Labdarúgás, 1983. január-december (29. évfolyam, 1-12. szám)

1983. augusztus / 8. szám

EDZŐK GALÉRIÁJAA kapitány is Keszthelyen kezdte Zalaegerszegen az egyik végletből a másikba estek. Igaz, nemcsak a ZTE ve­zetőin múlott, de tény hogy amíg 1968. januárjá­tól 1978. júniusáig Szőcs János személyében mind­össze egyetlen szakvezető­je volt az egyesület labda­rúgó csapatának, addig az utóbbi öt évben immár a hatodik vezetőedző irányítja a za­lai kék-fehéreket. Szecsőt Kárpáti Béla követte, ám csupán 12 mérkőzésig vit­te. Jött Palicskó Tibor, akinek (kemény) keze alatt biztosan bentmaradt az ér­kezéskor a szakadék szélén tántorgó együttes, sőt, a következő ősszel 21 pon­tot gyűjtve — az éllovas­tól mindössze két pontra — az 5. helyen térhedtett téli pihenőre. A tavasz már sokkal halványabbra sikerült, s a nyáron Lan­tos Mihály vette át a „vál­tóbotot”. Igen gyenge kez­dés után fokozatosan talp­ra állt a gárda, ám nem sokkal az évad vége előtt megbetegedett a hajdani aranycsapat balhátvédje. Emiatt — bár még két év a klubhoz kötötte — át kellett adnia a helyét a visszatért Szőcs Jánosnak. A ZTE-t az NB II-ből az NB I B-n át az élvonlala felvivő, s ott is tartó mes­ter második működését már jóval kevesebb siker kísérte. Az első évben nagy nehezen megkapasz­kodott ugyan az együttes, tavaly ősszel viszont a ragyogó kezdés (győzelem a Vasas és az FTC felett) ellenére NB I-es történe­tének legválságosabb nap­jait élte át. A 10. mérkő­zés után az addigi pálya­edzőt, Rónai Istvánt bíz­ták meg a már-már re­ménytelennek látszó hely­zet megoldásával. Igen jól választottak, hiszen a fiatal szakember megfelelt a várakozásnak, sőt, felül is múlta. Vele 20 találkozón 21 pontot gyűjtött a sereghajtóként átvett ZTE, és a 11. helyen végzett. Az egerszegiek házatáján mindenki biz­tosra vette, hogy vezetőed­zőre egyelőre nem lesz gond, Rónai azonban úgy döntött: visszatér Pécsre, ahova játékosként és edző­ként egyaránt szép sikerek emléke fűzi. Utódaként Ondrik Istvánt, Palicskó Tibort és Kovács Feren­cet is emlegették a „jól ér­tesültek”. Alig pár nap múlva azonban kiderült, hogy hamis híreket ter­jesztettek. A ZTE elnök­sége ugyanis a Keszthe­lyi Haladásnál tevékenyke­dett Gellei Imrét szerződtette. — Nem érte váratlanul a felkérés? — kérdeztük elsőként az újdonsült NB I-es vezető­edzőtől. — Eszembe sem jutott, hogy a ZTE hívni fog, hi­szen, mint mindenki, én is úgy tudtam, Rónai Pista marad. — Mit gondol, miért ép­pen önre esett a választás? — Talán azért, mert úgy érezték, hogy fiatal és — nem tagadom — bizonyí­tani vágyó edzőként eset­leg képes lehetek a csapat szükségszerű megújítására. De, persze, az sem kizárt, hogy nem én voltam az el­sőszámú jelölt, csak más­sal nem tudtak megegyez­ni. Ez azonban lényegte­len, mert végül én kaptam a két évre szóló megbíza­tást. — Nehezen döntött? — Miután beszéltem volt csapatom vezetőivel, s ők hozzájárultak a távo­zásomhoz, mindjárt igent mondtam. Egyszerűen nem lett volna fair, ha vissza­utasítom a megtisztelő ajánlatot. A Keszthelyi Haladás és a ZTE között ugyanis együttműködési szerződés van, s mi az el­múlt években tulajdonkép­pen az Egerszegről kapott fiatal meg idősebb játéko­sokból éltünk ... — Hallotta, hogyan fo­gadták szerződtetésének hírét a ZTE szurkolói? — Konkrét vélemények nem jutottak el hozzám. Minden bizonnyal sokan voltak, akik elképedtek vagy lemondóan legyintet­tek, de talán akadtak olya­nok is, akik örültek neki, mert képesnek tartanak a helytállásra. — A nem éppen lelke­­sedők a tapasztalat és az NB I-es mezőny ismereté­nek hiányát emlegették el­sősorban. Szerintük nem ártott volna előbb pálya­edzőként dolgozni az élvo­nalban. — Szeretném hangsú­lyozni: ez közös vállalko­zás! Nem egyedül akarom „megváltani a világot”. A ZTE-nél olyan edzői gár­dát találtam, amelyre bát­ran lehet és fogok is tá­maszkodni. Talán némileg megnyugtatja a szurkoló­kat, hogy kérésemre a csapat egykori kiválósága, Szabó Rezső vállalta, hogy pályaedzőként együtt dolgozik velem. Ő a visz­­szavonulása óta előbb a felnőttekkel, az utóbbi években pedig a bajnok­ságot sorozatban nyerő if­júságiakkal foglalkozott, egyaránt jól ismeri tehát az ellenfelek és saját együttesünk játékosállomá­nyát. — Mit tart a legfonto­sabb tennivalójának? — Rónai Pista szerintem is igen jó munkát végzett itt. Épen ezért — termé­szetesen saját elképzelé­seimet is megvalósítva — azon az úton szeretnék to­vább haladni, amelyen ve­le indult el a gárda. Már­pedig ez csak úgy lehetsé­ges, ha — hozzá hasonlóan — sikerül megnyernem a játékosokat a közös cél­nak. — Apropó, cél. A klub­vezetés milyen szereplést vár a csapattól? — Amennyiben erősítési elképzeléseink valóra vál­nak (a cikk írásakor még csak a tapolcai Farkast si­került átigazolniuk — a szerk.), akkor a 8—10. hely megszerzése lesz a felada­tunk. A kiszemelt játéko­sok nélkül is szeretnénk azonban előbbre lépni. Ez­úttal már nem akarunk csak a kiesés ellen küzde­ni, ennél többre vágyunk. — Lehet, hogy végre új­ra „arca” is lesz a ZTE- nek? — Vártam ezt a kérdést. Nos, talán azért is, mert csatár voltam, a támadó futball híve vagyok. Ezért nyitottabb, a játékosokat kevésbé „gúzsba kötő” hadrendet próbálok kialakítani, ami reményeim szerint nem­csak eredményes, hanem látványos, tehát közönség­vonzó is lesz. Gellei Imre személyében az NB 1 legfiatalabb ve­zetőedzője ül majd a ZTE kispadján, hiszen ez év márciusában még csak 33. születésnapját ünnepelte. Labdarúgópályafutása Budapesten, a Vasútépítő Törekvésben kezdődött, az­tán Tapolcán, a MÁV TIAC-ban, Kalocsán — ka­tonaként — a H. Szamuely S­E-ben, majd a TFSE együttesében folytatódott, s az NB II-es MIKE Fűz­fői AK-ban zárult. Nős, van egy két éves, kislánya. Hat esztendővel ezelőtt került Keszthelyre, s azóta a helyi Haladásnál edzős­­ködött, amely egy NB III-as és két megyei I. osztályban eltöltött szezon után a legutóbbi három bajnoki évadban az NB II-ben szerepelt. Most az igazi megméretés, az NB I következik. Nyilván szo­rongással várt élvonalbeli bemutatkozása előtt hadd bíztassuk az újoncot azzal,­­amit az egyik benne bízó egerszegi szurkolótól hal­lottunk: — Rutintalan, „névtel­­en" edző? Igaz, de hát valamikor „a” Mezey Gyu­ri is ugyanígy kezdte Keszthelyen, és szövetségi kapitány lett belőle.1. TARSOLY JÓZSEF Ketten a „műhelyben": Gellei Imre (jobbról), a ZTE új vezetőedzőjének megbeszélése Szabó Rezső pályaedzővel 33

Next