Asszonyok, 1966 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1966-04-01 / 4. szám

jet piac garantálja kutató munkánk fejlesz­tési terveinek biztonságát. — A valóság igazolta ezt az elképzelést — mondja Szász Endréné. — A magyar gyógyszeriparban 1949 és 1964 között ötven­szeresére nőtt a termelés, az export pedig 1957-től megnyolcszorozódott, s jelentős há­nyada irányul a Szovjetunióba. A jól meg­szervezett együttműködés lett az alapja a magyar gyógyszeripar újjáteremtésének és fej­lesztésének. A gyógyszergyártásban komoly tekintélyt vívtunk ki a nagyvilágban, „nagy­hatalomnak" számítunk, hetedikek vagyunk az exportáló országok sorában . .. S ebben — hadd tegyük hozzá — része van Szász Endréné vezérigazgató helyettes­nek is. DR. UDVARDI NAGY ISTVÁNNÉ fiatal, kedves, csinos asszony. Közvetlen modor, és jó hangulat jellemzi. Gyermek­korában orvosnak készült. Apja neves or­vos volt, ő is gyógyítani akart. A szegedi orvosegyetemen a harmadik évben már a mikrobiológiai intézetben dolgozott, a ki­váló tudós, Ivanovits professzor mellett. Már tanulóéveiben foglalkozott a B-12 vitaminnal, első beosztásában mikrobioló­gusként is a B-12 kutatását s az ezzel kap­csolatos értékmérést kapta feladatául. A fiatal kutató tehetsége bátorsággal pá­rosult. A Kőbányai Gyógyszergyárban pedig — mely a kutatásai számára labora­tóriumot biztosított — segítőkész társak fogadták. Hamarosan elérkezett az idő, hogy a kutatások eredményeit tettekre váltsák: termeljék is a B-12-t. A B-12 fermentációjának kidolgozása nagy jelentőségű szabadalom volt, még se­hol a világon nem akadt hasonló. Udvardi­né részt vett az üzem tervezésében is, eb­ben az időben inkább volt gépészmérnök, mint mikrobiológus. És az üzem világszín­vonalon termel, mind minőség, mind ár dolgában lépést tart a világpiaccal. — Ma már hormonkészítményeket is elő­állítunk, alkaloidák fermentációjával fog­lalkozunk — mondja. Eddig ezt a fontos gyógyszeranyagot nö­vényekből nyerték. A világon elsőként Udvardinénak és munkatársainak sikerült fermentációval, vagyis baktériumok útján szaporított gombákból előállítani. Az első eredmény az anyarozs alkaloidája. A nő­gyógyászatban használják, de vérnyomás- és fejfájáscsökkentő hatása is igen jó. Szász Endrénéhez hasonlóan, ez a ked­ves fiatalasszony otthonában gondos fele­ség és szerető anya. Férje jogász, fiuk ti­zenegy éves, és születése többszörösen em­lékezetes. A B-12 üzem ünnepi megnyitó­jának napján Udvardiné még részt vett az ünnepségen, magas kitüntetést ka­pott, majd hazament és másnap megszülte a fiát. — Jártam a Szovjetunióban, a biokémi­kusok kongresszusán, megismerkedtem Moszkvával, Leningráddal. A sok élményen kívül nem egy jóbarátot is szereztem — mondja búcsúzás közben a fiatal tudós­­asszony. CSÍKVÖLGYI JÓZSEFNÉ sorsa olyan, mint a többi magyar munkásasszo­nyé. Munkásasszony a Kőbányai Gyógy­szergyárban. — Szeret itt dolgozni ? — Máshová el sem mennék. Halk szavú, rokonszenves asszony. So­kat mosolyog, jellemzően azokra, akik gyó­gyítanak. A cukorbetegek nélkülözhetetlen gyógyszerének, az inzulin gyártásának ki­váló szakembere. A második világháború után, mint fiatal lány, eredetileg gumigyárban helyezkedett el. Beiratkozott a vegyipari technikum esti tagozatára. Nehéz volt, de sikeresen elvé­gezte. Férjhez ment, 1954-ben fia született. Sajnos, házassága nem jól sikerült,elváltak. 