Labdarúgás, 1958. január-december (4. évfolyam, 1-12. szám)

1958. május / 5. szám

Játékvezetői oldal Az oktatási bizottság javaslatára az Elnökség elhatározta, hogy azok a játék­vezetők, akik nem vettek részt az ellen­őrző tanfolyamon, illetve két alkalomnál többször hiányoztak, nem fejthetnek ki semmilyen működést, nem bíráskodhat­nak, nem ellenőrizhetnek. Akik ebben az időben kórházban, vagy vidéki kihelye­zésen voltak, azok ügyét egyenként felül­vizsgálják és utólag letett vizsga után részt vehetnek a munkában.­­ Az I. sz. Ellenőrző bizottság m. é. augusztustól kezdve 1060 esetben, a II. sz. Utánpótlási bizottság 892 esetben, a III. sz. Ellenőrző bizottság 608 esetben végzett ellenőrzést. A határbíró és határbíráskodás! A határbíró, ha csak nem figyelnek különösképpen működésére egyáltalá­ban nem tűnik fel. Ezzel szemben a vezetőbíró az, aki reflektorfényben tün­­döklik. A határbíró ezért azt hiszi, hogy az ő szerepe alárendelt, ami pedig egy­általában nem áll. Soha ne felejtse el, hogy rajta kívül még mások is követik a játék menetét és hogy viselkedése a pályán folyó játékra jelentős kihatással van. Ezért legyen mindenképpen a játék­vezető segítségére. Egy pillanatig se gondoljon arra, hogy ,,ott a vezetőbíró a középen, ha valami baj van, majd ő viseli a következményeket.“ Igen nagy­fokú koncentrációra van a határbírónak szüksége, hogy figyelmen kívül hagyja a közelében lévő közönség megjegyzéseit. Szükséges, hogy a határbíró jelzése eré­lyes, gyors és biztos legyen. Ha a határ­bíró jelzéseivel addig vár, amíg a bíró rátekint, úgy azt a látszatot kelti, mintha a nézők befolyására oldaná fel korábbi határozott álláspontját. A becsü­letesen végzett munka a határbírót csaknem olyan mértékben veszi fizi­kailag igénybe, mint a vezetőbírót. A jó határbírónak állandóan résen kell lennie, hogy jelezzen olyan szabálytalan­ságokat, melyeket a vezető bíró elnézés vagy rossz helyezkedése következtében nem büntetett. Ha a partjelző a játékve­zető figyelmét valamely szabálytalanságra akarja felhívni emelje zászlóját magasra. Ha a játékvezető úgy találja helyesnek, hogy tovább engedi a játékot ne ragasz­kodjon álláspontjához, hanem engedje le zászlaját és folytassa tovább a mun­kát. A játékvezetőnek ugyanis bizonyára alapos oka van arra, hogy büntetlenül hagyja a szabálytalanságot. (A zászló­jelzések felsorolásával ezen cikk kere­tében ez alkalommal nem foglalkozunk). Ha véleményét kérdezik, adjon határo­zott választ. A saját térfelén megítélt szabadrúgásnál ügyeljen a partjelző arra, hogy a labda helyesen legyen elhelyezve. Ne menjen be a pályára, ha a játékos előbbre tette a labdát, hanem jelezze zászlóval a játékvezetőnek. Ha a különb­ség igen csekély ne törődjön vele mert ez már szőrszálh­asogatás lenne és csak késleltetné a játékot. * A JT új fegyelmi szabályzata —­ tekin­tettel arra, hogy a jelenlegi bizonyos fokig elévült­­ kidolgozás alatt áll. Az Elnökség a tervezetet a közeljövőben meg­vitatás céljából a tagság elé terjeszti. * Az orvosi igazolvánnyal kapcsolatban az MLSz álláspontja az, hogy csak akkor játszhatnak a játékosok, ha 6 hónapon belüli orvosi igazolásuk van. Ugyanez vonatkozik az ifjúsági csoportokra is, azonban ha ifjúsági játékos felnőtt csoportban játszik, úgy nem lehet 3 hónapnál régebbi orvosi igazolása. Csak a fényképes, tokkal ellátott orvosi iga­zolvány érvényes. Rajt engedély, vala­mint minden más külön engedély meg­szűnt. A határozat betartásáért a játék­vezetők felelősek. * Dankó György bejelentette, hogy egész­ségi állapota miatt visszavonul az aktív működéstől. Több évtizedes eredményes munkássága, sporttársaihoz való szívé­lyes kapcsolata mindenki elismerését és megbecsülését kiérdemelte. A jövőben az ellenőrző bizottságban fog működni. A Dunakupa mérkőzésekre az Elnökség Bálla Károlyt Hernádi Vilmost, Gere Gyulát, Bállá Gyulát, és Emsberger Gyulát jelölte mérkőzés vezetőknek, Fehérvári Józsefet, Bihari Sándort, Tausz Károlyt, Siklósi Györgyöt, Petri Sándort, Gruber Józsefet, Horváth Jánost (Zala m) Valkár Istvánt (Fejér m.), Sós Gábort (Pest m.) és Kasza Ferencet (Csongrád m) pedig partjelzőknek. * A múlt hónapban megtartott alap­fokú játékvezetőképző tanfolyam elmé­leti vizsgáján 31 részvevő kitűnő, 52 megfelelő eredménnyel levizsgázott. A becsúszó szerelésről A becsúszó szerelés végrehajtása ko­moly technikai felkészültséget, kiváló tempó érzéket igényel. A labdarúgás fejlődésével, ez a múltban alig használt szerelési mód mind szélesebb körben elterjedt és ma már világviszonylatban is mind sűrűbben élnek vele. Ennél a szerelésnél, nemcsak a nézőközönséget, de a játékvezetők egy részét is a szerelés következménye téveszti meg, mert bele­esnek abba a hibába, hogy szabályelle­nesnek minősítik a becsúszást akkor, ha a labda birtokában lévő játékos elesik. Szabályos a becsúszó szerelés akkor, ha az ellenfelét így szerelni akaró játékos, becsúszó lábával eléri a labdát és a láb­szára a talajon, vagy a talaj fölött alig­ pár centiméterrel csúszik. Ha azután az ellenfél játékosa el is bukik később a becsúszó lábban, miután az már érintette­­a labdát, nem történt semmi szabály­talanság. A becsúszó játékos mozdulata a labdára irányult, azt érintette is, buk­­tatási szándékról tehát nem lehet beszélni. Nem lehet becsúszásnak minősíteni azt a cselekményt, amikor a szerelni aka­ró játékos oldalról vagy hátulról elébelép a futó játékosnak. Ez ugyanis gáncsnak minősül, még akkor is, ha a játékos a labdát igyekszik ezáltal megszerezni. Ügyelni kell játékvezetőinknek arra, hogy közönséges gáncsot, vagy elka­­szálást ne minősítsenek sikerült becsú­szószerelésnek. Még annyit, hogy bár­melyik lábbal be lehet csúszni. 22

Next