Labdarúgás, 1993. január-december (39. évfolyam, 1-12. szám)
1993. május / 5. szám
2 1993. MÁJUS 5. (XXXIX.) évfolyam • Felelős szerkesztő: THALY ZOLTÁN 1146 Budapest XIV., Istvánmezei út 1-3. (a volt Jégszínház épülete, II. emelet) Postafiók: 1443 Budapest, 152. Telefon: 252-3968, 252-1778 Telefax: 252-0995 • Kiadja a Nemzeti Sport Kft. Ügyvezető igazgató: BORBÉLY PÁL Kiadóhivatal: 1133 Budapest XIII., Visegrádi u. 115. Telefon: 138-4366 Telex: 22-5245 Telefax: 138-4248 • Készült a Zrínyi Nyomdában 93.2517/5-66-22 Felelős vezető: Grasselly István vezérigazgató • INDEX: 25 501 HU ISSN: 0239-1554 • Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1900 Budapest XIII., Lehel utca 10/A közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-98636-021-02799 jelzőszámra • Előfizetési díj: negyedévre 141 forint fél évre 282 forint egy évre 564 forint Kubala Lászlót megsüvegelte Spanyolország Magyarország barcelonai „nagykövete” volt A sportág szerelmeseinek nem kell bemutatnunk Kubala Lászlót, az egyetemes labdarúgás legendás alakját. A Budapesten (1927. június 10-én) született egykori kiváló játékos a Ganzban kezdte a pályafutását, majd a Ferencvárosban folytatta. Később Pozsonyba költözött a család, s ő a Slovan, valamint a csehszlovák válogatott csatársorát erősítette, ám azt követően a Budapesti Vasas igazolta le. Három alkalommal játszott a magyar válogatottban is, de idehaza nem volt maradása. Ausztrián és Olaszországon keresztül jutott ki Francóék Spanyolországába, ahol végre megállapodott. Katalónia lett a szűkebb pátriája, szerelmetes csapata pedig az FC Barcelona. A katalánok április 24-én, Szent György napján, csodálatos fiestát rendeztek Laszi Kubala tiszteletére, s az ünnepeltet megsüvegelte egész Spanyolország. Szent György-napi tisztelgés A Kubala-napokat a katalán szakszövetség hihetetlenül körültekintően és lelkesen szervezte meg: a helyi és az országos terjesztésű sportlapok heteken át cikkeztek az ünnepelt játékos pályafutásáról, edzői munkásságáról, szövetségi kapitánykodásáról, s főleg meleg emberségéről. A szeretetmegnyilvánulásra az adott okot-jogot, hogy a Spanyol Labdarúgó Szövetség - mondják a katalánok! - nem kellőképpen ismerte el Kubala László érdemeit. Tudni kell, hogy a barcelonai olimpián a labdarúgótornát Spanyolország válogatottja nyerte meg, s ezt a csapatot Kubala László építette fel, ám kétévi munka után „kormánybiztost" neveztek ki eléje, a nagyválogatott szövetségi kapitányi tisztségéből elmozdított Vicente Mierát. Az idehaza még manapság is Kuksinak ismert Kubala tudta, hogy a kollégája gyógyíthatatlan betegségben szenved, s azt is, hogy ő attól nem lesz „kisebb", ha az edzői kispad szélére csúszik ki. Az olimpiai aranyérem megnyerése után azonban az országos szövetség nem ismerte el kellőképpen sem anyagilag, sem pedig erkölcsileg Kubala érdemeit, s a katalán futballtársadalom ezt a méltánytalanságot akarta feledtetni a sértettel, amikor megszervezte azt a gyönyörű ünnepséget az Olimpiaistadionban 1993. április 24-én. A televízió közvetítette népünnepélynek negyvenezer nézője volt a helyszínen, de az ezer pezetás jegyekből sokkal, de sokkal többen vásároltak, így járulván hozzá a sikerhez. Azt ugyanis a rendezők már jó előre közölték, hogy a tiszta bevétel Ladislao Kubalát illeti meg. Az utolérhetetlen játékos Néhány napon át a helyszínen tartózkodva, megpróbáltam kideríteni, hogy miért tisztelik katalán bálványként a barcelonaiak. A lapoknak, a tévének vagy a rádiónak nyilatkozó hírességek egy emberként vallották, hogy Kubala játékosként utolérhetetlen volt. Korát messze megelőző játékstílusa iskolát nyitott Barcelonában. Abban a városban, ahol Ricardo Zamora kapusról nemrég teret, a szintén spanyol válogatott Josep Samitierről pedig utcát neveztek el, most arról cikkeznek a lapok, hogy Kubaláról sugárutat kellene elnevezni. („Ez azért túlzás - szerénykedett az érintett meg aztán én még nem akarok bevonulni a halhatatlanok panteonjába. Már az is nagy dolog, hogy befogadtak, hogy magukénak vallanak...") Egykori csapattársai, akikben az irigység csíráját sem lehetett felfedezni, mindent tudnak a Lajznak becézett obsitos labdarúgóról. Az FC Barcelona színeiben Kubala László öt Generalísimo Kupát (1951, 52, 53, 57 és 59), négy bajnoki címet (1952, 53, 59, 60), két UEFA Kupa-döntőt (1958 és 60), valamint egy Latin Kupát nyert (1952). 1951 és 1962 között 349 hivatalos mérkőzést játszott a kék-vörösök mezében, 272 gólt szerezve. Gyors és erős volt, a technikája pedig - még ma is - egyenesen csodálatos. Hanyatvetődéses, oldalollózásos lövéseit sárguló fotók őrzik, ám legélénkebben az idős szurkolók emlékezetében él az a játékos, aki miatt az ötvenes évek közepén szűknek bizonyult a legendás Les Corts-stadion 45 000 férőhelyes lelátója. Di Stefano, Kubala László és Puskás Ferenc „mesterhármasa”...