Labdarúgás, 1993. január-december (39. évfolyam, 1-12. szám)

1993. május / 5. szám

k, mint Kubala A latin nyelvekben járatosak tud­ják, hogy α­­ betű csak a nemzet­közi szakszavakban található meg. A spanyolban ilyen a kiló, a kimo­no vagy a kermesse, mert egyéb­ként ezt a hangot c-vel jelölik. Úgy mint Catalunya, copa, caritativo, coral stb. Barcelonában sok szép jelzőt, zengzetes méltatást és elfogult di­cséretet hallottam Kubala László­ról, ám a legnagyobb elismerést ab­ból a félmondatból éreztem ki, amely így szólt: „...nálunk az ötve­nes évektől mondják így: K, mint Kubala". A teljes igazsághoz azonban hoz­zátartozik az is, hogy volt egy idő­szak, amikor a Barca szurkolói megorroltak Kubaidra.. A „bál­vány" ugyanis 37 éves korában el­szegődött játékos-edzőnek az örök rivális Espanol Barcelonához, aho­va többek között Di Stéfanót is le­csábította. Ezt az „árulást" akkor a katalánok, akik nagyon tudnak szeretni és haragudni is, nem nézték el neki. Kubala kénytelen volt To­rontóba szerződni, majd harminc­kilenc évesen az FC Zürich játékos­­edzőjeként még BEK-mérkőzést játszott... A kapitány Kubala László a világ egyetlen lab­darúgója, aki három válogatott csa­patban szerepelt - hivatalosan! -, s ez a rekordja már nem is fog soha megdőlni, mert a nemzetközi szö­vetség már nem járul hozzá a „mez­­cseréhez". Háromszor volt magyar, hatszor csehszlovák, tizenkilencszer pedig spanyol válogatott. Hogy edzőként is a legjobbak közé tartozik, azt spanyol szövetsé­gi kapitányként is bebizonyította. A spanyolok ugyanis nem vélték kizáró oknak, hogy a kapitányuk magyar, sem azt, hogy a mai napig is jobban beszél magyarul, szlová­kul vagy katalánul, mint spanyolul. És abba sem kötöttek bele a madri­di klubok, hogy a kinevezésekor Kubala László csak 41 éves volt. Az újdonsült kapitány válogatott csapata 1969. október 15-én játszot­ta első hivatalos mérkőzését, a Finn­ország elleni világbajnoki selejtezőt (6-0), majd legyőzte az NSZK-t (2-0), döntetlenre játszott Olaszor­szággal (2-2), nyert Svédországban (1-0), Itáliában (1-0) stb. Az 1980. évi Európa-bajnokságot követően váltották le. Tizenegy év alatt a spa­nyol válogatott hetven mérkőzést játszott (33 győzelem, 21 döntetlen, 16 vereség). Angel Mária Villar, a spanyol szövetség elnöke, aki Kubala László kapitányoskodása alatt lett válogatott játékos, nagy sóhaj kísére­tében mondta: „Bár most lenne olyan csapatunk, amely - átlagban - évente csak „másfél” vereséget szenved el!” Josep Lluis Núnez Clemente klubelnök 1980-ban azonnal szer­ződtette a leváltott kapitányt az FC Barcelonához, s Kubala László az olimpiai torna után is az „anya­egyesületéhez" tért vissza. Mert ahogyan megvallotta az „Életem a labdarúgás" című könyvben, ame­lyet a Kubala-napok alkalmával dobtak piacra, ő csak a­­ betűs városokat szereti: Budapest, Bratis­lava, Barcelona... Szent György napján egyébként játszottak az Olimpiai-statidonban egy öregfiúk-mérkőzést (FC Barce­­lona-Espanol 2-4) is, ám Kubala nem szerepelt egyik csapatban sem. Nem, mert ő Katalónia válogatottját vezette ki a gyepre! Azt a csapatot, amelynek az ellenfele a Spanyolor­szágban játszó idegenlégiósok válo­gatottja volt. Tizenhárom percet töltött el a pályán az ünnepelt, de nem ám ácsorogva vagy alibizve, hanem rohanva-ütközve és... álta­lános ámulatot keltve. Hiába, aki a hatvanhatodik születésnapjához közeledve is napi két órát edz!... Legyenek büszkék! A Kubala Lászlót ünneplő sokaság örömmel és megelégedéssel vette tudomásul, hogy a kedvence kö­szöntésére számos politikai, társa­dalmi és sportvezető sorakozott fel. Ott volt a lelátón, a pályáról lejövő ünnepek­et ajándékkal is meglepve. Juan Antonio Samaranch, a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Magyarországról pedig Gallov Re­zső államtitkár, az OTSH elnöke is. És persze tisztelgett egykori csapat­társa előtt Luis Suárez volt szövet­ségi kapitány, Alfredo Di Stéfano, a Real Madrid élő legendája, és együtt ünnepeltek vele volt tanítvá­nyai és jelenlegi főnökei is. Mind­annyian ódákat zengek Laszi Kuba­la jóságáról, család- és barátsegítő tetteiről, példakép mivoltáról. Jo­sep Lluis Núnez Clemente, az FC Barcelona dúsgazdag vállalkozó el­nöke, például azt fejtegette, hogy mennyi mindent köszönhet a klub a magyar labdarúgónak. „Befogad­ták, persze, hogy befogadták a kata­lánok a Budapestről érkezett játé­kost, s ma már teljesen a magukénak is érzik, de tudják róla, hogy ízig­­vérig magyar maradt" - mondta a klubelnök. Joan Gaspart, a Barca alelnöke, aki „civilben" a Szófia Hercegnő Szálloda igazgatója és egyik fő részvényese (itt szokta ren­dezni az FC Barcelona a bankette­ket) a következőket nyilatkozta: „Legyenek büszkék Kubaiéra! Az ötvenes években ő volt Magyaror­szág nem hivatalos nagykövete Bar­celonában, s a katalánok őt csodál­­va-bámulva tanulták meg tisztelni és szeretni a magyarokat. Laszi egy igazi karizmatikus egyéniség, aki­nek a példája mindenkit jóra és szép­re késztet". OROSZHEGYI KÁROLY Josep Lluis Núnez klubelnök és Kubala László ölelkezik össze. A háttérben Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke látható. Az ünnepség fő attrakciója a Katalónia-idegenlégiósok mérkőzés volt. Kubala László a katalánok középcsatára és csapatkapitánya. 3

Next