LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 43. évfolyam (2017)
2017 / 4. szám
Az esemény vizsgálatának lehetősége... 345 narrativitás - nézőpont feltárandó összefüggéseinek teoretikus kihívását.6 Az irodalomtudomány perspektívájában pedig Kulcsár Szabó Ernő vázolja egy olyan új irodalomtörténet megalapozandó módszertani összefüggéseit, amelyben a történés új funkciót nyerhetne. Mindkét kötetről elmondható, hogy interdiszciplináris igénnyel, továbbá más és más fogalmakkal való összefüggésében, illetve hátterével hozza szóba, próbálja vizsgálni, értelmezni az eseményt. Az Esemény - tóruma — nyilvánosság című kötet például a nyilvánosságot az esemény (és a trauma)fölé rendelve, azok vizsgálatát biztosító értelmezi, vagyis a nyilvánosság azokat a társadalmi (és a szerkesztők szerint elsősorban mediális) reprezentációs formákat jelöli, amelyek keretei közt egy esemény kódolódik és eseményként értelmeződik”. Lényegi és jellemzően közös, azonban a tudományközi szemléletmód ellenében ható tendencia még Kisantal Tamás kritikájának további megállapítása, miszerint: a „szövegek olyannyira heterogén módon kezelik a címben felvetett fogalmakat, hogy erőteljesen hiányzik ezen terminusok (és a rá épülő különböző diszciplináris megközelítések) tisztázása. [...] többségben vannak azok az elemzések, esettanulmányok, amelyek egy már meglévő fogalomkészletre, szemléletmódra építve, azt adottnak tekintve vizsgálják saját területüket.”10 Az esemény-fogalom történetelméleti megítéléséről, in A történész szerszámosládája, A jelenkori történeti gondolkodás néhány aspektusa, A „ Történelem - Társadalomtudományok” konferencia anyagai, szerkesztette Szekeres András, L’Harmattan, Budapest, 2002, 197-205; Sohajda Ferenc, Eset és esemény. A konkrétum történeti vizsgálatának lehetőségei és jelentősége, in A történész szerszámosládája, A jelenkori történeti gondolkodás néhány aspektusa, 183-195; Hayden White, A modern esemény, fordította Scheibner Tamás, in Tudomány és művészet között, A modern történelemelmélet problémái, szerkesztette Kisantal Tamás, L’Harmattan-Atelier, Budapest, 2003, 265-286. 6 Gyáni Gábor, Esemény és narratíva, a múlt és a jelen mint nézőpont, 11-28. 7 „Mármost ha egy új irodalomtörténetet az irodalmi esztétikai tapasztalat történeti változatainak feltárásaként olyan alapkutatásban lehetne megalapozni, amely a mindenkori kulturális technikák rögzítette szöveg materialitását úgy hozza összefüggésbe a kommunikáció mediális (nyilvánosság- és intézménybeli) feltételezettségének történeti alakulásával, hogy a szöveget e körülmények mellett művé változtató befogadás - történeti olvasói/kritikai/szakmai ítéletekben dokumentált - interpretatív dimenzióját a múlt és a jelen horizontja közti hatástörténeti közvetítés révén tárja föl, és ilyen módon kiemeli a levéltári szellemű historizálás múltba szigetelő gyakorlatából, akkor ebben az irodalomtörténetben új státust, helyet és új funkciókat nyer maga a történés is.” Kulcsár Szabó Ernő, Az irodalomtörténet(írás) problémája, Megírható-e egy hozzáférhetetlen „mibenlét” története, in Esemény - trauma - nyilvánosság, 33. 8 Kisantal Tamás, Esemény - trauma - nyilvánosság, szerk. Dánéi Mónika, Fodor Péter, L. Varga Péter, Irodalomtörténet 2013/3,459. 9 Kisantal Tamás írása ugyan az Esemény - trauma - nyilvánosság című kötet vonatkozásában született, azonban a kötet szerkezetét, illetve módszertanát illető kritikáját érvényesnek látom az OSZK konferencia kiadványára is. 10 Kisantal Tamás, Esemény - trauma - nyilvánosság, szerk. Dánés Mónika, Fodor Péter, L. Varga Péter, 460.