LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 37. évfolyam (2011)

2011 / 1. szám - SZEMLE - KIS BÉLA: Mi a történelem? - Kisantal Tamás (szerk): Narratívák 8. Elbeszélés, kultúra, történelem

nyek, történelmi adatok narratív rendbe/struktúrába történő illesztését annak te­kintjük) mutat rá, hanem éppen ezáltal a történészi szerepnek egy alapvetően más leírását is adja. Logikusan következik ugyanis a szövegeket író és konstruáló történész-képből, hogy itt nem egy (eleve adott) múltat reprodukáló munkahipo­tézissel, hanem egy­ kreatív, a történész szubjektív hozzáállását felismerő, elsősor­ban a történelmet mint a múlt (egy lehetséges) interpretációját felfogó nézettel van dolgunk. A narrativista történetelmélet fontos szövegeit bemutató Narratívák 4. - A tör­ténelem poétikája után a sorozat nyolcadik kötetében ismét a történelmi elbeszélések narratív jellemzői kerülnek a vizsgálat homlokterébe. A Narratívák 8. - Elbeszélés, kultúra, történelem című kötet ezúttal az úgynevezett új kultúrtörténet elnevezésű irányzat szövegeiből mutat fel néhányat. A kötet szerkesztője, Kisantal Tamás már korábban is fontos közreműködője volt történetelméleti szöveggyűjtemények megjelentetésének. 2003-ban az ő szerkesztésében jelent meg Tudomány és művészet között­ címmel egy igen fontos tanulmánygyűjtemény, mely többek között Roland Barthes, Michel de Certeau vagy Hayden White szövegeivel éppen a történetírás retorikusságával és a történelmi reprezentáció kérdéskörével foglalkozott. Gyurgyák Jánossal közös munkája, a kétkötetes, monstruózus Történetelmélete pedig nyilván­valóan az eddigi legteljesebb magyar nyelvű elméleti szöveggyűjtemény. A történe­lem leírásának retorikai, illetve narratív jellemzőinek vizsgálata iránti érdeklődé­sét Kisantal doktori disszertációja is jól példázza, melyben a holokauszt irodalmi reprezentációit kutatta.A Jelen kötet szerkesztői előszavában tanulmányértékű bevezetést olvashatunk arról a folyamatról, mely az 1980-as évekre az új kultúrtörténet kialakulásához ve­zetett. Kisantal a történetírásban bekövetkezett nyelvi fordulat jelentőségét eme­li ki ebben a folyamatban, ahol a történelmet alkotó elbeszélések nyelvi megfor­máltsága került a kutatások középpontjába. Az új kultúrtörténet a nyelvi fordulat továbbvitelét jelenti, amennyiben módszereit kiterjeszti nemcsak a szövegek, ha­nem a kultúra más területeire is. Vagyis az irányzat a történelmet a kulturális alko­tások mentén vizsgálja, mindezt az elbeszélés, a narrativitás elméleti kérdéseinek figyelembevételével. A tanulmánykötet deklarált célja annak bemutatása: „merre tart manapság az elsősorban kulturális orientációjú történetírás." (29.) Ennek megfelelően a három nagyobb egységből álló gyűjtemény a kultúrtörténet-írás el­méleti megalapozását végző szövegei mellett betekintést enged az új történetírás rendkívül változatos témáit és módszereit felmutató tanulmányaiba is. Kisantal Tamás szerkesztői munkája nemcsak az informatív előszó és a gondos jegyzetelés miatt dicsérhető, hanem azért is, mert a kiválasztott szövegek oly módon kapcsolód­ - KISANTAL Tamás (szerk.): Tudomány és művészet között. A modern történelemelmélet problémái., KHarmat­tan-Atelier, Bp., 2003. 3 GYURGYÁK János-Kis­ANTAL­ Tamás (szerk.): Történetelmélet /­//, Osiris, Bp., 2006. 1 Megjelent könyv alakban KISANTAL Tamás: Túlélő történetek. Ábrázolásmód és történetiség a holokauszt művészetében. Kijárat, Bp., 2009.

Next