Lakáskultúra, 1970 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1970 / 4. szám
„Üzletben keresse a bútort” pályázatunk, amelyet a Lakáskultúra szerkesztőségével közösen írtunk ki, érdekes, sőt számunkra értékes eredményt hozott. A feladat szerint mindenkinek magának kellett üzletben kiválasztania a bútort, megnézni, megmérni s utána megfelelően lekicsinyítve az adott lakásba berajzolni. A feladat nehézsége úgy látszik, sokakat visszariasztott, viszonylag kevés pályázatot kaptunk. Bírálatként fogadhattuk el egyik pályázónk széljegyzetét is, mely szerint „Naiv elképzelés azt hinni, hogy az üzletekben megengedik, hogy az ember colstockkal mindent végig méricskéljen.” Holott mi valóban azt látnánk szívesen, ha minden vásárló pontos tervvel, elképzeléssel és — igenis — colstockkal keresné a bútort, mert így sok felesleges utólagos bosszúság válna elkerülhetővé. A bolthálózat dolgozóit tehát ismételten figyelmeztettük: legyenek a vevők segítségére az ilyen „mértékfelvételnél”. A beérkezett pályaművek megoszlása szerint tájékoztató érvényű statisztikákat is készíthettünk, amely informál bennünket, milyenfajta bútorok iránt várható kereslet a házgyári lakástípusok mennyiségének növekedésével? Két felnőtt és két gyerek számára rendezte be a lakást a pályázók 41 %-a. Két felnőtt, egy gyerek számára rendezte be a lakást a pályázók 35 %-a. Két felnőtt számára rendezte be a lakást a pályázók 12 %-a. Két felnőtt, három gyermek számára rendezte be a lakást a pályázók 6 %-a. Egy felnőtt, két gyermek számára rendezte be a lakást a pályázók 3 %-a. Három felnőtt számára rendezte be a lakást a pályázók 3 %-a. A legolcsóbb berendezés 15 000,— Ft volt. A legdrágább 50 000,— Ft. Átlagban 25 000,— Ft-ból rendezték be a kétszobás lakást a pályázók. Ez az összeg megfelel a gyakorlati tapasztalat számainak. Sokan foglalkoztak a konyhával, az előszobával, sőt a fürdőszobával is, bár ez nem tartozott a pályázat feltételei közé. Ennek megfelelően számos olyan tárgyat terveztek a lakásban elhelyezni, amelynek alaprajzát mi nem közöltük. Piackutató értékűvé vált számunkra tehát e pályázat, mert közli, hogy milyen tárgyakra, egyes bútorokra tartanak igényt a fogyasztók a „komplett” szobák mellett. Ilyenek az előszobafal, a telefonasztal, az íróasztal, a gyerekágy és gyerekkeverő, a játékpolc és a nagyobbítható, illetve lecsukható asztal. (Ebből adósságunkat mérhettük le, hogy milyen irányban kell bővítenünk a választékot.) A zsűri — amelynek tagjai között lakberendezők, iparművészek és kereskedelmi szakemberek is helyet foglaltak — a következő szempontok alapján értékelte a beküldött pályázatokat: 1. A kiválasztott bútor elhelyezhető-e a megadott lakásban? 2. A lakásban lakók személyes életfunkciójának megfelel-e a berendezés? 3. Valóban kapható, forgalomban levő bútorokkal rendezték-e be a lakást? A pályaművek átvizsgálása során sok érdekesnek tűnő azonosságot és sok tipikus hibát találtunk. Hibának számított minden ferdén rakott, indokolatlanul sarokra állított bútordarab. Hiba volt, ha valaki a szükségesnél több ülőbútort alkalmazott a lakásban, és az is, ha szekrényből volt túl sok (hiszen a lakásban beépített ruhásszekrények vannak). Gyakori hiba volt a zsúfoltság. Szembetűnő, hogy sokan nem gondoltak rá: a lakásban közlekedni is kell! Nem lehetett elfogadni azokat a pályázatokat, amelyek a konyhától legmesszebb eső pontra tették az étkezőasztalt, sem azokat, amelyek a világítástól távolra helyezték az íróasztalt. Határozottan pozitívan értékeltük, hogy a pályázók túlnyomó része (akik gyerekes családnak tervezték a berendezést), gyerek- és felnőttszobára bontotta a lakást, és a két szobát ennek a funkciónak megfelelő bútorokkal rendezték be. Volt olyan pályázó is, aki megjelölte, hogy a gyereket szobája 6—20 éves koráig szolgálja ebben a formájában és ezzel egyet