Asszonyok, 1966 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1966-04-01 / 4. szám
jet piac garantálja kutató munkánk fejlesztési terveinek biztonságát. — A valóság igazolta ezt az elképzelést — mondja Szász Endréné. — A magyar gyógyszeriparban 1949 és 1964 között ötvenszeresére nőtt a termelés, az export pedig 1957-től megnyolcszorozódott, s jelentős hányada irányul a Szovjetunióba. A jól megszervezett együttműködés lett az alapja a magyar gyógyszeripar újjáteremtésének és fejlesztésének. A gyógyszergyártásban komoly tekintélyt vívtunk ki a nagyvilágban, „nagyhatalomnak" számítunk, hetedikek vagyunk az exportáló országok sorában . .. S ebben — hadd tegyük hozzá — része van Szász Endréné vezérigazgató helyettesnek is. DR. UDVARDI NAGY ISTVÁNNÉ fiatal, kedves, csinos asszony. Közvetlen modor, és jó hangulat jellemzi. Gyermekkorában orvosnak készült. Apja neves orvos volt, ő is gyógyítani akart. A szegedi orvosegyetemen a harmadik évben már a mikrobiológiai intézetben dolgozott, a kiváló tudós, Ivanovits professzor mellett. Már tanulóéveiben foglalkozott a B-12 vitaminnal, első beosztásában mikrobiológusként is a B-12 kutatását s az ezzel kapcsolatos értékmérést kapta feladatául. A fiatal kutató tehetsége bátorsággal párosult. A Kőbányai Gyógyszergyárban pedig — mely a kutatásai számára laboratóriumot biztosított — segítőkész társak fogadták. Hamarosan elérkezett az idő, hogy a kutatások eredményeit tettekre váltsák: termeljék is a B-12-t. A B-12 fermentációjának kidolgozása nagy jelentőségű szabadalom volt, még sehol a világon nem akadt hasonló. Udvardiné részt vett az üzem tervezésében is, ebben az időben inkább volt gépészmérnök, mint mikrobiológus. És az üzem világszínvonalon termel, mind minőség, mind ár dolgában lépést tart a világpiaccal. — Ma már hormonkészítményeket is előállítunk, alkaloidák fermentációjával foglalkozunk — mondja. Eddig ezt a fontos gyógyszeranyagot növényekből nyerték. A világon elsőként Udvardinénak és munkatársainak sikerült fermentációval, vagyis baktériumok útján szaporított gombákból előállítani. Az első eredmény az anyarozs alkaloidája. A nőgyógyászatban használják, de vérnyomás- és fejfájáscsökkentő hatása is igen jó. Szász Endrénéhez hasonlóan, ez a kedves fiatalasszony otthonában gondos feleség és szerető anya. Férje jogász, fiuk tizenegy éves, és születése többszörösen emlékezetes. A B-12 üzem ünnepi megnyitójának napján Udvardiné még részt vett az ünnepségen, magas kitüntetést kapott, majd hazament és másnap megszülte a fiát. — Jártam a Szovjetunióban, a biokémikusok kongresszusán, megismerkedtem Moszkvával, Leningráddal. A sok élményen kívül nem egy jóbarátot is szereztem — mondja búcsúzás közben a fiatal tudósasszony. CSÍKVÖLGYI JÓZSEFNÉ sorsa olyan, mint a többi magyar munkásasszonyé. Munkásasszony a Kőbányai Gyógyszergyárban. — Szeret itt dolgozni ? — Máshová el sem mennék. Halk szavú, rokonszenves asszony. Sokat mosolyog, jellemzően azokra, akik gyógyítanak. A cukorbetegek nélkülözhetetlen gyógyszerének, az inzulin gyártásának kiváló szakembere. A második világháború után, mint fiatal lány, eredetileg gumigyárban helyezkedett el. Beiratkozott a vegyipari technikum esti tagozatára. Nehéz volt, de sikeresen elvégezte. Férjhez ment, 1954-ben fia született. Sajnos, házassága nem jól sikerült,elváltak. 