LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 32. évfolyam (2006)

2006 / 4. szám - TANULMÁNY - HORVÁTH GYÖRGYI: Modernista metanarratíva a feminista nőirodalomtörténet-írásban: Elaine Showalter és az önálló nőirodalmi hagyomány

Horváth Györgyi ugyanis minél erősebb egy ilyen narratíva szerzőjében a történeti öntudat (olyan tudat, mely igényli a valóság történeti megjelenítését), annál inkább a fennálló társadalmi rend a történet elbeszélésének a tétje. Showalternél a múlt nemcsak elvezet a jelenhez, hanem kulminálódik is benne, azaz nem egyszerűen csak a múlt és a jelen közti folytonosság felállításáról van szó, hanem egy haladáselvű folyamat felvázolásáról és beteljesedéséről is. Ez a teleologikus szemlélet megkü­lönbözteti a­ Literature of Their Own-t a többi, korabeli feminista nőirodalom-tör­ténetírói munkától. Showalter esetében ugyanis nem egyszerűen követendő pél­dának minősülő, heroikus nőelődök irodalmi panteonjával állunk szemben (mint amilyen a nem sokkal előtte megjelenő Ellen Moers könyve volt),42 nem is a nők 19. századi szerzővé válásának és szerzőségi mintáinak elméletével (mint Sandra Gilbertnél és Susan Gubarnál)43 vagy a női fantáziaműködés sajátosságait tagla­ló művel (amilyen Patricia Meyer Spacksé).44 A Literature of Their Own erősen te­leologikus szemléletéhez Showaltert feltehetően egy olyan felismerés vezette, mely a többi, itt felsorolt történetírónak nem sajátja: ez a történetírás meghalad­hatatlan perspektivikusságának a koncepciója, ami a 18. század vége óta a mo­dern történetírás metodológiai alapját képezi,45 és ami röviden összegezve annyit jelent, hogy a történetírónak tudatában kell lennie önnön történetírói perspektí­vája elkerülhetetlen pártosságának és annak, hogy az általa megjelenített történet annak a helynek is a függvénye, melyet­­ a történeti időben elfoglal. (A perspek­tivikusság meghaladhatatlanságára és a történetírásban betöltött konstruktív sze­repére vonatkozó elgondolás 18. század végi felbukkanása persze szorosan össze­függött annak felismerésével, hogy a történetíró nem uralomtól mentes térben tevékenykedik, illetve feltételezte a történeti időnek a természeti kronológiától való eloldódását, azaz a történeti idő temporalizálódását is.) Showalter nagyon is tudatában van a történetírás ezen meghaladhatatlan perspektivikusságának -amikor egy, az egyes nőírókat és alkotásaikat összekötő egységes női hagyomány, azaz egy történetté összeálló eseménysor meglétére szeretne rámutatni, hangsú­lyozza azt, hogy eme történet megkonstruálásának feltételei a jelenben vannak megalapozva: „A kortárs feminista mozgalom által létrehozott tudomány érzéke­nyebbé tett minket az irodalomtörténetben megnyilvánuló nemi elfogultságok és projekciók iránt, és ellátott minket mindazon információkkal, melyek ahhoz szük­ségesek, hogy megérthessük egy női irodalmi hagyomány fejlődését."46 A törté­netírói perspektíva ezen - egyszerre zavarba ejtő és elkerülhetetlen­­ temporális és ideológiai relativisztikusságával szemben Showalter számára éppen a haladás 42 Ellen MOERS: Literary Women. Oxford University Press, New York, [1976] 1977 43 Sandra M. GILBERT-Susan GUBAR: The Madwoman in the Attic. The Woman Writer and the Nineteenth-Century Imagination. 44 Patricia Meyer SPACES: The Female Imagination. London, 1976 45 Reinhart KOSELLECK: „Nézőpontfüggőség és időbeliség. A történeti világ historiográfiai feltárásá­hoz." In Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája. Atlantisz, Budapest, 2003. 201-237. 46 Elaine SHOWALTER: i. m. 8.

Next