Éva, 1976 (1-4. szám)
1976 / 4. szám
ESDBhESo mao II madarász — Az őszi szél átsuhant az erdőkön, megborzongatta a nádasokat, s beköszöntött a városokba. Ilyenkor elfogódottan gondolok viszsza a nyárra, az elvonult madarakra. Visszatérnek-e a megfigyeltek, s megtalálják-e majd régi fészkelőhelyüket. — Az egyetemen tanulmányaimat zoológusként fejeztem be. De ornitológusként dolgozom, és ezzel gyermekkori vágyam beteljesült: madarász vagyok. Néhány évtizeddel ezelőtt annak, aki e foglalkozást űzte, kitömött madarak díszítették az otthonát. Az én fegyverem a fényképezőgép. A madarakat lefényképezem, tulajdonságaikat, szokásaikat feljegyzem. Legnagyobb segítségem a távcső és a határtalan türelmem. Sok-sok kilométert gyalogolok. Nyolcvan órát is szívesen eltöltök egy-egy leshelyen, ha várok a madárra. — Manapság a madarászok is szakosodtak. Vannak, akik énekesekkel, mások csak ragadozókkal foglalkoznak. Többen fővárosunk madárvilágát figyelik. Budapesten sok madárfaj él. Meglepő, hogy a szennyezettség ellenére is költenek. A vércsék a fővárosban az Országház tornyán évek óta fészkelnek. — Ez az alkalmazkodás, beilleszkedés más madárfajoknál már nem tapasztalható. Az Alföld nagy madarai, így a gólyák is egyre kevesebben lesznek. Nem találnak kedvező fészkelőhelyeket. A Hernád-völgyi falvakban valamikor 20-30 gólyapár is költött. Ma mindössze csak 4-5 pár tér vissza. De azért nem kell meghúzni a vészharangot. Az utóbbi évek eredménye, hogy elszaporodtak a kócsagfélék, és a Fertő-tavi gémtelepünk is gazdagodik. A kíváncsiskodók többsége azt kérdi, él-e még hazánkban rétisas? — Mindenkinek szeretném elmondani, hogy még van tíz pár, amit nagyon féltünk, és amennyire lehet, óvunk. Bár volt olyan esztendő, amikor a nászrepülés megtörtént, de váratlanul elpusztult a tojó. Párja hosszú özvegyi sorsra ítélte magát, majd maga is elpusztult. — A természet csodálatos. Úgy hiszem, mindenki ismeri a biológiai láncot, azt, hogy minden egyes fajnak nagy szerepe van. A földön élő madárfajok száma 10 000-re tehető. Vannak olyan madárfajok, amelyekről úgy hittük, már kihaltak. Hazánkban még megtalálható az uralibagoly, de a régen gyakori kék csőrű réce már nem. — Mint ahogy mondtam, nekem elvből nincs fegyverem. De nagyon jó érzés tölt el, amikor arra gondolok, hogy sokadmagammal igyekszünk megmenteni a daloló vagy a kék égen repülő madarakat... (Bemutattuk olvasóinknak Bécsy László ornitológust.) — bereznai — — Valóban nem kifejezetten női foglalkozás operatőrnek lenni. Mindössze négyen vagyunk a televízióban, a filmgyárban meg nincs is női operatőr — mondja mosolyogva Czóbel Anna, a Magyar Televízió operatőre. Mert ideális körülmények kellenek ahhoz, hogy valaki nő létére ezt a foglalkozást űzhesse — folytatja. Az operatőri munka nagyon leköti az embert. Tulajdonképpen nekem is csak most van több időm, amikor már a lányom is felnőtt és férjhez ment. Másrészről gyenge női vállak elméletben sok mindent kibírnak, de bizony a kézikamera súlya igencsak húzza, nyomja az ember vállát... Később még azt is elmondja, hogy a Színház- és Filmművészeeti Főiskola operatőr-tanszakára nőket nem vesznek fel. Bár nincs ilyen tiltó rendelet, de a gyakorlatban így van. Nő a Főiskolán 1951-ben diplomázott utoljára ... Czóbel Anna (Czóbel Ernő és Lányi Sarolta egyetlen lánya) halk szavú és nagyon szerény, zárkózott ember. Nehezen beszél magáról, őszintén vonakodik a riporttól. Aztán csak „feloldódik”. Mesél a moszkvai évekről, ahol szüleivel emigrációban éltek. — Én is általában humán dolgok iránt érdeklődtem, de az életemet íróasztal mellett nem tudtam volna elképzelni. Valami mozgalmasabbra vágytam. A színek, formák érdekeltek, operatőr lettem. Akkoriban a moszkvai főiskolán több nő is tanult. Én közvetlenül a háború kitörése előtt végeztem. Majd 1945-ben hazajöttünk. A Filmhíradóhoz kerültem. Hősi, mozgalmas, nagyon nehéz korszak volt, az én életemben is. Gyakran egymagam voltam riportjaim operatőre, szerkesztője és vágója. A Magyar Televízióban 1959-től dolgozom. Én vagyok az operatőrök „korelnöke”. Főleg közművelődési és képzőművészeti filmeket készítek. Nagy élmény volt számomra, hogy a nagybátyámról, Czóbel Béláról készített portréfilmnek én voltam az operatőre ... Milyen a jó operatőr? Legyen úgynevezett képi látásmódja. Ha az ember belenéz a kamerába, másképp lát, mint egyébként. Kell, hogy jó megfigyelő- és kiválasztási képessége legyen. Rögtön meg kell látni a dolgokban a képi lényeget. Régebben szeretett volna nagyjátékfilmet fényképezni. Nem volt rá lehetősége. Aztán, amikor már lehetett volna, éppen állapotos volt a leányával.. . A magánéletben nem szeret fényképezni. Hobbyja az olvasás. „Annyi a restanciám, csak győzzem!”... 1975-ben megkapta az „Érdemes Művész” kitüntető címet, amelyet ez idáig egy férfikolléga nyert el. Eöry Éva (Fotó: MTI) (Fotó: Bécsy László) Operatőr