Labdarúgás, 1975. január-december (21. évfolyam, 1-12. szám)

1975. január / 1. szám

dig vannak, de ezek most már más természetűek, nem magát a követelményrendszert vitatják, hanem azt, hogyan lehet és hogyan kell ezt a csak nálunk új kezdeményezést tovább gazdagítani! Ez pedig nem más, mint minőségi előrehaladás, pozitív szemléletvál­tozás.­­ S hogy a vezetés manapság a meggondolt szak­mai véleményekre, továbbá a szakszerű ellenőrzés ta­pasztalataira mennyire épít, hadd hívjam fel a figyel­met egy újabb tényre: Baráti Lajos, az Edző Bizottság elnöke máris bejelentette, hogy a szakmai követel­ményrendszer előírásain változtattak. Ezek a változta­tások az eddig elért szakmai eredmények következté­ben váltak szükségessé és gazdagítását jelentik a szak­mai anyagnak. Ez egyben azt is példázza, hogy nem merev dogmákat dolgozunk ki, hanem olyan követel­ményeket támasztunk, amelyek a fejlődés törvényei­nek a figyelembevételével, az időszakoknak megfele­lően változhatnak, de mindig a fejlődés irányában hatnak. — Az új esztendő követelményei közül melyeket kell elsősorban kiemelni? Melyekre kell a lőerőt össz­­pontosítani? — Ha belülről vizsgáljuk a kérdést, akkor így kell fogalmaznunk: egyforma figyelmet kell szentelnünk a teljes egészre, hiszen az úgynevezett részfeladatok megoldása nélkül akadozna a gépezet. Ez teljesen lo­gikus, hiszen ha a sportág fejlődéséről van szó, akkor ebbe a fogalomkörbe éppen úgy beletartozik a szak­mai munka további színvonalának emelése, mint az utánpótlás-nevelés folyamatosságának biztosítása, vagy a rend és fegyelem szüntelen erősítése, a sportág nemzetközi vérkeringésébe való fokozott bekapcsoló­dás, s sorolhatnám órákon keresztül az összefüggése­ket. Tehát minden munkát el kell végezni, semmit nem lehet kihagyni, átugorni, vagy félretenni. De ter­mészetes, hogy az egészen belül vannak olyan rész­letek, amelyeknek a megoldása hallatlan erők össze­fogását teszi szükségessé. Az elmúlt években kiderült, hogy a mi labdarúgásunk egyik nagy fogyatékossága az alapvető fizikai képességekben való lemaradásunk. Tavaly már tovább léptünk e tény egyszerű megálla­pításánál. Legjobb, világszerte is elismert szakembe­reink alapos elemzés alá vették a témát, figyelemmel a legjobb külföldi tapasztalatokra, támaszkodva a tu­dományos kutatás eredményeire, nemkülönben az­­ 1974-es VB eseményeire. És megalkották a szakmai követelményrendszert, amely tudvalévően egyrészt ajánlást foglalt magában nevelési, technikai és tak­tikai vonatkozásokban, másrészt kötelezően előírta, mit kell tenni a fizikai képességek fokozása érdeké­ben.­­ Véleményünk szerint a tavaly megkezdett úton kell tovább haladni ebben az évben, és a későbbiek során is. Csoda nincs, csak sok esztendő állhatatos munkája hozhat kellő eredményt, csak így érhetjük el a fizikai képességek terén azt a színvonalat, ame­lyen állania kell korunk labdarúgójának, aki a nem­zetközi porondon számítani akar. Mert ne feledjük: az alapvető fizikai képességek nélkül nem érvénye­sülhet az a korszerű technika sem, amely feltétele az eredményes és élvezetes labdarúgásnak, annak, amely népszerűség dolgában változatlanul vezet a sportágak sorában.