LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 34. évfolyam (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNY - BENKŐ KRISZTIÁN: Szinekdoché és önkívület : Apokalipszis-értelmezések Kemény Zsigmond A rajongók című regényében
8 Benkő Krisztián böző mértékben".3 Mindez kiválóan nyomon követhető Kemény Zsigmond életművén belül is, ahol az európai realista regény hagyományainak megfelelően a metonímia az elsődleges trópus, de prózájában fontos szerepet játszik a metafora és szinekdoché is, „hiszen Kemény egyaránt vonzódott a romantikához s a pozitivizmushoz, s e két irányzat képviselői - így a magyar író által is jól ismert Michelet és Ranke - a metaforát, illetve a szinekdochét szerepeltették rendező elvként műveikben"." Értelmezői előföltevésem szerint Kemény rajongók című regényében a négy mestertrópus (metafora, metonímia, szinekdoché, irónia) összjátékát a szinekdoché központi szerepe szervezi, ezért ezt a szóképet érdemes részletesebben tárgyalnunk. Egyes teoretikusok a szinekdochét külön trópusként azonosítják, mások a metonímia speciális esetének tekintik, vagy funkcióját teljesen alá is rendelik a metonímiáénak. A szinekdoché leírásában a legáltalánosabb tendenciát Richard Lanham definíciója képviseli, mely így hangzik: „a rész alárendelése (substitution) az egésznek, nem a fajnak vagy fordítva."5 Roman Jakonbson megállapítása szerint mind a szinekdoché, mind a metonímia az „összefüggésen" (contiguity) alapul.5 A különbséget abban látja, hogy - bár mindkettőnél szerepe van a rész-egész viszonynak - az előbbinél a kapcsolat külső (external), például amikor a „toll" szó áll az író helyett, míg az utóbbinál belső (internal), például „vitorla" a hajó jelentésében.A véleményével azonban nem értett mindenki egyet, és a retorikák ma már általában a szinekdochét kapcsolják össze a belső fogalomkörével (esszocialialitás, integráció stb.). A belga „p," kutatócsoport retorikai rendszerében is fontos szerepet töltött be a szinekdoché, 1977-ben megjelent A költészet retorikája című könyvük szerint a jelentettek szinekdochikus viszonyban állnak egymással, és a „jelentett folytonosságának az a biztosítéka, hogy a jelentők érvényességi köre metszi egymást".A Magyar retorikai kézikönyvek a rész/egész, faj/nem helyettesítések mellett az egyes szám és többes szám, illetve a határozott és határozatlan számnév fölcserélését is a szinekdoché eseteként írják le. A szinekdoché trópus egyaránt alkalmazható a nyelvi megformálás és az elbeszélés szintjén, a valóság bármely 3 Hayden WHITE: Metahistory: The Historical Imagination in Nineteenth-Century Europe. The Johns Hopkins University Press, Baltimore, 1973. 33. (jegyzet) 4 SZEGEDY-MASZÁK: i. m. 54. A Metahistory-beli négy trópus szoláris rendszere Victor Hugónál is megjelent, Cromwell című színművének előszavában, melyet hihetőleg Kemény is ismert. Emellett a nagyenyedi kollégiumban olyan retorikát oktattak, amely a francia enciklopédisták felfogását is figyelembe vette, például Du Marsais munkáját, ehhez kapcsolódott Fontanier, akire Genette és Barthes is támaszkodott. Erdélyben olyan francia grammaire-eket használtak, amelyeknek a függeléke lényegében Du Marsais nyomán foglalkozott a szinekdochéval. 5 Richard A. LAHNHAM:/! Handlist of Rhetorical Terms. University of California Press, Berkeley, 1969. 97. Roman JAKOBSON-Morris HALLE: Fundamentals of Tanguage. Mouton. The Hague, 1956. 95. 7 Lásd John LECHTE: Fifty Key Contemporary Thinkers: From Structuralism to Postmodernity. Routledge, London, 1994. 63. 8 SZEGEDY-MASZÁK Mihály: „Az irodalmi mű alaktani hatáselmélete." In SZILI József (szerk.): A strukturalizmus után. Érték, vers, hatás, történet, nyelv az irodalomelméletben. Akadémiai, Budapest, 1992. 121. A liege-iek szinekdoché-elméletét Nicolas Ruwet vette nagyító alá a Boétique 23. (1975) számában. Aggályainak egy részével egyet lehet érteni, de magát az elméletet senki sem fejlesztette tovább. VÖ. Helikon 23 (1977) 1.J. Dubois-F. EDEIINE-J. M. KUNKENBERG-P MINGUET-F. PIRE-H. TRINON, H.: A metaszemémák. Ford. VAJDA András. 41-59.; VÍGH Árpád: A retorika újjászületése. 3-23.)