Labdarúgás, 1975. január-december (21. évfolyam, 1-12. szám)
1975. január / 1. szám
dig vannak, de ezek most már más természetűek, nem magát a követelményrendszert vitatják, hanem azt, hogyan lehet és hogyan kell ezt a csak nálunk új kezdeményezést tovább gazdagítani! Ez pedig nem más, mint minőségi előrehaladás, pozitív szemléletváltozás. S hogy a vezetés manapság a meggondolt szakmai véleményekre, továbbá a szakszerű ellenőrzés tapasztalataira mennyire épít, hadd hívjam fel a figyelmet egy újabb tényre: Baráti Lajos, az Edző Bizottság elnöke máris bejelentette, hogy a szakmai követelményrendszer előírásain változtattak. Ezek a változtatások az eddig elért szakmai eredmények következtében váltak szükségessé és gazdagítását jelentik a szakmai anyagnak. Ez egyben azt is példázza, hogy nem merev dogmákat dolgozunk ki, hanem olyan követelményeket támasztunk, amelyek a fejlődés törvényeinek a figyelembevételével, az időszakoknak megfelelően változhatnak, de mindig a fejlődés irányában hatnak. — Az új esztendő követelményei közül melyeket kell elsősorban kiemelni? Melyekre kell a lőerőt összpontosítani? — Ha belülről vizsgáljuk a kérdést, akkor így kell fogalmaznunk: egyforma figyelmet kell szentelnünk a teljes egészre, hiszen az úgynevezett részfeladatok megoldása nélkül akadozna a gépezet. Ez teljesen logikus, hiszen ha a sportág fejlődéséről van szó, akkor ebbe a fogalomkörbe éppen úgy beletartozik a szakmai munka további színvonalának emelése, mint az utánpótlás-nevelés folyamatosságának biztosítása, vagy a rend és fegyelem szüntelen erősítése, a sportág nemzetközi vérkeringésébe való fokozott bekapcsolódás, s sorolhatnám órákon keresztül az összefüggéseket. Tehát minden munkát el kell végezni, semmit nem lehet kihagyni, átugorni, vagy félretenni. De természetes, hogy az egészen belül vannak olyan részletek, amelyeknek a megoldása hallatlan erők összefogását teszi szükségessé. Az elmúlt években kiderült, hogy a mi labdarúgásunk egyik nagy fogyatékossága az alapvető fizikai képességekben való lemaradásunk. Tavaly már tovább léptünk e tény egyszerű megállapításánál. Legjobb, világszerte is elismert szakembereink alapos elemzés alá vették a témát, figyelemmel a legjobb külföldi tapasztalatokra, támaszkodva a tudományos kutatás eredményeire, nemkülönben az 1974-es VB eseményeire. És megalkották a szakmai követelményrendszert, amely tudvalévően egyrészt ajánlást foglalt magában nevelési, technikai és taktikai vonatkozásokban, másrészt kötelezően előírta, mit kell tenni a fizikai képességek fokozása érdekében. Véleményünk szerint a tavaly megkezdett úton kell tovább haladni ebben az évben, és a későbbiek során is. Csoda nincs, csak sok esztendő állhatatos munkája hozhat kellő eredményt, csak így érhetjük el a fizikai képességek terén azt a színvonalat, amelyen állania kell korunk labdarúgójának, aki a nemzetközi porondon számítani akar. Mert ne feledjük: az alapvető fizikai képességek nélkül nem érvényesülhet az a korszerű technika sem, amely feltétele az eredményes és élvezetes labdarúgásnak, annak, amely népszerűség dolgában változatlanul vezet a sportágak sorában. Kívülről szemlélve 1975 feladatait, kétségkívül komoly erőket kell koncentrálnunk a már tavaly megindult felkészülés az Európa-bajnokság, valamint az 1976-os olimpia selejtezőire. Tavasszal és ősszel egyaránt fontos feladatokat kell majd megoldanunk. Közismert, hogy az Eb selejtezőkben se rosszabbul, se jobban nem állunk, mint legveszélyesebb riválisaink, Wales és Ausztria (Luxemburg nem szólhat bele e hármas vetélkedőjébe). Szükséges