Labdarúgás, 1958. január-december (4. évfolyam, 1-12. szám)

1958. április / 4. szám

><y<>o<)<>Cro<><y<><><><y<yCro<><>o<><>CKi(y^e>o<y<yo<><><>o o<kxkkk>o-ckx>c-o<>o-ck>oo<k><>o<><>o<k>-ckkxx><>o<><>ck>chd-o-ckk><>o-o-o 20 Jó kezekben vannak a diósgyőri labdarúgók Három évtizede már annak, hogy a temesvári Kinizsi középcsatára, Teleki Pál Debrecenbe érkezett és elfoglalta helyét a Bocskay ötös­fogatának közepén. Akkor Francz Döme volt a debreceni csapat edzője, aki a Vasason és a temesvári Kinizsin kívül már a Bocskay játékába is beleoltotta azt a finom húzásokra épített szellemes támadásszövésen, váratlan ötleteken, gyors, lapos átadásokon alapuló stílust, melynek közel két évtizeden át tapsolt a labdarúgó­közönség. Hogy ez a stílus olyan hamar meg­honosodott a debreceni kék-sárgáknál, abban főrésze volt az új középcsatárnak, Telekinek, aki csakhamar szellemi dirigense lett a Bocskay támadósorának. Mellette folyton változtak a partnerek, a kisebb profi egyesületek mostoha sorsa, felgyülemlő tartozásai kényszerű szükséggé tették ugyanis, hogy időnként túladjon egy-egy játékosán. A játékosok jöttek-mentek, elment a mester is, Francz Döme- de a stílus maradt változatlanul. Teleki Pál megszerettette az új játékosokkal is és volt hozzá türelme és tudása, hogy átadja tapasztalatait. A labdarúgóéletben nyílt titok volt ebben az időben, hogy a Bocskay tulajdonképpeni edzője egy-egy időszakban Teleki Pál volt. AKI A HELYÉN MARADT Mert nemcsak a játékosok, az edzők is sűrűn változtak az elfutó évek alatt a vidéki NB I-es csapatnál. A Bocskay küzdött adósságaival, a játékosok egy része szétszéledt, nagy egyesületek­be, vagy külföldre ment. Egy fix pont volt ebben az időben a nehéz helyzetbe került egye­sület életében: Teleki Pál, aki helyén maradt a játékosvándorlások idején is. Pedig közben többször magára húzta a címeres mezt is, egyre többen figyeltek fel rá. A Horthy-korszak profi­­érájában meghonosodott „embervásár“ hemzsegő ügynökei elhalmozták csábító ajánlatokkal. Hívták külföldre, de a szerény, csendes, ám annál következetesebb játékos makacsul nemet mon­dott, a helyén maradt. Betöltötte szerény állását a debreceni egyetemnél és minden szabad idejét a fiatal játékosok nevelésére fordította. Azok közé az emberek közé tartozott, akiket nem fúj el a kedvező konjuktúra első kósza szele, hivatásszeretetük erősebb a kedvező ajánlatok csábításainál. ÚJ LABDARÚGÓKAT NEVELNi­ lyen előzmények után szinte természetes volt, hogy amikor Teleki Pál szögre akasztotta, mint aktív játékos a labdarúgócipőt — ott folytatta, ahol abba­hagyta, a játékosok nevelésénél. Mehetett volna nagy egyesületekhez, de számára fontosabb volt, hogy olyan helyre kerüljön, ahol foglalkozásában, műszaki vonalon is meg­becsülik. így került az ipari gócpontba, Diós­győrbe és az egyéniségére jellemző szívós, ered­ményes munkát végzi ott is immár hosszú évek óta. — Paja bácsi keze alatt nevelődött itt fel egész sereg tehetséges labdarúgó, mondotta Papp, a DVTK játékosa. — Azt, hogy mit köszönhet a diósgyőri labdarúgás Telekinek, csak mi labdarúgók tudjuk igazán... A lassú, következetes munka embere. Türelemre inti a szalmaláng-sikerekre pályázókat. De hogy most már megkapaszkodtunk az NB I-ben, az maradék­talanul az ő érdeme. Hiszen azelőtt mindig csak átszállójegyet váltottunk az elsőosztályba, örö­kösen kiesési gondokkal küzdött a csapat. Most már az edzőnk szívós munkájának eredménye­ként szilárdult a helyzetünk. Ha vannak is helyenként kisiklások, érezzük,­­hogy a csapat feljövőben van és ami történik az nem véletlen, hanem egy tervszerű, alapos munka eredménye