LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 40. évfolyam (2014)
2014 / 1. szám
38 )eney Éva emlékeztetett arra, hogy mennyire rajtunk és elképzeléseinken kívül álló erők intézik sorsunkat.” . .katlanba szédültünk mi is, ahol céltalanul és vég nélkül, ránk nézve ismeretlen ritmus parancsa szerint, óriási, vak erők törtek egymásra, és ütődtek vadul egymásba...” „Attól rettegtünk, hogy ha tovább folyik a vérontás, többé már véget nem lehet szakítani, s nemcsak mi, hanem az utánunk jövő nemzedékek, azok a fiatal gyermekek is, akik ma még gondtalanul játszanak, áldozatai lesznek a borzalmas felfordulásnak. Valamelyikünk azt a megjegyzést tette, hogy már nem is emberek csinálják ezt a háborút, hanem az magától forog, mint szabadjára eresztett, óriási embert őrlő malomkerék...”27 Jellemző módon a mű kitaláltsága mellett az a Lőrinczi László tanúskodott leginkább, akit leginkább izgatott a referenciális olvasat. Olyannyira, hogy önköltségen többször is ellátogatott Noirmoutier-ba, és levéltári kutatások, korabeli helyi lakosok feljegyzéseivel28 összehasonlítva a műbeli eseményeket, konkrét személyek után kutatva a könyv számos tényszerűnek látszó eleméről bizonyította, hogy fikció. A Fekete kolostor amemotoposz (emlékezethely) is. Összesítve tartalmazza az egész fogolylétet, a polgári internálás tapasztalatát, a Noirmoutier szigetén két- és az Ile d’Yeu-n kitöltött háromesztendőnyi teret, illetve térhiányt. Emlékiratot és önéletrajzi beszédmódot idéző fikció határátlépésekkel - ha már mindenképpen be kellene műfajilag sorolni. „Megélt dokumentum” - egyik francia elemzőjének szavaival. A kettősség tehát nem az értelmezők látásmódjának kettőssége, hanem az értelmezett írás természetében rejlik. A mű kitalált történeteibe is beépülnek Kuncz Aladár személyi azonosítói. Genette-tel szólva az elbeszélő saját megélt, per definitionem extradiegetikus világa és a fikció intradiegetikus világa között helyezkedik el. A mű állandó és központi tudata az elbeszélőé, az egyes szám első személy folyamatos használata a szemtanú, a főhős, az elbeszélő és a biografikus szerző azonosságára utal. „1914 nyarán, a világháború kitörését megelőző hetekben, kis francia tengeri fürdőn nyaraltam. Hogy kerültem e Párizstól gyorsvonaton is tizennégy óra távolságnyira levő, isten háta mögötti breton faluba?” Ha akarnék, megszökhetnék, tudja meg, Koncz úr! Széles, lassú kiejtéssel beszélt, s engem állandóan Koncz úrnak hívott.” De a szövegből az is egyértelműen kiderül, hogy az elbeszélés ideje és az elbeszélő „feljegyzései” közt olyan időbeli távolság létesül, amely átértékeli és újraértelmezi a naplószerű dokumentumokat, a feljegyzéseket. A fogolylét emlékei az elbeszélő internálás előtti múltjának részleteivel váltakoznak, s ily módon a saját múlt és az internálási tapasztalat folyamatosan szembekerül egymással. Tér- és időkoordináták segítségével jelöli ki saját „valóságát”. Élményei terekhez kapcsolódnak, s ezeket az élménytereket különbözőképpen őrzi meg: déjá vu érzés, álom, emlék. A mű pontos és rekonstruálható dátumokkal jelölhető biografikus és történelmi vonatkozásokat és azok térbeli megfelelőit tartalmazza. Lássuk, hogyan. 27 Fekete kolostor. I—II. Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1931. II. 169. 28 Louis Troussier: La guerre vue de Noirmoutier. Journal I—II. Henri Potier Imprimeur-Editeur, La Roche-sur-Yon, 1924.