LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 42. évfolyam (2016)
2016 / 4. szám
A Julian Bames-féle történetkoncepció... 337 elmélet és a posztmodern irodalmi technikák együttese olyan szerzők esetében, mint Graham Swift vagy Julian Bames a történelem szövegként való megkonstruáltságára, a különböző nézőpontok felvillantására, a különféle feljegyzések történelmi relevanciájára, valamint arra a tudatosságra mutat rá, hogy a múltba való visszatekintés sosem érdek nélküli, objektív tett. A regény eredeti címe hangsúlyozza, hogy az itt olvasható szöveg csupán egy a számtalan világtörténet közül (“a history of the world”), nem pedig a kizárólagos világtörténet, amire a magyar fordításban kapott cím tévesen utal („a világ története”). Az angol cím kvázi-ígéretként fogható fel, amit a regény látszólag bevált. A cím már komplexitásával, többszörös játékosságával is előreutal a történetekre. Először is felfedezhető benne történelem és fikció dualitása, sőt versengése, hiszen a cím eleje azt vallja, hogy az olvasó történeti írást tart a kezében, a fejezetekre bontás viszont a fikcionalitást hangsúlyozza. Továbbá a tíz fejezet mellett bónuszként kapott fél fejezet „aláássa a kulturálisan kódolt számrendszerünket, és a feltételezetten a világot felölelő története hiányos természetére utal”. Ezt viszont már a regény terjedelme is előrevetíti, hiszen képtelenség egy ekkora könyvben világtörténelmet írni, így a fél fejezet egyrészt a történelem narratívába való foglalásának ellentmondásosságát hangsúlyozza, másrészt az első fejezethez hasonlóan gúnyt űz „számfetisizmusunkból”, elbizonytalanítja a történelmi adatokban, dátumokban, misztikus számokban való hitet. Nem véletlen, hogy ugyanazon mondatban említem a történelmet és a misztikát, mert a regény szándékosan ötvözi a kettőt: a Biblia történeteinek keretébe ágyazva beszél a világtörténelem egyes pillanatairól, miközben folyamatosan visszautal a ma már mítoszként interpretált, de régen történelemnek tartott vízözön és Noé bárkája eseményeire. A számok elleni lázadás több formájával is találkozunk a történetekben. Az első fejezet elbeszélője a Biblia hetes számán gúnyolódik: „Az önök faja mindig is reménytelen eset volt, ha időtartamról vagy dátumokról esett szó. Én a magam részéről ezt a hetes szám többszörösei iránti fura, monomániás vonzalmaknak tudom be.”10 Ironikusan ezzel cáfolja a bibliai történetet, olyan képtelenségnek titulált részleteket említve, mint a vízözön negyvennapos időtartama. „A túlélő” mottója egy általános iskolai vers, amely történelmi események megjegyzésének elősegítéséül szolgálhat: 8 Daniel Bedggood, (Re)Constituted Pasts: Postmodern Historicism in the Novels of Graham Swift and Julian Barnes, in James AcHESON-Sarah С. E. Ross (eds), The Contemporary British Novel, Edinburgh UP, Edinburgh, 2005, 204. 9 Claudia Kotte, Random Patterns? Orderly Disorder in Julian Barnes’s A History of the World in 10Vi Chapters, in Arbeiten aus Anglistik und Amerikanistik 22:1 (1997) 109. 10 Julian Barnes, A világ története 10 és 2 fejezetben, 9.