1957-ben került a Kőbányai Gyógy­szergyárba, ahol először a biokémiai üzem­ben dolgozott, de most már három éve, hogy az inzulingyártásban dolgozik. Csíkvölgyiné reméli, hogy mind több inzulint fognak készíteni. A végtermék kristály alakú, hófehérnek kellene lennie, de ma még igen gyakran színezett. A kutató­csoport vezetője, Rozsdi dr. járt a Szovjetunióban, s az ott szerzett tapaszta­latok alapján módosították a gyártást. Csíkvölgyi Józsefné szerint nincs jobb foglalkozás a világon, mint jó gyógyszert gyártani. Visszaadni az embereknek a re­ményt, az elvesztett egészséget. KÉKESDI GYULA szertárakban. Az Andaxin, Belloid, Betacid, Hydrocortison, Prednisolon szé­leskörűen elterjedt gyógyszer a Szovjet­unióban. — Milyen újdonságokkal örven­deztették meg a magyar gyógyszeré­szek a Szovjetunió lakosságát az utóbbi időben? — Nemrég további 120 készítmény kapott „vízumot" a Szovjetunióba. Ez ráadás ahhoz a negyvenhez, amely ez idő szerint eljut a moszkvai gyógyszer­­tárakba. A legújabb egyezménynek megfelelően, a Szovjetunióba irányuló magyar gyógyszerkivitel 1970-ig meg­kétszereződik. — Milyen lehetőségei vannak az önök gyógyszertári központjának az o­rvosságok tömeges, rugalmas ter­jesztésében? — Kétszázhatvan patika tartozik központunk irányítása alá. Ez a szám évente 15—16-tal emelkedik, főleg az új lakónegyedek révén . . . Esztendőkig dolgoztam gyógyszertárban, nem egy moszkvai patikát vezettem, és saját tapasztalatomból tudom, hogy kollé­gáim szívesen töltik be a közvetítő szerepét a magyar gyógyszeripar dol­gozói és a szovjet fogyasztók között. . . ..Amikor hallom a moszkvai patikákban, hogy Bucarban vagy más magyar gyógyszer iránt érdeklődnek, úgy érzem, ez a legjobb bizonyítéka annak, milyen népszerűek a Szovjet­unióban a Magyar Népköztársaság kiváló minőségű gyógyszertermékei. . A SZOCIALISTA MEZŐGAZDASÁG ELŐNYEI (Folytatás a is. oldalról) erejében. Egyetlen vezető sem volt velük, s ez a maroknyi parasztasszony maga döntött a faluban a szocialista gazdaság helyreállításáról. Hatott a kollektív munka hatalmas, megdönthetetlen ereje, amit a párt öntött a parasztságba. Ez az erő segített bennünket abban, hogy alig öt esztendő alatt felépítsük a fasiszták által lerombolt falvakat, és felhasználva a mezőgazdasági gépeket adó munkásosztály segítségét, elérjük a mezőgazdaság háború előtti színvonalát. A történelem nem a régit támogatja, hanem az új, szocialista társadalmat. S ezt a szovjet földön egyre többen értik meg. A kapitalista országok dolgozó paraszt­sága, kiutat keresve, elkerülhetetlenül arra a következtetésre jut, hogy az egyéni gazdaságok helyére lépő, korszerű gépekre alapozott közös, nagy gazdaság, törté­nelmileg szükségszerű és objektíve megérett kérdés. Ellenségeink kihasználják nehézségeinket és kárörvendve gúnyolódnak: „Az Egyesült Államoknak sok búzája van, önök pedig még mindig vásárolni kénytele­nek” — mondják. Erre azonban egyszerű és világos a válaszunk: a Szovjetunióban nincs éhes ember, nincs munkanélküli sem a városokban, sem pedig a falvakban. Bár azzal egyelőre nem dicsekedhetünk, hogy a földművelésben ma nálunk magas a bér, de évről évre emelkedik. A szovjet falu dolgozó embere jól tudja, hogy a közös munkában eltöltött egyetlen órája sem vész kárba, és bizalommal tekinthet a holnap elébe. I­gen, voltak hibák. Sokat közülük a modern mezőgazdasági és közgazdasági tudomány széles körű felhasználásával és helyesebb vezetési módszerekkel el lehett volna kerülni. De mélységes meggyőződésünk, hogy az általunk elkö­vetett hibák kijavíthatók és gyógyíthatók. Az SZKP Központi Bizottsága tavaly márciusi