Labdarúgás, 1974. január-december (20. évfolyam, 1-12. szám)
1974. január / 1. szám
74 FEBRUAR zal nem sokra megyünk, ha ismét elsírjuk, mi nem sikerült az elmúlt esztendőben a bajnoki mérkőzések és a nemzetközi úsí találkozások során. De az sem visz előbbre egyetlen lépéssel sem, ha már szinte az unalomig fogadkozunk, no majd ebben az évben ... Az évet záró sírás és a tavaszt váró fogadkozás egy idő óta úgy tartozott hozzá a labdarúgás téli szünetéhez, mint a labda a mérkőzéshez. S talán 1973 történései bizonyították legékesebben, hogy sem a sírés, sem a fogadkozás nem módszere a hibák kijavításának. A sírástól — lett légyen az bármily megható is — jottányi sem emelkedett a színvonal; a fogadkozásból pedig — lehetett az igaz lelkesedéstől fűtött is — legfeljebb öngól született, ha nem alapozták minden eredmény alapvető feltételére, a becsületes munkára. A sírásra és a fogadkozásra fordítatott minden perc, óra, nap, hét bizony, könnyelműen elfecsérelt idő. S ezzel nagyon csínján kell bánni, mert bármily hosszúsnak tűnik is az őszi idény befejezése és a tavaszi rajt közötti szünet, az bizony a valóságban sokkal rövidebb, mint egyesek gondolják. Hosszú csak akkor lenne, ha a szünetet pihenőnek tekintenénk. Valójában azonban ilyesfajta szünetről egyáltalán nincs szó. Ez az időszak valóban magában foglal egy rövid pihenőt, de a két idény közötti szakasz a legfontosabb munka időszaka. Az ősz vége és a tavasz kezdete közötti hetek úgynevezett szünetében tehát nem a pihenésesen, hanem a munkán van a hangsúly! Aki ezt nem érzi át a maga teljességében, az teljesen hiába ontotta a könnyeit, és teljesen céltalanul fogadkozik. Úgy gondoljuk, teljesen felesleges ismét bizonygatni, miért van oly nagy szükség a komoly felkészülési munkára — ezt minden értelmes és a sportot szerető fiatal jól tudja. Azt sem szükséges ismételgetni, hogy a felkészülés — bármily alaposan, szakmailag kifogástalanul tervezték meg a szakemberek, s vettek részt benne a labdarúgók színes lélekkel, teljes odaadással — csak akkor hozza meg a befektetett munka gyümölcseit, ha azt az alapozásnak megfelelő, egész éven át tartó, mindennapi munka követi. Nem, ezt nem érdemes unos-untalan ismételgetni. Éppen ezért most csupán egy dologra hívjuk fel a figyelmet, amikor — értesüléseink szerint az élvonalban mindenütt folyik a felkészülés: ha majd már ismét a mérkőzések zajától lesznek izgalmasak a vasárnapok, gondoljanak arra a labdarúgók, hogy nemcsak a mérkőzésekre kell készülniük, hanem az edzésekre is! Igen, az edzésekre, mert a mérkőzések sorsa nem csupán azon a bizonyos 90 percen dől el, hanem azon a rengeteg 90 percen, amit az edzések mindennapi munkájában tölt el a játékos a két fordító között! Erre a mindennapos munkára pedig nem lehet akármilyen állapotban megjelenni. Minden nap pihenten — szellemileg és fizikailag teljesen kipihenten ! — lehet és szabad felvenni a munkát, mert ellenkező esetben a szükséges terhelés nem a képességek teljes kibontakozását biztosíthatja, hanem ellenkezőleg, letörésre vezet. A vasárnapok dicsőségének a biztosítéka tehát a hétköznapok becsületes, odaadó tevékenységén nyugszik. Az őszi idény egyik jellemző sajátossága csapataink hullámzó teljesítménye volt. Ez a jellegzetesség nem hatott a meglepetés erejével, hiszen a jelenség évek hosszú sora óta felfedezhető labdarúgásunkban. Igaza van annak a szakemberünknek, aki azt vallja: