LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 42. évfolyam (2016)
2016 / 4. szám
392 Jeney Éva kedik metaleptikusan az ember. Másrészt a fikció olvasása is vezethet módosult tudatállapotokhoz. Ezeket Lavocat nem írja le, de valami ilyesmit sejtet az, ahogyan sokféle, heterogén és keverék műfajként (genre hybride) határozza meg a fikciót, amelyben óhatatlanul fellelhetők referenciális elemek, aminek jogi következményei is lehetnek. A „keverék” legalább egy dolgot biztosan kizár - állítja -, azt, hogy a fikciót a 19. századi regényre szűkítsük. Lavocat szerint a fikciónak a pozitív jog területén van a helye. A liberális demokrácia valamelyest védelmezi, míg sem a totalitárius társadalomnak, sem a teokráciának nincs ínyére. Érthető, hiszen a fikciónak a dogmákra is lehet hatása. Legjobb példa erre a nagyjából nyolcvanhat millió példányban elkelt, számtalan vitát kiváltott A Da Vinci-kód, amely relativizálta az egyházi dogmát, azt állítva, hogy Jézus nős volt, és Mária Magdolna volt a felesége. A fikciónak demokratikus társadalmi haszna van, kívánatos, hogy lehetséges világok sokféleségével, különböző világváltozatokkal találkozhassunk. Francoise Lavocat könyve nagyon sok mindennel számol. Sok mindennel pedig nem. Ennek oka természetesen a téma és a felhasznált anyag gazdagságában és sokféleségében rejlik. A kötet nagyon jól használható például tankönyvként, és segítségére lehet mindazoknak, akik fikció és valóság kapcsolatával foglalkoznak. így van ez még akkor is, ha kicsit sajnáljuk, hogy nem esik több szó az olvasatok egyediségéről, a személyes olvasmányélményről, arról, ami azért szintén hatással lehet arra, hol húzódik a fikció és a tény határa. Pedig a szerzőhöz közel áll ez a probléma. Fikcióhoz való viszonyunk alapjának a befogadó empátiáját és a mű szereplőjét tekinti, a késztetést, amellyel a befogadó szeretne beleavatkozni a szereplő sorsába, szeretné rávenni például Bovarynét, hogy ne hajtsa fel az arzént. Lavocat úgy gondolja, a határátlépés vágya éppen a határ átlépésének lehetetlenségéből, a frusztrációból ered. Fokozottan igaz ez a kortárs világra, amelyben az irodalom háttérbe szorul, de a fikció virágkorát éli mindenekelőtt a sorozatfilmekben, melyeknek gazdag kínálatában minden korosztály és társadalmi réteg talál kedvére valót. Mindenesetre az olvasó úgy teszi le a könyvet, hogy ezt a határt immár nem föltétlenül vagy nemcsak kognitív szükségletnek gondolja, hanem elméleti konstrukciónak. Fikciónak akár.