Labdarúgás, 1983. január-december (29. évfolyam, 1-12. szám)
1983. október / 10. szám
28 Amikor megkértem Török Pétert, a Haladás vezető edzőjét, hogy sorozatunkba két tehetséges fiatal játékost ajánljon, Schröter Bélát és Papp Istvánt javasolta. Az utóbbi játékos a sorok írójának elképzelésében is szerepelt. Schröter protezsálása azonban meglepetésnek hatott. „Hiszen, alig szerepelt az első csapatban" - próbáltam Török Péterrel vitába szállni. A vezető edző azonban nyomós érveket hozott fel az ifjú csatár védelmére. - Ez a fiú rendkívüli tehetség. Az ifjú Nyilasira, a régiek közül a hosszú Szilágyira emlékeztet. Ez a nyakigláb srác meglepően gyors és robbanékony. Kétlábas, jól fejel, jól rúg. Klasszisjelölt a javából, hogy el ne kiabáljam. Török Péter nyilván jól ismeri a játékosát. A Haladás nem véletlenül kötötte a leghosszabb szerződést a hoszszúra nőtt fiúval. Nyáron négyéves időtartamra szerződtették a „Csula" becenévre hallgató, 186 centi magas középcsatárt. A nyakigláb „Csula” Schröter Béla szőke hajú, cérnavékony égimeszelő. A bajnoki rajt előtti előkészületi mérkőzéseken a válogatottal együtt tartó Dohány helyén játszott. Meglehetősen komolyan vette a tréfás intelmet: „Tessék feledtetni a gólkirályt”. A 19 esztendős középcsatár csak úgy ontotta a gólokat. — 1972-ben Marton Robi papája hozott le a Haladáshoz — kezdi kissé megilletődötten. — Amikor idejöttem én voltam a legapróbb az összes serdülő között. Két éve hirtelen elkezdtem nőni, ez a tény, némileg visszavetett a játékban. Amikor megálltam a lövési fejlődésben, megugrott a teljesítményem. Elkezdtem termelni a gólokat az ifiben. Ez év elején átkerültem az első csapat keretébe. Nyáron pedig leszerződtettek. Azóta túl vagyok néhány NB I-es mérkőzésen is, igaz a legtöbb esetben csereként jutottam szóhoz. A mester csak fokozatosan akar bedobni a mélyvízbe. Milyen érzés volt megkóstolni az NB I-et? — Amíg nem léptem pályára, rettentően ideges voltam. Amikor játékra jelentkeztem olyan természetesnek tűnt minden. A szombathelyiek 20 esztendős középpályása nemcsak a zöld gyepen, hanem civilben is jól muzsikál. Négy esztendeig . Mit szólt Dobány, hogy konkurrense akadt? Szerény mosoly. — Nem hiszem, hogy egyelőre komolyan vesz. • Este? — Szeretném megszorítani. Mégis azt hiszem, a szélen nagyobb esélyem van bekerülni a csapatba. — Mit jelent számodra a Haladás? Keresi a szavakat, majd kiböki: — Mindent. Török Péter közbeszól: — Voltam Béláéknál családlátogatáson, amit ott láttam nagyon nagy örömmel töltött el. A fiú szobájában minden a Haladás zöld-fehér színeire utal. Így kellene kinézni minden Haladás játékos lakásának. Akinek ilyen nagy a kötődése a csapathoz, a pályán is kiteszi a lelkét. Schröter példaképe is szombathelyi játékos?— Király Feri és Vörös Csaba klubhűsége, a játékhoz való hozzáállása példakép előttem — jelenti ki. Íme, egy tehetséges, romlatlan játékos portréja. Reméljük a kép később sem változik, tanult zongorázni és a bennfentesek szerint kitűnően énekel. Papp Istvánt a muzikális középpályást ezúttal a pettyes zenéjéről faggatom. — A Körmendi Dózsa színeiben kezdtem a labdarúgást «— meséli. — Amit tudok a labdarúgásból, nagyrészt édesapámtól tanultam, aki tudatosan nevelt focistának. O Pista jó tőről származik — szól közbe Török Péter —, a papája nagyszerű futballista volt, remek pedagógus. A körmendieknek most is ő a mestere. Jó kordában tartotta a fiát. Miközben Papp Pista egyetértően bólogat, viszszaveszi a szót: — A Haladáshoz hét éve kerültem. Rátkai Laci bácsi, az ifik edzője rengeteget foglalkozott velem. Tavaly ősz óta vagyok stabil csapattag. A Népstadionban a Fradi ellen mutatkoztam be az NB I-ben. Az utolsó negyedórában küldött a pályára Török Péter. Bár 4:1-re kikaptunk a pesti zöld-fehérektől, nekem mégis ünnep volt az a nap. Lassan közeledem a 40. bajnoki találkozóm felé. „ Középpályás létedre nem vagy túl gólerős — kellemetlenkedem. — Valóban, eddig nem sok kárt tettem az ellenfelek hálójában. A Nyíregyháza ellen viszont lőttem egy két pontot jelentő gólt. — Eddigi legnagyobb élményed? — Az indiai túra. A győzelem feletti örömömben zongora mellé ültem, eljátszottam néhány slágert a fiúknak. — Mikor érezted igazán, hogy NB I-es játékos vagy? — Amikor kapusunk, középpályás a zongoránál Párhuzamos Schröter Béla, a nyakigláb „Csula”.