Labdarúgás, 1959. január-december (5. évfolyam, 1-12. szám)
1959. augusztus / 8. szám
— Erről én nemigen beszélhetek — fűzi hozzá —, hiszen játékos vagyok s egyben tagja az olimpiai keretnek. Nekünk rá kell bíznunk magunkat a szakvezetőinkre s ezt nyugodt lélekkel tesszük. Annyit talán jómagam is megjegyezhetek: nem könnyű a dolguk, de úgy hiszem, bízhatnak bennünk. Mint ahogy mi is bízunk bennük — és önmagunkban. Amikor olimpiai esélyeinkről kérdezzük Faragót, nagyot hörpint az előtte levő málnás pohárból, csak azután válaszol: — Egyelőre itt van az osztrákok és a csehszlovákok elleni olimpiai selejtező mérkőzésünk, azokon kell túl lennünk. Szilárdan hiszem, hogy túl is leszünk és eljutunk Rómába. Jó lenne kiköszörülni a svédországi csorbát... Svédország, Olaszország ... Eszembe jut erről, hogy Faragó nagyon sok országban, sőt más világrészeken is járt már. Brazília, Venezuela, Egyiptom, Szíria, Szudán, Libanon ... Európában pedig? Albánia, Finnország és Lengyelország kivételével mindenütt. Sokszáz csatár ellen védte csapata hálóját, vajon melyik csatárról van a legjobb véleménnyel? — Di Stefanoról — hangzik a határozott válasz. — Amikor Madridban játszottunk ellenük, az 5 :5-ös mérkőzésen hármat „nyújtott” be nekem. A legjobb csatár, akit valaha láttam. No meg aztán a Schiaffino se kutya ... — És a hazaiak közül? —• Szusza Feri! A legjobb magyar lövőcsatár, aki ellen eddig védtem. Szinte minden lövésében van egy kis kunkor, s ha az ember nem indul el idejében a lövésre, nem éri el a labdát. Szédületes rúgótechnikával rendelkezik s nagyon sok esze van a focihoz. Az ő példája is azt bizonyítja, hogy még harmincötön felül is teljesértékű harcos lehet egy futballista, ha józanul, sportszerűen él, szorgalmasan edz és rendesen felkészül minden mérkőzésre. Befejezzük a beszélgetést. Faragó azt mondja, igyekszik hazafelé, mert korán szeret lefeküdni. Úgy gondolom, neki van igaza. Most 27 éves, viszont még sokszor szeretne válogatott lenni. Helyesen teszi, hogy a jó példák után megy. Szűcs László. Ki lesz a következő győztes az EK-ban ? Szerte Európában bajnoki rajtra készülnek a labdarúgó csapatok, sőt jónéhány országban már meg is kezdődött a vetélkedés a bajnoki pontokért. A készülődést, illetve a küzdelmeket figyelő labdarúgó társadalom ezen túlmenően félszemmel már a hatalmas népszerűségnek örvendő Európa Kupa felé tekint. Különösen azóta, hogy az EK versenybírósága Comoban megejtette a sorsolást, s ezzel tulajdonképpen útjára indította az európai bajnokcsapatok 1959— 1960. évi, sorrendben 5. küzdelmét. Az Európa Kupáért ezúttal 26 ország 27 csapata indul mivel a spanyolok a bajnok Barcelona mellett a négyszeres védő Real Madridot is nevezhették. A védő Real Madridon kívül négy csapatnak kedvezett a szerencse: a Boldkluben Odensee (Dánia), a Sparta Rotterdam (Hollandia), a Crvena Zvezda (Jugoszlávia) és a Young Boys (Svájc) játék nélkül jutott túl az első fordulón, a legjobb 16 közé. Huszonkét ország bajnokára már az első fordulóban kemény erőpróba vár s közülük talán csak a nyugatnémet Eintracht Frankfurt és az olasz Milan érezheti magát a továbbjutók között — figyelembevéve finn, illetve görög ellenfelénél jóval nagyobb képességeit. A selejtező küzdelmek részvevőit „A” és „B” csoportba sorolták s e csoportokon belül szeptember 30-ig kell lejátszani az oda — vissza mérkőzéseket. Az alábbiakban közöljük a sorsolást. Az első mérkőzéseket az előálló csapat otthonában játszák le. „A” csoport: Eintracht Frankfurt (NSzK) \ Kuopion (Finnország) I Vorvärts (NDK) | Wolwerhampton Wanderers > (Anglia) J Glasgow Rangers (Skócia) 1 Anderlecht (Belgium) J Linfield (Észak-Írország) IFK Göteborg (Svédország) | OGC Nice (Franciaország) | Shamrock Rovers (Írország) | Esch sur Alsette (Luxemburg) '| Polonia Bytom (Lengyelország) / „B” csoport: Olympiakosz (Görögország) | AC Milan (Olaszország) | Fenerbahcse (Törökország) | Csepel (Magyarország) | CH Bratiszlava (Csehszlovákia) | FC Porto (Portugália) ( CDNA (Bulgária) | FC Barcelona (Spanyolország) | Wiener SC (Ausztria) | Petrolul Ploesti (Románia) | A comoi ülésen már a küzdelmek megindulása előtt tisztázták, hogy 1960-ban a bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőjét a skóciai Glasgowban rendezik meg. Óriási versengés folyt több ország között az EB döntő megrendezéséért, (jó üzlet!) végül is a legkésőbbi kérőre, Glasgowra esett a választás, így Párizs, Madrid, Brüsszel és Stuttgart után a skót fővárosban vívhatják meg döntőjüket a kupáért a küzdelmek során legjobbnak bizonyuló csapatok. Ki kerül vajon a döntőbe? Van-e a jelenlegi résztvevők között olyan együttes, amely „kiütheti” a négyszeres védőt, a Real Madridot? Ez a kérdés hangzik itt is, ott is. Ez az egyik legnagyobb érdekessége a most meginduló küzdelmeknek. Négy éven keresztül Európa legjobb együttesei hajoltak meg a spanyol csodacsapat előtt, s most a szakemberek úgy nyilatkoznak, sohasem volt olyan közeli a Real Madrid sikereinek megtépázása, mint jelenleg. Világhírű szakértők szerint az eddig négyszer diadalmaskodott Real Madridot elsősorban négy csapat fenyegeti. Az FC Barcelona, az AC Milan, a Wolverhampton Wanderers és az OGC Nice. Az FC Barcelona az elsőszámú jelölt. Nagyszerű sikereket ért el az utóbbi időben a spanyol együttes, s ezeket a diadalokat a spanyol közvélemény elsősorban nem is a világ minden részéből összevásárolt játékosoknak tulajdonítja, hanem az Argentínában született Helenio Herrera edzőnek. Egy hónappal ezelőtt nevezték ki a spanyol válogatott edzőjének is. Szinte csodát művelt csapatával: az elmúlt bajnoki év alatt háromszor megverte együttesével a Real Madridot, megnyerte a bajnokságot és elnyerte a spanyol kupát. Herrera így nyilatkozott: — Az én csapatom Spanyolország legjobb csapata. Gondoskodunk majd arról, hogy a bajnoki cím, a spanyol kupa után az Európa Kupát is elvegyük a Real Madridtól. Talán az AC Milan? A hétszeres olasz bajnokcsapat már kétszer összekerült a Real Madriddal, Brüsszelben a két együttes játszotta a döntőt is. Az 1958. 8