Labdarúgás, 1982. január-december (28. évfolyam, 1-12. szám)
1982. január / 1. szám
szerűbbnek, de most már ha a helyzet úgy kívánja, bármikor módosíthatok. Kiss Sándor például nagyszerűen feltalálja magát a bal oldalon, s mivel kondicionálisan is utolérte magát, egyre több hasznot hajthat. Eredetileg Törőcsiket hátrább vontan akartam játszatni, de mivel Fekete még mindig nem heverte ki teljesen sérülését, ezzel egyelőre várnom kell. — Hogyan tartja ébren a versenyszellemet azokban, akik éppen nem férnek be a kezdő csapatba? — Mindenkinek meg kell értenie, hogy egy labdarúgó-csapat nem tizenegy emberből áll. Ezt a legtöbben el is fogadják. Itt van például Szűcs esete, aki a kezdetben nem nagyon kapott játéklehetőséget, de minden edzésen gyötörte magát, és tulajdonképpen a hétköznapokon hívta fel magára a figyelmet. Ma már rendszeresen játszik, olykor nem is rosszul, az első csapatban. — Elégedettnek mondhatja magát? — Annak sohasem mondom, vagy érzem magam. Eddig többet elértünk a vártnál, de még rengeteg tennivaló van hátra. Fejlesztenünk kell az erőnlétet, ezen belül is elsősorban a gyorsasági állóképességet. Technikailag, taktikailag is sokat léphetünk előbbre. Ma még csak a csapat körvonalai alakultak ki, a munkát éppen csak elkezdtük. Hogy az eredmények eddig jobbak, mint gondoltuk, nem szülhet egészségtelen önbizalom-túltengést. A csapat összpontosító képességét is fejlesztenünk kell. Ez vonatkozik a hárítható gólokra, a gólhelyzetek kihasználására. Itt, az O, Dózsában nagy tudású játékosok szerepelnek, akiknek az egymás közötti játékban nem jelent problémát a gólhelyzetek értékesítése. A bajnoki szereplés azonban egészen mást mutat, ez egy olyan pszichológiai probléma, amelynek megoldására rá kell jönnünk. — Az V. Dózsa támadójátéka eléggé esetlegesnek mondható. Szinte kizárólag attól függ, Törőcsik és Kiss Sándor milyen formában van, mennyire értik meg egymást. Hogyan tovább? — Az első lépcsőben a hátsó játékunkat szerveztük meg, azután következett a középpályás játék, ahol még sok apró feladat van hátra. Az első időszakban, amíg Kardos és Sarlós játszott a védelem tengelyében, mivel ők nem túl gyors játékosok, tilos volt nekik átlépni a felezővonalat. Kovács József csatasorba állításával megnőttk a variációs lehetőségek m ivel ő képzett labdarúgó, őt bátrabban otthagyhatják a többiek Így Herédinek, Tóth Józsefnek, Sarlósnak is sokkal nagyobb szerep jut majd a támadások előkészítésében és befejezésében. Némileg meglepődve hallottuk, hogy a régebbi edzők közül Várhidinek is, Szuszának is kikérdezte a véleményét, és rengeteget jegyzetelt az edzői körökben nem szokás. Miért csinálta? — Ők sokkal jobban ismerik az V. Dózsát, az egyesület, a szakosztály problémáit, a játékosokat, mint én. Tőlük csak tanulhat az ember, s ha ezt megteheti, márpedig ők szívesen álltak rendelkezésre, oktalanság lett volna elmulasztani. — Ön vezetőedző az V. Dózsánál! Kézben tartja-e az utánpótlást érintő kérdéseket? — Bevallom, hogy eddig nagyon elfoglaltak az első csapat ügyei, ezért csak nagy vonalakban tudtam felügyelni az utánpótlás helyzetét. Havonta találkozom az edzőkkel, megbeszéljük és egyeztetjük a feladatokat. Meg kell mondanom, itt az Ú. Dózsánál méltatlan körülményeket találtam, sokkal többet kell törődnie ennek az egyesületnek labdarúgó utánpótlásával. Temesvári Miklós nem egészen hat hónapja ténykedik az U Dózsa vezetőedzőjeként. Hallatlan agilitása, bizonyítási vágyaazonban máris rányomja bélyegét a szakosztály munkájára. És ez az első csapat szereplésben is jól lemérhető Mivel következetes, céltudatos szakembernek ismertette meg magát, olyannak, aki nem enged elveiből, úgy gondoljuk, az Ü. Dózsa felemelkedése nem lesz tiszavirág életű. ZSENGELLÉR ZSOLT Temesvári Miklós, az Ü. Dózsa vezető edzője joggal mosolyog Lovas Albert felvétele így néz ki egy dózsás sorral. Balról: Nagy L, Kisznyér, Kovács B., Sarlós és Kardos. Lovas Albert felvétele 4