is értettünk. Az is tetszett, hogy legtöbben bútorokkal tagolták rendeltetésszerűen a szobát, dolgozó-, társalgó-, étkező- stb. részekre, bár kicsit soknak — és ilyen kis lakásban indokolatlannak — találtuk a térválasztó rácsok alkalmazását. A beérkezett pályaművek felülvizsgálása után a bizottság úgy döntött, hogy az első díjat nem adja ki, helyette a kiírástól némileg eltérően: 2 db II. díjat (2000,— Ft-os vásárlási utalvány) 1 db III. díjat (1000,— Ft-os vásárlási utalvány) 3 db IV. díjat (500,— Ft-os vásárlási utalvány) továbbá 10 db 200,— Ft-os és 14 db 100,— Ft-os vásárlási utalványt osztott szét a pályázók között. Címükre a nyereményt postán küldtük el. Solt Péter Fővárosi Bútor-, Hangszer- és Sportszer Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályvezető II. díjas pályamű. Három felnőtt részére berendezett lakás. Beküldője Dénes György sajnos nem jelölte meg, hogy házaspárról és idős szülőről, vagy esetleg felnőtt gyerekről van-e szó? A lakás berendezése iparművészeti egyedi bútorokkal számítás szerint 45 000,— Ft-ba kerülne. A berendezés érdeme, hogy az egyik szoba két személy részére biztosít háló-, társalgó-, pihenő- és munkahelyet, míg a másik — az egy személynek hálóként is szolgáló — szoba szekrényfalba süllyesztett kanapéjával a tulajdonképpeni közös nappali (1. fekvőhely, 2. asztal, 3. szekrény, 4. munkahely, 5. ülőbútor, 6. virágtartó, 7. ágyneműtartó, 9. könyvespolc, 11. puff, 12. lecsapható asztal, 13. állólámpa) II. díjas pályamű. Beküldője József Dénes két felnőttnek és két gyermeknek rendezte be. A berendezési tárgyakat három boltból válogatta össze hozzá. Bár ez nem volt feltétel, a konyhát is bebútorozta étkezőasztallal és ülőbútorokkal és nyilván jól ismeri ezt a lakástípust, mert a hűtőszekrényt éppen oda tette (a beépített szekrények mellé) ahol ennek tervezett helye van. A nappaliban elválik az étkező- és a társalgórész, ez utóbbi egyben a szülők hálója. Jó ebben a szobában a fal kihasználása a végig épített szekrénysorral. A gyerekszoba emeletes ággyal két gyerek hálóhelye. Kettőjük számára van benne munkahely és a lehetőségekhez képest kényelmes, tágas a játszóhely is MINDENKI MAGA VÁLASZTHATTA KI / LAKÁS KULTÚRA Fényképezték: Bánhalmi János, Bechtler János, Berényi János, Franciscs József, Mikó László, ifj. Novotta Ferenc A színes fotókat készítették: Francisci József, ifj. Novotta Ferenc. Címlap: Bechtler János, Berényi János Rajzolták: Bálint Ágnes, Bitó János, Szily Imre Balázs, Székely József A Belkereskedelmi Minisztérium Lakberendezési Bizottsága folyóirata Felelős szerkesztő: Nádai György. Szerkesztő: Pataki Mária Szerkesztőség: Budapest V., Vigadó u. 6. Telefon: 382-190. Megjelenik negyedévenként. Kiadja a Lapkiadó Vállalat Bp. Vill., Lenin krt. 9—11. Telefon: 221-285. Felelős kiadó: Sala Sándor igazgató Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a Posta Központi Hírlap Irodánál Bp. V., József nádor tér 1. Egyéni csekkszámla szám: 61.238. Közületi csekkszámlaszám: 61.066. Előfizetési díj egy évre 48,— Ft. Egyes szám ára: 12,— Ft. Külföldiek a Kultúra Könyv- és Hírlap Kereskedelmi Vállalatnál Bp. 62 P.O.B. 149, vagy külföldi bizományosainál fizethetnek elő. 25.508 A színes nyomás a Kossuth Nyomda munkája. 70.4959 Egyetemi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: Janka Gyula igazgató 4 REJTVÉNY, 4 TANÁCS, 4-SZERES ESÉLY Az 1970/3 számban megjelent rejtvények megfejtése: Aladdin csodalámpája:... télen is kellemessé teszi otthonát! Tetőtől talpig felöltözhet: Centrum Áruházak BUBIV sláger: Velence, Maya, Viola „Domus” bemutatóterem (érdemes felkeresni): Bútor, szőnyeg, függöny, lámpa, szép otthonhoz tartozó minden együtt látható itt, s amit lát, az kapható! Az ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ rejtvényének megfejtése: A háztartási biztosítás anyagi biztonság.