LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata, 2018 (44. évfolyam, 1-4. szám)

2018 / 3. szám

ÁTSTRUKTURÁLT TÖRTÉNELEM 235 című regényét­) ez a modell, azaz történelemképünk és vonatkozásai a tulajdon­képpeni tárgya. A továbbiakban azt szándékozom áttekinteni, miként tükröződnek a történelem és narratíva kapcsolatát firtató diskurzus felvetései (a történelmi referencia/objektivitás, a kauzalitás kérdései, a fokalizáció ideológiai/kollektívidentitás-képző összetevői, a múlt rekonstrukciójának az emlékezésen alapuló módozatai stb.) a kortárs magyar történelmi regények strukturális megoldásaiban. Négy megközelítési módot tekintek át 10, miközben történelmi regénynek tekintem mindazokat a - nem feltétlenül tiszta műfajú - szövegeket, amelyek állításokat tesznek múltértelmezésünk, történelem­felfogásunk tekintetében, amelyek tehát metatörténelmi vonatkozásokkal bírnak. A történelmi emlékezet dekonstrukciója A történelmi regénynek sok definíciója van, s a különböző meghatározások a törté­netiség és irodalom kapcsolatának más-más összefüggését hangsúlyozzák. A nem­zeti identitásformálás ideológiai funkciója a magyar irodalomtörténetben a műfaj kialakulásának a kezdeteitől jelen volt.11 Ahogy Bényei Tamás fogalmaz: „Ha a regény kulturális munkája az egyén és a közösség közötti közvetítés, akkor a történelmi re­gényé az egyéni identitás és a kollektív emlékezet közötti közvetítés [...], vagyis a re­­ferenciális/ábrázoló funkciót kezdettől fogva erős performatív funkció egészítette ki, a közösség »életre mesélésének« a feladata.”12 A performativitás összefügg a történelmi regény idő­kérdéseivel is, hiszen a történelmi időt ugyanúgy nem lehet objektivizál­­ni az írásban, ahogy a történelmi eseményt sem. A múltról szóló szövegek mindig valamilyen időstruktúrával dolgoznak a temporális tapasztalat modusai alapján (K­- 9 L. Görözdi Judit, „Történelmi persziflázs”, in Hungarobohemica Pragensia. Studie k 60. na­­rozeninám Evzena Gála / Tanulmányok Gál Jenő 60. születésnapjára, szerk. Jirí Januska és Tamás Berkes (Praha, Varia, 2017), 176-183. 10 Ebben a dolgozatban azokat a kutatásokat összegzem, amelyeket részletesen, egy-egy könyvre/ aspektusra vonatkozóan az alábbi tanulmányokban fejtettem ki: Görözdi Judit, „Dejinnost v románoch Pétera Esterházyho”, World Literature Studies 6 (23), 2. sz. (2014): 36-52; Görőzdi Judit, „Történetiség és emlékezet Esterházy Harmóniájában”, Magyar Lettre Internationale 34, 94. sz. (2014): 67-69; Görőzdi Judit, „Mágia historickej narácie”, World Literature Studies 8, 2. sz. (2016): 50-63; Görőzdi Judit, „Obraz, naratív, dejiny v románe Pála Závadu Priro­­dzené svetlo” Slovenská literatúra 64, 6. sz. (2017): 432-444.; Görőzdi Judit, „The body of history­­ on Parallel Stories, the novel by Péter Nádas”, Hungarian Studies 32, 1. sz. (2018): 91-100. 11 Vö. Hites Sándor, „Politika, poétika, tudományosság: a történelmi regény mibenlétéről”, Tiszatáj 59, 3. sz. (2005): 76-86. A jelenség nem elszigetelt, a többi közép-kelet-európai iro­dalomra is érvényes, vö. pl. Bojtár Endre, „Hazát és népet álmodunk” ( Budapest: Typotex, 2008). René Bílik, Historicky záner v slovenskej próze (Bratislava: Kalligram Kiadó, 2008). 12 Bényei Tamás, „Történelem és emlékezés a kortárs történelmi regényekben”, Alföld 56, 3. sz. (2005): 38.

Next