LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 37. évfolyam (2011)

2011 / 2. szám - TANULMÁNY - TURI TÍMEA: "Úgy (...) élni, ahogy azt magamnak megírnám": Szomory Dezső önstilizáló prózájának esztétikájáról

Szomory Dezső önstilizáló prózájának esztétikájáról amellyel az opera is rendelkezik: e kapcsolat miatt eltűnik a szerkezeti különbség a szövegek életet és művészetet, valamint művészetet és művészetet összekötő hasonlatai között. A Szomory-próza esztétikai előfeltevése szerint tehát művész­et­i minták határozzák meg a művészi és a „valós" érzékelést egyaránt. Ennek szimbolikus képe Harry regénnyé váló - tehát műfaji és megszólalási módot váltó, az azok közötti határt átlépő - tárcáiban a fent említett térkép motívuma. A térképpel mint megelőlegező mintával hasonló funkcióval bír A párizsi regény­ben a menet­rend, a menetrend mint az utazást irányító írás segíti az elbeszélőt/Szomoryt, hogy amikor a pályaudvaron a családját várja, a menetrend által képzeletben maga is kövesse az első fejezetben olvasott és határátlépő utazás megismétlését: „utaztam a menetrendben".46 Ez az összefüggés más megvilágításba helyezi a Hermelin poénját: miután Hermin a hosszú előadás miatt lekési a vonatát, azt mondja Tibor: „Majd máskor mondja meg előre, ha utazik... akkor majd egy rövidebbet írok... a vasúti menetrend szerint írok egy darabot."47 Ez a meg­határozó minta vész el, amikor Harry térképét belepi a por, ahogy A párizsi regény Szomorúja is azzal szembesül még elbeszélése elején, hogy a peronőr mintha a menetrend nélkül, „mint akinek csak eszébe jutott valami",48 irányítja a vonatokat. Mindezt érdemes összevetni azzal, ha Harry regényét az esztétizmus kritiká­jaként olvassuk: a háború esztétizálásában az esztétizáló hasonlatai által is reménykedő Harry a narratívában előrehaladva már a morális kritikáját nyújtja a futurista haditudósítónak, aki ő (volt).49 ,,[n]em hiszem, hogy amit az egyik ólom leterített, a másik ólom visszaadhassa".50 Ennek a hitnek az elvesztéseként, az esztétizmusnak a művészet és a valóság valamint a művészetek egymás közötti csereszavatosságának felmondásaként is olvasható a térkép, a menetrend funkcióvesztése. A „határ felé"51 közeledő kocsiúton szembesül először Harry a művészet mint minta elégtelenségével is: „[h­iába keresné [...] itten a Turner színeit, hangjait, érzéseit, fényhatásait".52 A parasztok pedig ,,[n]em az angol falvak szép szőke és aranyos Dickens-figurái ezek, [...] hanem a francia rög durva és olthatatlan parasztjai ezek, akiket Millet hasztalan eszményesített".53 Hasonló kritikában részesül a waterloo-i csatateret - természetesen megint csak tévesen -ábrázoló Victor Hugo is.54 vagyis az eszményesítés mindig­ hasztalan. Ám miközben Harry eljut az esztétizmus kritikájáig, a regény befejezése ironikusan mégis visszaírja a regényt az esztétista diskurzusba. D. hadnagy - tehát egy másik, a háborúban szintén részt vett nézőpont - szavai által: „ki kellene 46 A párizsi regény 367. 47 SZOMORY Dezső: Hermelin. Színmű. Singer és Wolfner, Budapest, 1916. 48 A párizsi regény 43. 49 VÁRI György: Az emberiség végnapjai. Élet és Irodalom 2009. március 27. 50 Harry Russel-Dorsan 144. 51 Harry Russel-Dorsan 80. 52 06. 53 Harry Russel-Dorsan 111. 54 Harry Russel-Dorsan 241.

Next