érik meg itten. Ez a nagy érdeme Teleki Pálnak. Ellenez minden kapkodást, a gyors siker lehető­ségéért nem akar mindent feláldozni, a játékos­nevelés híve, elsőrendű fontosságúnak tartja a csapat egységét, töretlen szellemét. EMBERI KÖZELSÉGBEN Teleki Pál a szokott szerénységgel inkább a hiányosságokról beszél. — Sok még a javítanivaló a csapatnál. Külö­nösen a támadósorban. Több szint, ötletet, több gyors kombinációt, váratlan húzást kell vinni csatáraink játékába. A helycserék sem mennek még olyan zökkenésmentesen, mint amikor már átment a játékosok vérébe ez a sokmozgásos, folyton új és meglepő variációkat hozó játék. De kitűnő a játékosanyag, sok tehetséges fiata­lunk van és a nevelés eredménye előbb-utóbb kijön. — Miben látja a játékosokkal való eredményes foglalkozás titkát? — kérdezzük Teleki Pált, aki mint játékos olyan edzők keze alatt működött, mint Francz Döme, Orth, Nagy József, aztán maga is már szinte egy játékosnemzedék nevelésé­ben működött közre. — Emberi közelségbe kell kerülni a játékosokkal — ez az első szabály, a legfontosabb. — A játékos nem gép, hanem érző, eleven lény, akinek vannak han­gulathozlámzásai, egyéni problémái, kevésbé jó napjai. Ezeket az edzőnek mind figyelemmel kell kísérnie. Olyan viszonyt kell kialakítania közte és a játékosok között, hogy azoknak az élete nyitott könyv legyen előtte. Mindig érezte a játékos, hogy az edző nem hivatalos személy csupán, hanem segítőkész barát is, aki a jobb szereplés, a csapatmunka, az eredményesség érdekében igyekszik számára a legkedvezőbb körülményeket megteremteni.­­ A diósgyőri csapat ért el már néhány szép eredményt, de sokkal több van még a csapatban, mint ami eddig kijött. Tóth kitűnő, ruganyos, biztos kezű kapus, Szigeti kitűnően működik hátul, megbízható játékosok szélsőhátvédeink és fedezeteink is, de még szinte mindnyájukra áll, hogy nem játszották ki igazi formájukat, amire képesek lennének. A támadósorban szintén igen jó képességű játékosok vannak, de ennek a csapatrésznek több szint, ötletes kombinációt és ami ezt befejezi — eredményességet kell elérnie. A CÉL : A HÁLÓ — Hogyan látja a mai támadójátékot? — — A sokmozgásos játék terén nagy fejlődés mutatkozik. Ezzel a csatárok meglelték az erősebb lefedezés ellenszerét. Amiben általánosságban sokat kell fejlődniök, az az eredményesség, a kapuratörés. Néha mostanában úgy tűnik, mintha a játékosok elfelejtkeznének arról, hogy a mérkőzést gólokra játszák és a támadásszövés csak eszköz a háló megközelítésére. Ezen kell változtatni, hogy a csatároknak vérükben legyen a gólratörés, ne felejtsék el ezt, mint végső célt. Ha ez megvan, akkor a játékos fokozatosan levetkőz minden szükségtelen sallangot, fölösleges cicomát, igyek­szik a legegyszerűbb, legközvetlenebb eszközöket megtalálni, ami egyúttal mindig a legcélra­vezetőbb is. A másik igen fontos teendő: fokozni labdarúgóink gyorsaságát. Az ellenfél kapujának rohamozásánál a másodperc ezredrészén múlik minden, az, hogy a védő hamarabb tud-e beavat­kozni a játékba, mint míg a csatár lábáról elszáll a lövés. Ha tehát feljavítjuk a játékosok gyorsa­ságát, ezzel az eredményességet is fokozzuk. Meg kell mondanom, hogy fiataljainknál jobban állunk ezen a téren, mint a már beérkezett játékosoknál. Teleki Pál, akinek játékos pályafutása a temes­vári Kinizsitől indult el " legszebb" fejezeteit a debreceni Bocskay ötösfogatában érte el, Diósgyőrben, ebben a nagy ipari centrumban, mint a fiatal játékosok nevelője igazi helyén van. Szeretik a sportéletben és munkahelyén egy­aránt. A legnehezebb időkben is szilárdan, állt helyén, következetes maradt elveihez és