­­ Kívülről szemlélve 1975 feladatait, kétségkívül komoly erőket kell koncentrálnunk a már tavaly megindult felkészülés az Európa-bajnokság, valamint az 1976-os olimpia selejtezőire. Tavasszal és ősszel egyaránt fontos feladatokat kell majd megoldanunk. Közismert, hogy az Eb selejtezőkben se rosszabbul,­­ se jobban nem állunk, mint legveszélyesebb riváli­saink, Wales és Ausztria (Luxemburg nem szólhat bele e hármas vetélkedőjébe). Szükséges bemelegítés­nek számít a márciusi Franciaország—Magyarország mérkőzés Párizsban az első tavaszi EB mérkőzésünk­re, amit Ausztria ellen játszunk április elején a Práter stadionban. Rá két hétre a Wales elleni visszavágóra kerül sor a Népstadionban. A további két mérkőzésre Ausztria és Luxemburg ellen már csak ősszel állunk ki, ugyancsak a Népstadionban. Közben még május­ban és júniusban olimpiai selejtezőt játszunk Bulgária ellen. — Hogy mit várunk a selejtezőktől? Azt, hogy az alakulóban levő válogatott csapatunk most már fel­szabadultabban fog játszani. Ezt nem a vágyakra, az érzelmekre alapítjuk, hanem arra a tényre, hogy az a csapat, amely 1973-ban egyetlen győzelmet sem ara­tott, 1974-ben már a 8 játékból négyet megnyert. Ez már valami, még akkor is, ha nem esünk e győzelmek túlbecsülésének hibájába. És az is jelent valamit — a cardiffi vereség ellenére is —, hogy — ismétlem — nem vagyunk rosszabb pozícióban, mint Ausztria és Wales, hiszen mi a hátralevő 4 mérkőzésünkből hár­mat idehaza játszunk! — Mit tud mondani a főtitkár az utánpótlás-neve­lés biztosításának fontos témájáról? — Ebben az ügyben sok komoly intézkedés történt máris, és több van folyamatban. Figyelemreméltó az, hogy a fiatal korosztályok beosztását a nemzetközi előírásokhoz igazítottuk és végre beindítottuk a több évtizede húzódó követelményt, az országos ifjúsági bajnokságot. Már az őszi idény végén is az az egyön­tetű vélemény alakult ki, hogy ez az intézkedés jól szolgálja az utánpótlás ügyét. Óriási lépés ez — töb­bek között — a labdarúgás alapjai szélesítésének út­ján. — Tovább folytatódik — minden eddiginél szerve­zettebben — a tehetségkutatás. Hogy csak néhány in­tézkedést említsünk, kiírásra kerül az országos ser­dülő kupa, az országos ifjúsági kupa, egy nagy nem­zetközi torna, ezenkívül fiataljaink 4 korosztályos szinten számos nagy nemzetközi tornán vesznek részt. Végleg kialakul az utánpótlás-nevelés és -kiválasztás egységes rendje a serdülőktől 23 éves korig, a már említett korosztályos szinten. A gyakori és változatos nemzetközi szereplés pedig egyik biztosítéka már egész fiatalon, a tapasztalatszerzésnek.­­ Az év folyamán persze komoly erőpróbákra is sor kerül, úgynevezett tétért való küzdelmekben is részt vesznek fiataljaink: az UEFA-tornára csak úgy juthatnak ki, ha a bolgár ifiket kiverik a selejtezőn. És nagy tét forog kockán az utánpótlás csapatok EB- jén is, hiszen a kupagyőztes magyar együttesnek az idén is bizonyítania kell! — Mit várhatunk tehát az új évtől? — Látványos, káprázatos labdarúgást természetesen nem, de ilyet — ebben bizonyosak vagyunk, hiszen a magyar közönség komoly szakértője ennek a sportág­nak — senki nem is vár, senki nem is ígér. De joggal lehet várni tisztességes, becsületes, lelkes és nagyon szakszerű munkát a sportág egész területén. Igen, minderre reálisan lehet számítani, hiszen egyre inkább erősödik a tervszerű munkába vetett hit az egész vo­nalon. A sportág szeretetében sincs hiány, s rendelke­zésre állanak azok a feltételek, amelyek biztosítékul szolgálnak a nyugodt, min­dennapi tevékenységhez. Mindez pedig szükségképpen újabb eredményeket hoz, méginkább megalapozza a további évek előrehaladá­sának feltételeit. " Bízunk abban, hogy csapataink a bajnoki év második felére, a tavaszi idényre még jobban felké­szítve lépnek a pályára, s reméljük, hogy kitűnő já­tékvezető gárdánk közreműködésével — ismerjük, mi­lyen komoly előkészületeket tettek elméleti és fizikai felkészültségük fokozására — a sportág híveinek sok öröme lesz fiainkban. Egy biztos tehát: 1975 a MUNKA ÉVE LESZ! 4

Next