Labdarúgás, 1986. január-december (32. évfolyam, 1-12. szám)
1986. június / 6. szám
zeti Bajnokság) első bajnoka (megelőzve többek között a Vác, a Bakony Vegyész, a Motim TE, a Bauxitbányász SE, a Salaria SE gárdáját) a Fűzfő Volt. Az akkor kiesés ellen küzdő Pét volt az utolsó előtti fordulóban ellenfele, s a pétiek nagyon „bíztak” a fűzfőiekben. Ők azonban nem ismertek „kegyelmet” és 5- 3-ra legyőzték a pétieket. Most, 10 év után törlesztett a Pét. A pontokra ezúttal a fűzfőieknek lett zólna nagy szükségük... A pétiek visszaadták a tartozást, 4-0-lal küldték haza a szomszédot. Négy év alatt sok minden megváltozott a fűzfői zöld-fehéreknél. 81—82-ben még bajnokságot nyert a FÁK, most pedig az utolsóelőtti 17. helyen végzett és óriási meglepetésre — kiesett! Az öt Csongrád megyei csapatnak sem hozott sokat az 1985—86. évi tervezi bajnokság. Szinte végig a gödör szélén csúszkáltak, a kiesés ellen karoltak. Ami azért is megepő, mert két nagy múlú szegedi csapat mellett Makó, a Szentes, no meg a „megerősített” Tálé is itt szerepelt. Náluk gyengébben csak a Fejér megyei labdarúgás vizsgáott a területi küzdelmeken. Ott, ahol az élvonalán a Videoton, az NB ben a Dunaújváros képvielte a megyét, nagy megvetésre a harmadik vonlban is csak egy csapat H. Toldi SE küzdött... Ez is kiesett! A Székesehérvári MÁV Előrében jvőre talán már jobban ihet majd bízni. Ragyogó őszi szereplés tán sikertelen tavasz köetkezett a H. Köteles SE- en, de még így is a legbb a teljesítménye a volt területi honvédcsaat között. Tavaly, bár a LBZ az I. o. bajnokságot megnyerte, nem osztották e a területi mezőnybe, mikor a nehézségekegoldódtak, akkor már a mögötte végzett ESMTK-tutották be, kiérdemelt ■lyét azonban a H. Kötes SE is elfoglalhatta. Így nem volt rá méltani, azt hamar bebizonyítja. Amíg idegekkel bír- győzelmet győzelemre ilmozott a piros-fehér irda. Az első pontot a 9. érkőzésen a Salgótarjáni küveggyár ellen vesztetel, de az első helyét (azdi Kohásszal szemben) ák november 5-én, a 11. érkezés után kellett feladnia. Rákos János edző együttesének tavaszi idénye már nem sikerült. Elsősorban azért, mert támadói a százszázalékos helyzetek tömegét hagyták ki. Amíg az őszi első tíz mérkőzésen 306 gólkülönbséggel 19 pontot gyűjtöttek, addig a tavaszi első tízen 9-7-es gólkülönbséggel 9 pontot szereztek. De végül is érmes helyen végeztek... Többet, jobbat kaptak-e a szurkolók a réginél a területi bajnoksággal? Részben igen, részben nem. De különben is: miért éppen a harmadik vonalban keresnénk az osztálytól, illetve a csapatoktól elvárt érdekes, színvonalas mérkőzéseket, amikor az NB I és az NB II csapatai, játékosai sem jeleskedtek! És hogyan várható általános javulás ott, ahol — ugyanabban az osztályban — minden téren jelentős a különbség az élcsoport és az „alsóház” együttesei között. Nemcsak tudásban, hanem minden másban ... Tehetősségben, lehetőségben! Csak néhány példa a fentiek igazolására. Egészen másként készülnek (készültek) év közben azok a csapatok, amelyek a bajnoki címért harcoltak, másként azok, amelyeknek vezetői, játékosai már előre tudták, hogy a legfontosabb feladatuk a bentmaradás. Szép számmal akadtak csapatok, amelyek NB II-es szinten készültek, így edztek ősszel is, télen is, tavasszal is, másként azok, amelyeknek ilyen felkészülésre nem volt lehetőségük. Itt aztán beszélhetnénk a heti ötszöri, sőt ennél több edzésről, tehát a munkaidő-kedvezményről stb___ Egész ponto-Csak példaként említjük meg: a Miske az 1984— 85-ös bajnokságban ősszel a Körös-csoport élén végzett. A község lakóinak a száma alig két és fél ezer. Elképzelhető volna, hogy ha a csapat az osztályozót megnyeri, az NB II-ben indulhatott volna? De úgy gondoljuk, ezt a