Labdarúgás, 1985. január-december (31. évfolyam, 1-12. szám)
1985. január / 1. szám
ÉVZÁRÓ SZAVAZÁS ’84 Détári és Róth külön versenye Csak hírmondók maradtak az elmúlt év tizenegyéből Már nem is lenne évvége , ha nem szavaznának az NB I vezetőedzői és a sajtó munkatársai. Idényzárás után ismét megkapták a LABDARÚGÁS kérdését a szakemberek és a tudósítók. Szerintük melyik tizenegy 1984 legjobbja? Egyénileg kik méltók az 1., 2. és a 3. helyre? A kérdések az egész 1984-es esztendőre vonatkoztak, de örömteli módon két őszi sikersorozat nyilvánvalóan befolyásolta a döntésnél a szavazókat. A válogatott a lehetséges 6 pontból hatot gyűjtött a világbajnoki selejtezőkön Ausztria, Hollandia és Ciprus legyőzésével. Így teljesen érthető, hogy megdobbantak a szívek, ha e három mérkőzés szereplőire emlékeztek. Aztán jött a Videoton. A derék fehérváriak északra, nyugatra és délre szórták a gólokat, kiütötték a Dukla Prágát, a Paris S®-t és a Partizánt. Vagyis a válogatottak, illetve a Videoton tagjai aligha hiányozhattak. A mindig meglepetést keltő Verebes József az ország nyilvánossága előtt emelt tisztelettel kalapot korábbi klubja előtt, hiszen csak székesfehérvári játékosokat vett figyelembe. Tény, hogy 1984-ben (kiváltkép ősszel) a magyar labdarúgás egy új arcát mutatta, nemzetközi sikereket szolgáltatva az arra már igencsak kiéhezett szurkolóknak. Új arc — természetesen új emberekkel. Megszokott szokásos évvégi szavazásaink alkalmával, hogy változnak a legjobbak nevei, de a mostanihoz hasonló őrségváltás még sohasem zajlott le. Az elmúlt év legjobb tizenegyéből csak Róth és Csongrádi maradt meg. Az egyéni versenyben két fiatal, Détári és Róth külön versenyt vívott, csak Szabó J. és Csongrádi tartott (úgy-ahogy) lépést velük. Róth tavaly Hannich és Nyilasi mögött harmadik volt, Détári pedig egyetlen szavazatot sem kapott, jóllehet 1983-ban 56 játékos neve forgott. 1984 benyomásai alapján 41 labdarúgó neve került szóba. Mindössze négyen nem számoltak Détárival és öten Róth-al, hatan pedig Esterházyval. Az ilyesfajta választásoknak korántsem az a feladatuk, hogy támadhatatlan igazsággal szolgáljanak. Itt a vélemények különbsége az érdekes, de a más és más területről érkező szavazatok azért kialakítanak valamilyen értékképet. A szavazást senki sem szánja bókként Mezey György szövetségi kapitánynak, de a sikeres szakvezető éleslátását bizonyítja, hogy a többség messzemenően egyetért döntéseivel. Détári, Kiprich, Andrusch, Esterházy és mások már hónapokkal ezelőtt a szövetségi kapitány kiemeltjei közé kerültek, s ezt a szavazással vezetőedzők és újságírók nyugtázták. Nincs értelme visszamenni a kezdeti szavazásokra, de az elmúlt évek változásait nem haszontalan vizsgálgatni, mert az összehasonlítás hűen tanúsítja a változásokat. 1980. év legjobb tizenegye: Katzirz — Paróczai, Kovács J., Kereki, Tóth J. — Pásztor, Csapó, Tóth A. — Fazekas, Törőcsik, Kuti. 1981 legjobb csapata: Mészáros — Herédi, Bálint, Garaba, Tóth J. — Csapó, Nyilasi, Sallai — Fazekas, Törőcsik, Szentes. 1982 „álomcsapata” a szavazás alapján: Kovács L. — Csuhay, Kerekes A., Garaba, Tóth J. — Hannich, Póczik, Burcsa — Borostyán, Kerekes Gy., Pölöskei. A legutóbbi „közvéleménykutatás” alapján 1983 tizenegye: Kovács A. — Farkas, Kovács J., Róth, Tóth J. — Hannich, Kardos, Csongrádi — Kiss L., Törőcsik, Hajszán. Ebből a gárdából 1984 végére Róth és Csongrádi maradt meg, hatan egyetlen szavazatot sem kaptak. Kardos balszerencsés, hogy nem tartotta meg a helyét. Sokoldalúsága alapján több posztra is jelölték (középhátvéd, beállós, jobboldali- és középső középpályás), s így bár 25-en figyelembevették, nem került az „A” csapatba. A vezetőedzők és a sajtó szavazásának összesítéseként 1984 legjobb tizenegye: ANDRUSCH (Bp. Honvéd) 27 SALLAI ROTH GARABA VARGA (Bp. Honvéd) 24, (Pécs) 26, (Bp. Honvéd)17, (Bp. Honvéd) 27, CSONGRÁDI NAGY Adétári (Videoton) 25, (Bp. Honvéd) 14, (Bp. Honvéd) 33 KIPRICH SZABÓ ESTERHÁZY (Tatabánya) 20, (Videoton) 26, (Bp. Honvéd) 35