LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 43. évfolyam (2017)
2017 / 4. szám
The Weird - kísérteties mémök és hátborzongató mesék... 285 evolúcióként, mint átdolgozások és feldolgozások sorozataként határozható meg az a folyamat, ahogy Lovecraft mémjei elterjedtek a kortárs kulturális tudatban. Olyan nagyhatású művek építő elemeiként mutálódtak tovább, mint John Carpenter Apokalipszis-trilógiája, Ridley Scott Alien franchise-a, vagy épp a már említett Trail of Cathulhu szerepjáték, ami August Derleth azonos című,41 ugyancsak memetikusnak tekinthető novellásgyüjteménye alapján készült. Magának a mémnek számos meghatározása tekinthető elterjedtnek, abban azonban többségük egyezik, hogy a mém nem genetikus úton átadott olyan kulturális egység, amelynek továbbadását és sokszorozódását a gének evolúciójához és biológiai átörökítéséhez hasonlatosan a változatokban történő utánzás, másolás és ismétlés biztosítja.42 A definíciók többsége annak a mechanizmusnak a jelentőségét is hangsúlyozza „amelynek révén a kulturális információ megőrzése úgy válik lehetővé, hogy az eltérő kontextusokban lejátszódó ismétlések fölötti ellenőrzése megmarad”.43 A lovecrafti lehetséges világ alapvetően memetikus természetére a Cthulhu-mítosz kialakulása a legnyilvánvalóbb illusztráció. Tsathogua például Clark Ashton Smithnek köszönheti létezését, aki The Tale of Satampra Zeiros című, 1929-ben írt elbeszélésében szerepelteti először, nyomtatásban mégis Lovecraft The Whisperer in Darkness című novellájában jelenik meg legkorábban 1931-ben, mindössze három hónappal azt megelőzően, hogy Smith írása nyomdába került volna. A természetfölötti entitás köré szerveződő történetek végül az 1993-ban kiadott The Hastúr Cycleben teljes mítosszá fejlődtek. A Cthulhu-mítoszt, ami egy folyamatosan gazdagodó megosztott univerzum, Lovecraft soha sem alakította összefüggő egésszé, az írásaiban elszórtan szereplő mitotémákat August Derleth fejlesztette tovább, aki előszeretettel hivatkozott magára Lovecraft posztumusz munkatársaként. Jelen munka elméleti bevezetőként íródott egy jövőbeni, szövegközeli elemzéseket tartalmazó tanulmány elé, amely a fentiekben említett 19. századi, kanonikus amerikai szerzők egyes műveiben szereplő mémek mutációit mutatná ki Lovecraft írásaiban, illetve a “weird” klasszikusától átvett mémekre épülő kortárs filmekben. A műalkotások közös jellemzője, hogy a megnyugtató kettőségektől a fenyegető hármasságok interioirizációja felé történő áthelyeződés drámáját beszélik el. A kísérteties mémjeinek osztályozását Freud fent tárgyalt tanulmányára alapozom, ahol a kísérteties következő megjelenési formáit, (értelmezésemben allegorizációit) kapjuk: (1) kísértetház, (2) automata, (3) hasonmás, (4) véletlen egybeesés, (5) humor, őrület.44 Ennek az interpretációs munkának elsődleges feladata lesz bemutatni, hogy a változataikban fellelhető mémek összevetése és kontextuális értelmezése miként járulhat hozzá a “weird” műfajiságában, poétikai potenciáljában meglévő szerkezeti nyitottság leírásához. 41 August Derleth, The Trail of Cathulhu, Grafton, London, 1962. 42 Vő. Susan Blackmore, The Merne Machine, Oxford University Press, Oxford, 1999, 8. 43 (saját fordítás) “via which cultural information can be preserved in a way that enables it to be replicated and to exert control over its effects in a variety of contexts”, in Kate Distin, The Selfish Meme, Cambridge University Press, Cambridge, 2005, 34. 44 Sigmund Freud, A kísérteties, 250, 268,252, 260,263, 270.