LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 42. évfolyam (2016)

2016 / 4. szám

392 Jeney Éva kedik metaleptikusan az ember. Másrészt a fikció olvasása is vezethet módosult tudatállapotokhoz. Ezeket Lavocat nem írja le, de valami ilyesmit sejtet az, ahogyan sokféle, heterogén és keverék műfajként (genre hybride) határozza meg a fikciót, amelyben óhatatlanul fellelhetők referenciális elemek, aminek jogi következményei is lehetnek. A „keverék” legalább egy dolgot biztosan kizár - állítja -, azt, hogy a fik­ciót a 19. századi regényre szűkítsük. Lavocat szerint a fikciónak a pozitív jog terü­letén van a helye. A liberális demokrácia valamelyest védelmezi, míg sem a totalitá­rius társadalomnak, sem a teokráciának nincs ínyére. Érthető, hiszen a fikciónak a dogmákra is lehet hatása. Legjobb példa erre a nagyjából nyolcvanhat millió pél­dányban elkelt, számtalan vitát kiváltott A Da Vinci-kód, amely relativizálta az egy­házi dogmát, azt állítva, hogy Jézus nős volt, és Mária Magdolna volt a felesége. A fikciónak demokratikus társadalmi haszna van, kívánatos, hogy lehetséges világok sokféleségével, különböző világváltozatokkal találkozhassunk. Francoise Lavocat könyve nagyon sok mindennel számol. Sok mindennel pedig nem. Ennek oka természetesen a téma és a felhasznált anyag gazdagságában és sok­féleségében rejlik. A kötet nagyon jól használható például tankönyvként, és segítsé­gére lehet mindazoknak, akik fikció és valóság kapcsolatával foglalkoznak. így van ez még akkor is, ha kicsit sajnáljuk, hogy nem esik több szó az olvasatok egyedisé­géről, a személyes olvasmányélményről, arról, ami azért szintén hatással lehet arra, hol húzódik a fikció és a tény határa. Pedig a szerzőhöz közel áll ez a probléma. Fikcióhoz való viszonyunk alapjának a befogadó empátiáját és a mű szereplőjét tekinti, a késztetést, amellyel a befogadó szeretne beleavatkozni a szereplő sorsába, szeretné rávenni például Bovarynét, hogy ne hajtsa fel az arzént. Lavocat úgy gon­dolja, a határátlépés vágya éppen a határ átlépésének lehetetlenségéből, a frusztrá­cióból ered. Fokozottan igaz ez a kortárs világra, amelyben az irodalom háttérbe szo­rul, de a fikció virágkorát éli mindenekelőtt a sorozatfilmekben, melyeknek gazdag kínálatában minden korosztály és társadalmi réteg talál kedvére valót. Mindenesetre az olvasó úgy teszi le a könyvet, hogy ezt a határt immár nem föltétlenül vagy nem­csak kognitív szükségletnek gondolja, hanem elméleti konstrukciónak. Fikciónak akár.

Next