bemelegítésnek számít a márciusi Franciaország—Magyarország mérkőzés Párizsban az első tavaszi EB mérkőzésünkre, amit Ausztria ellen játszunk április elején a Práter stadionban. Rá két hétre a Wales elleni visszavágóra kerül sor a Népstadionban. A további két mérkőzésre Ausztria és Luxemburg ellen már csak ősszel állunk ki, ugyancsak a Népstadionban. Közben még májusban és júniusban olimpiai selejtezőt játszunk Bulgária ellen. — Hogy mit várunk a selejtezőktől? Azt, hogy az alakulóban levő válogatott csapatunk most már felszabadultabban fog játszani. Ezt nem a vágyakra, az érzelmekre alapítjuk, hanem arra a tényre, hogy az a csapat, amely 1973-ban egyetlen győzelmet sem aratott, 1974-ben már a 8 játékból négyet megnyert. Ez már valami, még akkor is, ha nem esünk e győzelmek túlbecsülésének hibájába. És az is jelent valamit — a cardiffi vereség ellenére is —, hogy — ismétlem — nem vagyunk rosszabb pozícióban, mint Ausztria és Wales, hiszen mi a hátralevő 4 mérkőzésünkből hármat idehaza játszunk! — Mit tud mondani a főtitkár az utánpótlás-nevelés biztosításának fontos témájáról? — Ebben az ügyben sok komoly intézkedés történt máris, és több van folyamatban. Figyelemreméltó az, hogy a fiatal korosztályok beosztását a nemzetközi előírásokhoz igazítottuk és végre beindítottuk a több évtizede húzódó követelményt, az országos ifjúsági bajnokságot. Már az őszi idény végén is az az egyöntetű vélemény alakult ki, hogy ez az intézkedés jól szolgálja az utánpótlás ügyét. Óriási lépés ez — többek között — a labdarúgás alapjai szélesítésének útján. — Tovább folytatódik — minden eddiginél szervezettebben — a tehetségkutatás. Hogy csak néhány intézkedést említsünk, kiírásra kerül az országos serdülő kupa, az országos ifjúsági kupa, egy nagy nemzetközi torna, ezenkívül fiataljaink 4 korosztályos szinten számos nagy nemzetközi tornán vesznek részt. Végleg kialakul az utánpótlás-nevelés és -kiválasztás egységes rendje a serdülőktől 23 éves korig, a már említett korosztályos szinten. A gyakori és változatos nemzetközi szereplés pedig egyik biztosítéka már egész fiatalon, a tapasztalatszerzésnek. Az év folyamán persze komoly erőpróbákra is sor kerül, úgynevezett tétért való küzdelmekben is részt vesznek fiataljaink: az UEFA-tornára csak úgy juthatnak ki, ha a bolgár ifiket kiverik a selejtezőn. És nagy tét forog kockán az utánpótlás csapatok EB- jén is, hiszen a kupagyőztes magyar együttesnek az idén is bizonyítania kell! — Mit várhatunk tehát az új évtől? — Látványos, káprázatos labdarúgást természetesen nem, de ilyet — ebben bizonyosak vagyunk, hiszen a magyar közönség komoly szakértője ennek a sportágnak — senki nem is vár, senki nem is ígér. De joggal lehet várni tisztességes, becsületes, lelkes és nagyon szakszerű munkát a sportág egész területén. Igen, minderre reálisan lehet számítani, hiszen egyre inkább erősödik a tervszerű munkába vetett hit az egész vonalon. A sportág szeretetében sincs hiány, s rendelkezésre állanak azok a feltételek, amelyek biztosítékul szolgálnak a nyugodt, mindennapi tevékenységhez. Mindez pedig szükségképpen újabb eredményeket hoz, méginkább megalapozza a további évek előrehaladásának feltételeit. " Bízunk abban, hogy csapataink a bajnoki év második felére, a tavaszi idényre még jobban felkészítve lépnek a pályára, s reméljük, hogy kitűnő játékvezető gárdánk közreműködésével — ismerjük, milyen komoly előkészületeket tettek elméleti és fizikai felkészültségük fokozására — a sportág híveinek sok öröme lesz fiainkban. Egy biztos tehát: 1975 a MUNKA ÉVE LESZ! 4