Labdarúgás, 1967. január-december (13. évfolyam, 1-12. szám)
1967. augusztus / 8. szám
A válogatottról, a Vasasról, tervekről, játékosokról Labdarúgásunkban aligha tevékenykedik valaki felelősségteljesebb munkakörben mint jelenleg Illovszky Rudolf, szövetségi kapitány, aki nemcsak a magyar válogatott felkészítését vállalta magára, hanem kedvenc csapatának, a Vasasnak is a segítségére sietett. Ez a kettősség bizony nagy teher, még akkor is, ha olyan ügybuzgó, agilis, nagy tudású edző vállát nyomja, mint amilyen Illovszky. A szövetségi kapitány már több nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a válogatott szempontjait mindennél előbbre helyezi, s a Vasassal csak akkor foglalkozik, ha azt az elfoglaltsága lehetővé teszi. Úgy véljük, ez természetes is. De Illovszky nagy munkabírását ismerve biztosak vagyunk abban, itt is, ott is helytáll majd. A napokban néhány olyan kérdésről beszélgettünk a szövetségi kapitánnyal, amely a válogatott csapatot, s a Vasas együttesét is érinti. Bizonyos mértékig meglepetés volt, hogy Illovszky ezúttal néhány szakmai kérdéssel kapcsolatban nem volt olyan közlékeny mint a múltban. Készségesnek és udvariasnak bizonyult most is, de egyben némileg titoktartónak is. A válogatott csapat taktikájáról és szerkezeti játékáról persze nem faggattuk, de a Vasas játékrendszeréről viszont megpróbáltuk szóra bírni. Mosolyogva mondta: — Amikor a Vasasban bevezettük a 4—2—4-et nem titkolództam, sőt a szurkolók taggyűlésén és a sajtónak tett nyilatkozatomban is elég részletesen feltártam elképzeléseimet, még magam kértem azt is: 4— 2—4-ben írják a Vasas összeállítását. Közismert: minden kezdet nehéz, a 4—2—4 is ennek bizonyult. Néhány balsiker után sokan bíráltak, igaz később megkaptam az erkölcsi elismerést, de ahhoz a Vasasnak bajnokságot kellett nyernie!... Most nem beszélek előre, így látom ezt jónak ... Akik kiváncsiak rá, úgyis meglátják, mit játszik majd a Vasas. Mindenesetre nem 4—2—4-et, s nem is 4—3—3-at. Valami mást!... Nos, így indult a beszélgetés. S bár még később visszatértünk a Vasasra, a szó a válogatottra terelődött, íme a program: Szeptember 6.: Ausztria—Magyarország 27.: Magyarország— NDK (EB-mérkőzés) Október 8.: Románia—Magyarország 29.: NDK—Magyarország (EB-visszavágó) Ehhez persze még több előkészületi mérkőzés, s számos edzés is járul. A szövetségi kapitány, mint mindig most is bizakodó, s biztosra veszi, ha nagy küzdelem árán, de csoportgyőztesek leszünk az EB-selejtezőn, s esetleg veretlenül zárjuk az évet. Néhány kérdére, gyors, egyértelmű, határozott választ adott. — A válogatott célkitűzése? — Csoportgyőzelem az EB-selejtezőn, győzni az osztrákok és a románok ellen! A barátságos mérkőzések is fontosak! — Tervez-e változást a csapat öszszetételében s játékfelfogásában? — Azokra számítok elsősorban, akikre a múltban is. Mindez nem jelenti azt, hogy egy-egy mérkőzésen formahanyatlás, vagy természetesen sérülés, betegség esetén nem változtatok. A játékfelfogásunk, pontosabban a hadrendünk változó lesz, lehet, hogy mind a négy mérkőzésen más változatot, illetőleg módosított változatot játszunk. — Újonc beállítására nem gondol? — Nem. Ilyen vonatkozásban gondolom nem lehet rám különösebb panasz. Egy év alatt játéklehetőséget adtam az újoncok közül Tamásnak, Molnárnak és Szűcsnek. Egyikükmásikuk évekre gyökeret verhet a csapatban. — És Páncsics? — Nagyon tehetséges hátvéd, aki sokat fejlődött. Nem is olyan régen még csak az utánpótlás válogatottban játszott. Én hívtam meg az A- keretbe. Neki egyelőre még a B- csapatban a helye. Ott kell rutint szereznie, aztán később biztos lesz még nagy válogatott is. Varga Zoli? — Varga valószínűleg szerepet kap, de csak akkor ha azt játssza, amit a csapat érdeke megkövetel. Ha ezt teszi, akkor nagy technikai tudását, mozgékonyságát, kivételes képességeit hasznosítani tudja. Nem tart attól, hogy a válogatott összeállításával kapcsolatban Vasas-elfogultsággal vádolják majd? — Az, hogy egyes szurkolók körében ez felmerül, abban biztos vagyok, de különösebben mindez nem érdekel. Akik ismernek, tudják, hogy a klubérdekeket a válogatott mögé helyezem. Nemcsak Farkas játszott tudása alatt a válogatottban, hanem Bene, s egy időben Albert is. Mégis kitartottam mellettük, bíztam bennük, mert tisztában vagyok képességeikkel. Annyit mondhatok: a Vasas játékosoknak most többet kell adniuk magukból. Éppen az én helyzetem miatt. Meggyőződésem, hogy ilyen vonatkozásban is számíthatok rájuk. Visszatértünk a Vasasra. — Mi a célkitűzésük? — Hármas: 1. Növelni a játékosok küzdőképességét, a bajnokságban felzárkózni. 2. A BEK-ben túljutni legalább két fordulón. 3. Megnyerni az MNK-t. Bosszúsan legyintett. — Az MNK-ra vonatkozó tervünket, sajnos már nem teljesítjük! Kiestünk! ... — Töri-e a fejét valami új dolgon? Játékrendszerben, taktikában, edzésanyagban? — Mindig. Erről nem beszélni kell, hanem csinálni. És, akik látogatják az edzéseinket, mérkőzéseinket, talán felfigyelhetnek néhány változásra. — Néhány játékos szerepköre alighanem változik. Nem igaz? Matheszra és Kékesire gondolunk. — Némileg igen. Mathesz Imre képzett, gyors, mozgékony, sokoldalú játékos, aki a kapus kivételével minden poszton megállja a helyét. Például középhátvédben, s beállós szerepkörben is ... Kékesi Miska egy időben nem keltett jó benyomást, úgy tűnt mintha megállt volna a fejlődésben. Most nagyon igyekszik, meggyőződésem, hogy él majd a lehetőséggel, s ellátja taktikai feladatát. — Mi a véleménye a fiatal Vidátsról? — Még nem ismerem őt eléggé ahhoz, hogy megalapozott véleményt mondhassak róla. Ügyesnek, tehetségesnek tartom, de sok mindenben kell még fejlődnie. Például küzdőképességben, erőidéiben, no meg rutinja sincs még. A beszélgetés azzal zárult, hogy a szövetségi kapitány hangsúlyozta: számít edzőtársai bajtársiai segítségére, elsősorban Baróti Lajos és Lakat Károly támogatására, hiszen a két nagy tudású edző keze alatt számos válogatott fáradozik. És a válogatott csapat helytállása, nem egyéni, hanem a közös ügy! Németh Gyula nyilatkozik a szövetségi kapitány