Labdarúgás, 1972. január-december (18. évfolyam, 1-12. szám)
1972. június / 6. szám
SZÍR Rendhagyó rangadó rendes tanulságokkal MAJOR TAMÁS: A sportban is minden relatív Tulajdonképpen ő döntötte el a mérkőzést, csak akkor még ezt senki sem tudta, ő sem. De a mérkőzés elején rúgott tizenegyesét elsőre elhibázta. Azt hitte, itt a világ vége. Ám ekkor, mint Az ember tragédiájában az Úr hangja, a megafonban megszólalt Marton Frigyes rendező, és csodát tett: „Az újságírók kapusa elmozdult, a tizenegyest újra kell rúgni!” Az Úr segített Luciferen. Már ez is csoda. De az még nagyobb, hogy Major az ismétléskor már teljes sikerrel szerepelt. Miközben újra felfedezte Einsteint. A Nemzeti Színház „sokszoros válogatott”, Kossuth-díjjal kitüntetett művésze a következőképpen adta elő ez az újabb csodát: — Diákkoromban, Újpesten mindig kapus voltam. Gyötrő álmaimban még mindig vissza-visszatér, milyen megmérhetetlenül nagy a távolság a két kapuja között. És milyen árva az az egy szál ember ott a gólvonalon. Most, hogy először életemben szemben álltam vele, rá kellett döbbennem, hogy egyetlen nagy tévedés az egész életem. Az a kapu kicsi. Végtelenül kicsi. Annyira, hogy már nincs is mellette egy „kiskapu", amibe az ormótlanul nagy bőrgolyó besurranhat. És ráadásul még ott áll egy ember is, aki nem átallja elzárni azt az embertelenül szűk bejáratot. Én ezek után nagyon megértem Szőke Pistát, meg Kocsis Lajost is. A tizenegyest nem könnyű berúgni! A Színészek—Újságírók „örök rangadója”, mint köztudott, 5:5 arányú döntetlenre végződött. A színészek eggyel több tizenegyest értékesítettek, ezzel győztek. Major Tamás egyetlen „lövése” tehát végül is sorsdöntőnek, valóban drámainak bizonyult. Az aktív labdarúgást réges régen abbahagyta. A dráma és a labdarúgókért való szurkolás azonban végig kíséri életén. Újpest szurkolói fennen hangoztatja. Nem is lehet másként. Újpesten született ötvenkét éve, még a régi népszigeti pályán kezdte el kóstolgatni a szurkolók sokszor savanyú, máskor keserű kenyerét. — De a győzelem örömével az életben nem vetekedhetik semmi! — szűri le a végkövetkeztetést. Az utóbbi három évben nem volt oka panaszra. Az Ópesti Dózsa háromszor nyerte el a magyar bajnoki címet. SIRA SÁNDOR: Szélsők kellenek Általános játékosa az utóbbi évek színész-válogatottjának, és standard kedvence a színház közönségének. Én úgy tudtam, hogy Csepelről jött, ő elmondja, hogy Erdélyben született. A futballt tanulta előbb, nem a színészetet A nagyszerű játékos és edző, Berkessy Elemér bátyja, Sándor volt az oktatója. A Zsil völgyében, Lupényban játszott az ificsapatban. Ma is büszke rá, hogy a Stécé későbbi kitűnő középhátvédje, Debreceni István a játékostársa volt. Gyerekkorában a fél román válogatottat adó Nagyvárad AC-nak szurkolt. Sárvári, Bodola, Tóth III, Vécsei, Szegedi, Perényi — ma is úgy mondja ki ezeket a neveket, mintha imát mormolna. Pedig ma már színész — jó régen színész. Ő arat megérdemelt tapsokat, napjainkban például a Fővárosi Operettszínház nagysikerű My fair Lady felújításában. Ami pedig a labdarúgás jelenét illeti: szívvel-lélekkel Csepel szurkoló. Még játszott is annak idején a WMFC III. és IV. csapatában, igazolt játékosként. Kesernyés fintorral vallja be, hogy — bár minden SZVR-on játszott — még nem sikerült gólt rúgnia. Ez fáj. Annál inkább, mert az edző meccseken mindig „feliratkozik”. Éppen ezért ő megérti legjobb csatáraink gólliszonyát. — A lélektan — mondja, és legyint, lesújtó véleményét nyilvánítja így korunk divatos „betegségéről”. — És a sikeres tizenegyesek? — kérdem, hogy rendbeszedjem zilált lelkivilágát. — Ja?! Azokat mindig előre megbeszélem a kapusokkal. Ma már szeretek „tutira menni". Nem szeretem a kudarcokat. Ennek a gondolatnak jegyében szól hozzá komolyan a magyar labdarúgás oly kényes és érzékeny ügyéhez. — Szent meggyőződésem, hogy a szélsőjáték rehabilitációján múlik csapatunk jó szereplése. Sándor és Fenyvesi Máté óta nem volt klasszis játékosunk ezen az oly fontos poszton. Ha Szőke és Zámbó végleg rászolgál a beléjük helyezett bizalomra, Illovszky Rudolf csatát nyert. Major Tamás belsővel, pontos rúgással indítja a támadást Suka Sándor bűvöli a pettyest