LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 34. évfolyam (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNY - BENKŐ KRISZTIÁN: Szinekdoché és önkívület : Apokalipszis-értelmezések Kemény Zsigmond A rajongók című regényében
Szinekdoché és önkívület 17 sejthető lett volna, hogy a retorika végtelenül egyszerű logikáját követve, továbbra is feltételezte a szinekdoché használatának kétirányúságát (rész az egész helyett, illetve egész a rész helyett), és - mintegy az utópián túli utópiaként - ott lebegett a részletek homogenizálását követő újabb funkcióátfordítás lehetősége: a homogenizáció után újra visszatérni a részek, de nyilvánvalóan a homogenizációt megelőzőtől eltérő részek, egész funkciójához. A Kommunista kiáltvány megfogalmazásában: „a burzsoá szocializmus akkor éri el csak igazán a megfelelő kifejezését, amikor puszta szónoki fordulattá válik".26 a Biblia és A rajongók kontextusában: az elsimult víztükörből előbukkan egy új tengeri szörny, hogy élősködhessen a népek tengerén.27 Babilon „Engem az nem fog megállítani, hogy mit beszélnek rólam az emberek." (Kate Moss) Az imént értelmezett hosszabb párbeszéd kapcsán szóba került a regény elbeszélőjének helyzete, nevezetesen, hogy az egyenes idézés olyan nézőpontváltást jelez, amely az elbeszélői nézőpont részleges kikapcsolását eredményezi, vagyis az egységes elbeszélői szólam helyébe a bahtyini értelemben vett polifóniát, dialogikusságot, idegen hangok és saját hang keveredését helyezi. A második fejezetben a szerző, erősen identikus formában, hosszabban utal saját elbeszélői helyzetére: „De, kik növelésünknél fogva inkább szeretjük a szenvedélyeket a szobában, mint a szabad ég alatt látni és vizsgálni, hagyjuk el most a tomboló sokaságot, és szép csendesen a Templom utcán végigballagva, kísértsük meg a „harmadik udvar" kapuján a fejedelmi lakba menni, hátha ott benn érdekesebb jelenetekre találunk. Minket senki sem fog föltartóztatni. Helyzetünk egészen kivételes." (1/2. 21.) A többes szám első személy használatával egyrészt az elbeszélő egy határozott (társadalmi) csoport képviselőjeként jelenik meg, határozott ízlésbeli és neveltetésbeli elvekkel, másrészt közösséget vállal az olvasóval, akit közös sétára, cinkos leskelődésre invitál: ez az elbeszélői konvenció - hogy a narrátor és az olvasó az események helyszínén sétál, mégis láthatatlanok és föltartóztathatatlanok -, ez a „kivételes helyzet" nemcsak az olvasó elbeszélővel és nézőpontjával való azono- 26 MARX-ENGELS: A kommunista kiáltvány. Kossuth-Magyar Helikon, Budapest, 1959. (1848) 53. 27 Talán nem véletlen, hogy Kemény Széchenyi-esszéjében a szinekdochét alkalmazza rendszerező elvként (vö. SZECEDY-MASZÁK: Kemény Zsigmond. 54.), hiszen Széchenyi híres 1844-es országgyűlési beszéde a tengerbe öntött tintáról ugyancsak erre a trópusra épül. Míg Vörösmarty Szózata, inkább az egész által homogenizált részletekben látta a szinekdoché veszélyét, addig Széchenyi és Kemény jó érzékkel arra is rátapintott, hogy nem kevésbé fenyegető a reprezentatív részletek egész funkciójának szabad utat engedni.