betöltötte hivatását. Jól szolgálja emberi példamutatásával, tehetségének­ és tudásának átadásával egyaránt a magyar labdarúgás ügyét. Kiss István : Nemzetközi Össze kell hozni az egymillió pesót! Az argentin labdarúgó-társadalom világbajnoki derűlátása a legújabb események folytán nagymértékben alábbhagyott. Az történt ugyanis, hogy a bajnok River Plate két válo­gatott csatára, az idős Sabruna és a kitűnő középcsatár Menendez, csapatuk mexikói túrájának már első mérkőzésein harcképtelenné vál­tak és visszaérkeztek Buenos Airesbe. Különösen a támadósor tulajdon­képpeni irányítójának, Sabrunának kiesése okoz komoly gondot Stabile szövetségi edzőnek és az argentin futballtábornak. Stabile egy rádió­­nyilatkozata is hozzájárult a ború­látóbb hangulat elmélyítéséhez, a szövetségi főedző ugyanis ebben a nyilatkozatában felszólította az ar­gentin labdarúgó szövetséget, hogy igyekezzék minél előbb azt az egy­millió pesót összehozni, amelyet, a Juventus, Bologna és Internazionale, kér kártérítésként az argentin Maschio-Angelillo-Sivori „csoda bel­ső hármasnak“ a világbajnoki torna tartamára való átengedéséért. Stabile kijelentette hogy nem nélkülözheti ezeket az Olaszországban szerző­désben álló „nagyágyúkat“, különö­sen most, hogy Sabruna és Menendez kidőltek a csatasorból. Érdekes, hogy az argentin szak­körök mennyire tartanak a német válogatottól, amely utolsó mérkő­zésein a svédek, magyarok, belgák és spanyolok ellen nem kapott egyetlen gólt sem. Mindenesetre nem érzik nagyon jól magukat egy csoportban a volt világbajnokkal. Délamerikában különben, már csak a VB-re való tekintettel is, feszült figyelemmel kísérik az európai válo­gatott csapatok erőpróbáit és ezekről részletes tudósításokat és bírálatokat közöl az ottani szak- és napi sajtó. Orsi látogatóban­­ odahaza Szabadságra, illetve édesanyja meg­látogatására Buenos­ Ayresben járt az olasz válogatott egykori legendás­­hírű argentin származású balszél­sője, Orsi, aki ezidőszerint Olaszor­szágban mint edző működik. Orsi figyelmeztette honfitársait: semmi okuk sincsen az elbizakodottságra mert Európában fokozódott a játék keménysége és gyorsasága. Az a véle­ménye, hogy különlegesen jó erőnlét nélkül Svédországban könnyen kevés­nek bizonyulhat a délamerikaiak kétségtelenül nagy technikai tudása. Szerinte az argentin válogatottnak különleges erőnléti edzéseket kellene folytatnia, nehogy már a csoport­fordulók során kellemetlen megle­petésben részesüljön a ma még a torna favoritjai közé sorolt argentin együttes. Kijózanodás Mexikóban? A nemzetközi szaksajtóban most, a VB-torna közelgésére való tekin­tettel, egyre-másra jelennek meg „világ­ranglisták“, így legutóbb a „Szovjetszkij Sport“ a válogatott csapatok 1957. évi eredményei alap­ján a Szovjetunió és NSZK előtt Mexikót állítja a lista élére. Ez az értékelés úgy látszik nagyon fejébe szállhatott a mexikóiaknak, mert az ottani sajtóban olyan véleményeket lehetett olvasni, hogy Mexikó fog Svédországgal együtt továbbjutni a VB-torna harmadik csoportjából. Indokolás: Walest legyőzni nem jelent nagy feladatot, a magyarok pedig „két klasszissal gyengébbek“, mint 1954-ben Svájcban. Közben azonban erős hangulat­­változás következett be Mexikóban, mégpedig az ott járt argentin River Plate és a brazil Botafogo vendég­játékai nyomán. A vendégek egymás ellen játszottak és az erőpróba 1 : 1-es döntetlennel végződött. Mindkét csa­patban 6­6 országos válogatott játékos szerepelt. Ennek megfelelően a mérkőzés színvonala olyan magas volt, hogy a mexikói szaksajtó a látot­takon keresztül már koránt sem ítéli meg annyira kedvezően a mexikói

Next