már a történelemvég beharango­zóinak szól, az újhistorizmus zárójelbe kerül, de még mindig viszonyítási pont.17 1:1 A dekonstrukció és újhistorizmus viszonyához magyar kontextusban lásd Kiss Gábor Zoltán: Ördög­űzés-kritika. Az újhistorizmus a kritikai csatamezőn. Literatura 1998/2. 133-146.; Kiss Gábor Zoltán: „Az újhistorizmus etikája: módszertan vagy politika?" In KÁLMÁN C. György-ORBÁN Jolán (szerk.): Irodalom, nyelv, kultúra. Jelenkor, Pécs, 1998. 133-157. Az újhistorizmus történelemszemléletéhez pedig: Kis Attila Atilla: Hatalom, szubjektum, genealógia: az irodalom kulturális poétikája az újhistoriciz­musban. Helikon 1998/1-2. (Az újhistorizmus) 1-­ 1.; Kiss Gábor Zoltán: Inspiratív metahistóriai elegy. Aetas 1999/1-2. 294-300.; DOBOS István: A szöveg történetisége - a történelem textualitása. Az újhisto­rizmus. Az irodalomértés formái. Csokonai, Debrecen, 2002. 48-103.; MENYHÉRI Anna: „Regényes történelem. Stephen C­reenblatt: „Shakespearean Negotiation, Hamlet in Purgatory." In KULCSÁR SZABÓ Ernő-SzIRÁK Péter (szerk.): Történelem, kultúra, medialitás. Balassi, Budapest, 2003. 71-95. 14 Jacques DERRIDA: Limited Inc. Galilée, Paris, 1990. Magyarul: Jacques DERRIDA: Korlátolt felelősségű társaság abc. (részletek) Helikon 1994/1-2. 1­74-185. Fordította KOVÁCS Sándor, valamint Utószó: egy vita-etika felé. (részletek) i. m. 185-191. Fordította JÁVORCSIK Zsuzsa. A kérdéshez lásd ROZSNYAI Bálint: A józan ész elviselhetetlen könnyedsége: Derrida és Searle vitája, i. m. 165-174.; ORBÁN Jolán: „Program­matológia - az írás mint filozófiai és kulturális gyakorlat." In KARIKÓ Sándor (szerk.): Értékek és élet­elvek. Áron Kiadó, Budapest, 2004. 89-103. kr> Jacques DERRIDA: „Positions." In Positions. Mimiit, Paris, 1972. 112-119.; „Le facteur de la vérité." In ÍM carte postaié, de Socrate á Freud el au-detá. Aubier-Flammarion, Paris, 1980. 439-524. Magyarul: „Az igazság postása." In Kis Attila Atilla-KovÁcs Sándor-OnoRics Ferenc (szerk.): Testes könyv II. Ictus és MATE Irodalomelmélet Csoport, Szeged, 1997. 41-141. Fordította GYIMESI Tímea. E kérdés­hez lásd ORBÁN Jolán: Freud különböző olvasatai­­­kb­an és Derrida. Thalassa 1997/1. 72-99.; KAL­MÁR György: Szöveg és vágy. Anonymus, Budapest, 2002. 7-61. 16 Jacques DERRIDA: Marx kísértetei. Jelenkor, Pécs, 1995. 59-86. 17 Lásd i. m. 85-86. A Marx kísértet­eiben megjelenő történelemfelfogás értelmezéséhez lásd Kiss Gábor Zoltán: Hamlet átiratba foglalt történelemfilozófiai tézisek. Jacques Derrida: Marx kísértetei. Déli Felhő 2001/1. 7-13.

Next