ezt a hullámzást kell megszüntetni, s akkor máris nagyot léphetünk előre. Azt is megmondta, miképpen szüntethető meg ez a kóros ingadozás: azzal, ha a jó felkészítés után, megfelelően tervezett, egész éves, folyamatos munka alakul ki, s ettől soha, semmilyen címen nem térnek el. Ez bizony így egyszerűen hangzik, de megvalósítani csakis közös munkával lehet. Ehhez a vezetés, a szakosztályi irányítás, a kollektív vezetés és az egyéni tevékenység teljes összhangjának megteremtése szükséges, amelyben mindenki átérzi, hogy a legcsekélyebbnek tűnő negatív megnyilvánulás árt a közös ügynek. Egy olyan nagy közösségben, amit a labdarúgás, vagy csak annak élvonala, ezen belül pedig egyenként az egyesületi szakosztályok jelentenek, milyen harmonikus együttműködés természetesen önmagától nem alakulhat ki. Akik a mérkőzéseken egy közös célért indulnak el a küzdelemben, nem egyforma képességű, felkészültségű, vérmérsékletű emberek, még akkor sem, ha a közös célt egyformán és világosan ismerik. És ezek az emberek a hétköznapok során, amikor a maguk egyéni életét élik, nem azonos körülmények, lehetőségek, viszonyok között illeszkednek be környezetükbe, nem is mindenben gondolkodnak hasonlóképpen, mások az ismereteik, vágyaik, álmaik, egyéni céljaik, kulturális igényeik. Nagyobb szerepe van tehát a nevelőmunkának, mert csak ezzel lehet egy bizonyos cél érdekében mozgósítani és összefogni azokat az erőket, amelyek a megvalósításhoz feltétlenül szükségesek. Világos tehát, hogy túl a legmagasabb szintű szakmai munkán, eredményesebb tevékenységet kell kifejteni abban az irányban,hogy ne csak a labdarúgó tehetség és képesség, hanem a ma igazi sportemberének arculata is kibontakozhassék! A legjobb emberi tulajdonságok felszínre hozása segítheti elő, hogy a labdarúgó megértse, mivel tartozik a közösségnek a szeretetért, a gondoskodásért. Az a dolog másik oldala, hogy az ilyen sportember maga is megkövetelheti, hogy becsületes, igaz emberségéből fakadó ,erőfeszítéséért meg is kapja az elismerést minden tekintetben. Most, a munka dandárjában azt kívánjuk, mindenki azt adja, ami tehetségéből, eltökéltségéből, erőfeszítéséből, legjobb tudásából, a sportág iránti szeretetéből és emberségéből csak tellik. Ezen az úton tudunk eljutni oda, amikor ismét szívből adhatunk szeretetet, igaz megbecsülést azoknak, akik mindent megtesznek a hétköznapokon azért, hogy egyre szebb vasárnapjai legyenek a százezreknek, de önmaguknak is. V . KUTAS ISTVÁN az MLSZ elnöke A Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége ülést tartott. Az ülésen részt vett dr. Beckl Sándor államtitkár, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnöke, aki tájékoztatta az elnökség tagjait, hogy dr. Terpitkó András felmentését kérte az MLSZ elnöki tisztsége álól. A kérést dr. Beckl Sándor — dr. Terpitkó András munkásságának elismerése mellett — elfogadta, egyben az MLSZ elnöki tisztjének ellátásával — a szövetség működési szabályzatának megfelelően négyéves időtartamra — Kutas Istvánt bízta meg. Dr. Beckl Sándor ismertette, hogy a szövetség új elnökségének tagjaira — az országos sportági szakszövetségek működési szabályzata értelmében *— a szövetség elnöke és főtitkára a sportegyesületi vezetőkkel, a sportági szakvezetőkkel, szakemberekkel folytatott széles körű konzultáció alapján tesz javaslatot. Az MLSZ új elnökségének jóváhagyásáig a volt elnökség tevékenykedik.