plénumának határozatai a falvak életében felmerülő egész sor égető problémára rátapintottak. A begyűjtés új rendszere, az öt évre előre megszabott állandó felvásárlási terv lehetőséget nyújt a szovhozoknak és kolhozoknak, hogy a természeti és gazdasági adottságaikból kiindulva — maguk készítsék el termelési tervüket, és sok közülük már ötéves ter­vet készített vagy most készít. Növekedett a faluba irányuló gépek, műtrágya, építési anyagok mennyisége. A mezőgazdasági termékek felvásárlási ára lényegesen emelkedett, s ugyanakkor a faluba kerülő iparcikkek ára csökken. A termelőeszközök társadalmi tulajdonára és a közös munkára alapozott, jól gépesített mezőgazdaságunknak hatalmas potenciális lehetőségei és belső tarta­lékai vannak. Ehhez hozzájárul még valami: az ország gazdasága ma már olyan helyzetben van, hogy nagy beruházási összeget fordíthat a mezőgazdaságra. A kongresszus irányelvei 71 milliárd rubel összegű központi állami mezőgazda­­sági beruházást javasolnak. S­zem előtt tartva a fő célt — a mezőgazdasági cikkek termelési volumenének jelentős emelését —, növelnünk kell a mezőgazdaság technikai ellátottsá­gát, erősíteni a kolhozok és szovhozok dolgozóinak anyagi érdekeltségét a termelés növelésében, következetesen fokozni a mezőgazdasági termelés inten­zitását, hatékonyságát, öt év alatt a falu mintegy két millió, minden munkagéppel ellátott új traktort, több mint félmillió gabonakombájnt és sok más korszerű gépet kap. Az irányelvek a parasztság életszínvonalának jelentős emelését javasolják. A kolhozparasztok közös gazdaságból származó természetbeni és készpénzjövedel­mének átlagosan 35—40%-os emelését irányozták elő. Ez azt jelenti, hogy pél­dául egy traktoros évi kétezer rubelt fog keresni. Ez az összeg, ha figyelembe vesszük az iparcikkek árának állandó csökkenését, elegendő egy átlagos létszámú család ésszerű szükségleteinek kielégítésére. Nagyon fontos az is, hogy pártunk és kormányunk szilárdan a mezőgazdasági tudományra támaszkodik, tudva azt, hogy a hatalmas befektetéseknek csak így lesz kézzelfogható, reális eredményük. Természetesen sok függ az emberektől és attól a gondoskodástól, amelyet a helyi pártszervezetek, állami szervek, a kolhozok és szovhozok vezetői tanúsítanak a kolhozparasztok, szovhozmunkások iránt. M­int ismeretes, most készítik a mezőgazdasági termelőszövetkezetek x­tj alap­szabályát. A szövetkezeti élet ezen új törvényének tervezetében teljes fejeze­teket szentelnek annak, hogyan lehet megkönnyíteni a szovjet paraszt­asszonyok munkáját. A mezőgazdaság gépesítése és villamosítása szakképzettsé­get ad a falusi dolgozó nőknek, akik már ma is jelentős szerepet játszanak a kolhozok és szovhozok földjeit gépekkel megművelő brigádokban. Az alapszabály-tervezet kötelezi a kolhozokat, hogy lényegesen növeljék a böl­csődék és óvodák, étkezdék, mosodák, különböző szolgáltató üzemek, kulturális létesítmények építését. Azokon a juttatásokon kívül, amelyeket már most megkap a szovjet parasztasszony — nyugdíj, fizetett szülési szabadság —, még számos, a munkáját megkönnyítő kedvezményben fog részesülni, s módja lesz a gyors kultu­rális fejlődésre. Meg is érdemlik ezt a szovjet parasztasszonyok! A szovjet nép az erejébe vetett teljes bizalommal és nem értékelve túl lehető­ségeit, érkezett el a nagy eseményhez, a XXIII. pártkongresszushoz. Nem sok időre van már szükség, és a kommunizmust építő Szovjetunió learathatja munká­jának megérdemelt gyümölcseit. SZAMUIL KOLESZNYEV akadémikus 17

Next