kérdést még legalább 40—50 (ha nem több) csapattal kapcsolatban fel lehetne tenni! Annak idején már egy fél év után sokan agybafőbe dicsérték a területi bajnokságot. Most is azt mondjuk, amit akkor: ügyes „találmány”, de öt év után is van benne bőven javítani való. NAGY JÓZSEF Hová tart Rueda ? A Grasshoppers középhátvédjének, a 23 éves Marius Ruedának teljesítményét jobbára csak a neves svájci együttes hívei tartották számon a legutóbbi időkig. Talán pontosabban addig, míg az Espanol Barcelona edzője, a furcsanevű Xabier Azkargorta hírét nem vette, egyben időt és fáradságot sem kímélve megtekintette a Grasshopers—Lausanne mérkőzést. Az első benyomások igen pozitívnak bizonyultak, ezért a meccs után rögvest felkereste Rueda szüleit! Aról nem szól a fáma, hogy ez a beszélgetés milyen eredménnyel zárult, azonban tény, hogy másnap a játékos így nyilatkozott: „1987-ig köt a szerződésem a Grasshoppershoz, addig nincs szándékunk megválni egymástól. Az igaz, hogy spanyol származású vagyok, de én már Svájcban születtem és Spanyolországban eddig csupán néhányszor a szabadságomat töltöttem!” Ezzel együtt — ahogyan mondani szokás — nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja... Néhány nap múltán az újságíróknak Rueda már valami mást mondott: „Ha a Barcelona szót hallom, természetesen az FC Barcelonára gondolok. Egyébként tudomásom szerint ott valamennyi védőjátékos már elmúlt harminc éves." A kétértelmű — vagy talán teljesen egyértelmű — megnyilatkozás megmozgatta sokak fantáziáját. S ehhez még egy adalék — Rueda egyik rokona, aki véletlenül (?) a Real Madrid vezetőségének tagja, próbajátékra hívta meg a középhátvédet. Jogos hát a kérdés: marad-e Svájcban, vagy még inkább: hová tart Rueda? Vihar Rómában Rómában jártam közvetlenül néhány nappal az olasz labdarúgóbajnokság befejezése után. A piros-sárgák többszázezres szurkolótábora akkor még mindig nem tért magához az utolsó forduló okozta sokkolásból. Az elkeseredés érthető volt, hiszen sziszifuszi erőfeszítéssel utolérte a csapat a már biztos bajnoknak tekintett Juventust és hátralévő két ellenfele nem jelenthetett komoly akadályt. Főleg a már kiesett Lecce, amellyel ráadásul még otthonában játszott az AS Roma. S mit hoz a sors? Viszonylag sima, 3:2 arányú Lecce-sikert! így aztán a Juve megőrizte első helyét ... Az olasz temperamentumra jellemző hevességgel tört ki a vihar, a vádaskodások tömege bolygatta fel a közhangulatot, a játékosok szinte ki sem mertek menni az utcára. Hiába hivatkoztak arra a szakvezetők, hogy idegileg fáradt el a csapat a Juventus pontról pontra történő megközelítésében, a már-már diadalittas AS Roma-szurkolók ezt az érvet kereken visszautasították. „Az nem lehet, — hangsúlyozta az egyik vezérszurkoló — hogy éppen a végső két fordulóban mond csődöt az együttes. Biztosan a játékosok már nyeregben érezték magukat és a vezetők ez ellen nem tettek semmit!” Jennings gondja Pat Jennings, az észak-ír labdarúgó-válogatott kapusa 41 éves. A nagy nemzetközi hírnévnek örvendő cerberus csak a világbajnokság befejezése után dönti el, hogy szögre akasztja-e felszerelését vagy tovább őrzi a hálót. A visszavonulás már nem egyszer megfordult a fejében, de mindig akadtak olyanok, akiknek sikerült őt a folytatásra rábeszélniük. A kiváló kapus nem kis dilemma előtt áll: „Ha jól szerepelünk a világbajnokságon és nekem is megy a védés, akkor a legszebb emlékkel búcsúzhatom a zöld gyeptől. Igen ám, de joggal vetődik fel, hogy ez esetben erőm teljében miért nem folytatom tovább? Ha meg leszereplünk, s én sem brillíroztam, akkor pedig meg kellene mutatnom, hogy érek még valamit, nem fejezhetem be dicstelenül a labdarúgó-pályafutásomat!” Igaz, ami igaz, nehéz a döntés. 21