LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 39. évfolyam (2013)

2013 / 2. szám - MŰHELY - Balassa Zsófia: Az emlékezés tévedései Beckett és Stoppard drámáiban

Beckett és Stoppard drámái 179 síkra meg nem is emlékszem."32 Nora szerint megfigyelhető egy folyamat, melyben az általános emlékezet magánemlékezetre esik szét, a históriától a pszichológia felé fordul, az objektív üzenettel a szubjektív reakciókra helyeződik át a hangsúly.33 A dráma referenciáit a valóságos történelmi alakokhoz erősíti a szöveg elején Henry Carr-ről szóló jegyzet, melyben Stoppard leírja, hogy hogyan talált a figurára, és ki is volt ez a fiatalember, valamint a második feleség által megtudott életrajzi adato­kat is közli, amitől Carr valós, hús-vér ember benyomását keltheti. A való élet refe­renciáit a dráma szövege azonban lerombolja ontológiáikig instabil papírmasé figu­ráival, melyeknek nem a reprezentációs jellege dominál.34 Carr emlékezete sem a prousti önkéntelen emlékezet, az Öreg Carr második monológja stand up co­m­edy -szerű egyszemélyes „műsor",35 melyben a nézők jelenlétét a „tudták követni?" ki­szólás teszi egyértelművé. Az egymásnak ellentmondó két narrátoros szerkezettel Stoppard az általunk történelemként elfogadott elbeszélés esetlegességét, megbíz­hatatlanságát dramatizálja. Tehát Beckett Az utolsó tekercs című drámájában a technika által jelen idejűvé tett múltat próbálja felülírni a színpadra állított jelen idejű én által, rámutatva a korábbi, izolált én tévedéseire. Nem hiteles azonban ez a tévedéssé nyilvánítás, hi­szen a dráma végén a tekercs hangját halljuk, azaz erősebb az emlékezni tudó kö­zépkorú Krapp hangja, mint az öregé, erősebb az emlékezés elmondása, mint a jelen történései. Stoppard drámája esetében a jelenbeli elbeszélés és a múltbeli történések is relativizálódnak, nem alakul ki hierarchikus rend a történelem és a személyes emlékezet között, egymás mellett léteznek, akárcsak a különböző mű­vészetfelfogások, melyeket a szereplők képviselnek. Ez alapján az emlékezetnek nincsenek tévedései, csak különböző nézőpontokat érvényesít, ahogy az általános történetszemléletünk is pusztán csak egy a sok (lehetséges) közül. 32 Tom STOPPARD: Travesztiák. 420. 33 Idézi R. MALKIN: i. m. 6. 34 P MÜLL­ER Péter: Kalauz Stoppard labirintusában. Jelenkor 2011. január, 91-96. 35 JENKINS: I. M. 121.

Next