Labdarúgás, 1982. január-december (28. évfolyam, 1-12. szám)

1982. január / 1. szám

szerűbbnek, de most már ha a helyzet úgy kívánja, bármikor módosíthatok. Kiss Sándor például nagy­szerűen feltalálja magát a bal oldalon, s mivel kondi­­cionálisan is utolérte ma­gát, egyre több hasznot hajthat. Eredetileg Törő­­csiket hátrább vontan akartam játszatni, de mivel Fekete még mindig nem heverte ki teljesen sérülé­sét, ezzel egyelőre várnom kell. — Hogyan tartja ébren a versenyszellemet azok­ban, akik éppen nem fér­nek be a kezdő csapatba? — Mindenkinek meg kell értenie, hogy egy labdarú­gó-csapat nem tizenegy emberből áll. Ezt a legtöb­ben el is fogadják. Itt van például Szűcs esete, aki a kezdetben nem na­gyon kapott játéklehetősé­get, de minden edzésen gyötörte magát, és tulaj­donképpen a hétköznapo­kon hívta fel magára a fi­gyelmet. Ma már rendsze­resen játszik, olykor nem is rosszul, az első csapat­ban. — Elégedettnek mond­hatja magát? — Annak sohasem mon­dom, vagy érzem magam. Eddig többet elértünk a vártnál, de még rengeteg tennivaló van hátra. Fej­lesztenünk kell az erőnlé­tet, ezen belül is elsősor­ban a gyorsasági állóképes­séget. Technikailag, takti­kailag is sokat léphetünk előbbre. Ma még csak a csapat körvonalai alakul­tak ki, a munkát éppen csak elkezdtük. Hogy az eredmények eddig jobbak, mint gondoltuk, nem szül­het egészségtelen önbiza­­lom-túltengést. A csapat összpontosító képességét is fejlesztenünk kell. Ez vo­natkozik a hárítható gó­lokra, a gólhelyzetek ki­használására. Itt, az O, Dózsában nagy tudású já­tékosok szerepelnek, akik­nek az egymás közötti já­tékban nem jelent prob­lémát a gólhelyzetek érté­kesítése. A bajnoki szerep­lés azonban egészen mást mutat, ez egy olyan pszichológiai probléma, amelynek megoldására rá kell jönnünk. — Az V. Dózsa támadó­játéka eléggé esetlegesnek mondható. Szinte kizárólag attól függ, Törőcsik és Kiss Sándor milyen formában van, mennyire értik meg egymást. Hogyan tovább? — Az első lépcsőben a hátsó játékunkat szervez­tük meg, azután követke­zett a középpályás játék, ahol még sok apró feladat van hátra. Az első időszak­ban, amíg Kardos és Sarlós játszott a védelem tenge­lyében, mivel ők nem túl gyors játékosok, tilos volt nekik átlépni a felezővo­nalat. Kovács József csata­sorba állításával megnőt­­t­k a variációs lehetőségek m ivel ő képzett labdarúgó, őt bátrabban otthagyhat­ják a többiek Így Heré­­dinek, Tóth Józsefnek, Sarlósnak is sokkal na­gyobb szerep jut majd a támadások előkészítésében és befejezésében. Némileg meglepődve hal­lottuk, hogy a régebbi ed­zők közül Várhidinek is, Szuszának is kikérdezte a véleményét, és rengeteget jegyzetelt az edzői körök­ben nem szokás. Miért csi­nálta? — Ők sokkal jobban is­merik az V. Dózsát, az egyesület, a szakosztály problémáit, a játékosokat, mint én. Tőlük csak tanulhat az ember, s ha ezt megte­heti, márpedig ők szívesen álltak rendelkezésre, okta­lanság lett volna elmulasz­tani. — Ön vezetőedző az V. Dózsánál! Kézben tartja-e az utánpótlást érintő kér­déseket? — Bevallom, hogy eddig nagyon elfoglaltak az első csapat ügyei, ezért csak nagy vonalakban tudtam felügyelni az utánpótlás helyzetét. Havonta találko­zom az edzőkkel, megbe­széljük és egyeztetjük a feladatokat. Meg kell mondanom, itt az Ú. Dó­zsánál méltatlan körülmé­nyeket találtam, sokkal többet kell törődnie ennek az egyesületnek labdarúgó utánpótlásával. Temesvári Miklós nem egészen hat hónapja tény­kedik az U Dózsa vezető­edzőjeként. Hallatlan agili­tása, bizonyítási vágya­­azonban máris rányomja bélyegét a szakosztály munkájára. És ez az első csapat szereplé­sben is jól lemérhető Mivel követke­zetes, céltudatos szakem­bernek ismertette meg ma­gát, olyannak, aki nem en­ged elveiből, úgy gondol­juk, az Ü. Dózsa felemel­kedése nem lesz tiszavirág életű. ZSENGELLÉR ZSOLT Temesvári Miklós, az Ü. Dózsa vezető edzője joggal mosolyog Lovas Albert felvétele így néz ki egy dózsás sorral. Balról: Nagy L, Kisznyér, Kovács B., Sarlós és Kardos. Lovas Albert felvétele 4

Next