1957-ben került a Kőbányai Gyógyszergyárba, ahol először a biokémiai üzemben dolgozott, de most már három éve, hogy az inzulingyártásban dolgozik. Csíkvölgyiné reméli, hogy mind több inzulint fognak készíteni. A végtermék kristály alakú, hófehérnek kellene lennie, de ma még igen gyakran színezett. A kutatócsoport vezetője, Rozsdi dr. járt a Szovjetunióban, s az ott szerzett tapasztalatok alapján módosították a gyártást. Csíkvölgyi Józsefné szerint nincs jobb foglalkozás a világon, mint jó gyógyszert gyártani. Visszaadni az embereknek a reményt, az elvesztett egészséget. KÉKESDI GYULA szertárakban. Az Andaxin, Belloid, Betacid, Hydrocortison, Prednisolon széleskörűen elterjedt gyógyszer a Szovjetunióban. — Milyen újdonságokkal örvendeztették meg a magyar gyógyszerészek a Szovjetunió lakosságát az utóbbi időben? — Nemrég további 120 készítmény kapott „vízumot" a Szovjetunióba. Ez ráadás ahhoz a negyvenhez, amely ez idő szerint eljut a moszkvai gyógyszertárakba. A legújabb egyezménynek megfelelően, a Szovjetunióba irányuló magyar gyógyszerkivitel 1970-ig megkétszereződik. — Milyen lehetőségei vannak az önök gyógyszertári központjának az orvosságok tömeges, rugalmas terjesztésében? — Kétszázhatvan patika tartozik központunk irányítása alá. Ez a szám évente 15—16-tal emelkedik, főleg az új lakónegyedek révén . . . Esztendőkig dolgoztam gyógyszertárban, nem egy moszkvai patikát vezettem, és saját tapasztalatomból tudom, hogy kollégáim szívesen töltik be a közvetítő szerepét a magyar gyógyszeripar dolgozói és a szovjet fogyasztók között. . . ..Amikor hallom a moszkvai patikákban, hogy Bucarban vagy más magyar gyógyszer iránt érdeklődnek, úgy érzem, ez a legjobb bizonyítéka annak, milyen népszerűek a Szovjetunióban a Magyar Népköztársaság kiváló minőségű gyógyszertermékei. . A SZOCIALISTA MEZŐGAZDASÁG ELŐNYEI (Folytatás a is. oldalról) erejében. Egyetlen vezető sem volt velük, s ez a maroknyi parasztasszony maga döntött a faluban a szocialista gazdaság helyreállításáról. Hatott a kollektív munka hatalmas, megdönthetetlen ereje, amit a párt öntött a parasztságba. Ez az erő segített bennünket abban, hogy alig öt esztendő alatt felépítsük a fasiszták által lerombolt falvakat, és felhasználva a mezőgazdasági gépeket adó munkásosztály segítségét, elérjük a mezőgazdaság háború előtti színvonalát. A történelem nem a régit támogatja, hanem az új, szocialista társadalmat. S ezt a szovjet földön egyre többen értik meg. A kapitalista országok dolgozó parasztsága, kiutat keresve, elkerülhetetlenül arra a következtetésre jut, hogy az egyéni gazdaságok helyére lépő, korszerű gépekre alapozott közös, nagy gazdaság, történelmileg szükségszerű és objektíve megérett kérdés. Ellenségeink kihasználják nehézségeinket és kárörvendve gúnyolódnak: „Az Egyesült Államoknak sok búzája van, önök pedig még mindig vásárolni kénytelenek” — mondják. Erre azonban egyszerű és világos a válaszunk: a Szovjetunióban nincs éhes ember, nincs munkanélküli sem a városokban, sem pedig a falvakban. Bár azzal egyelőre nem dicsekedhetünk, hogy a földművelésben ma nálunk magas a bér, de évről évre emelkedik. A szovjet falu dolgozó embere jól tudja, hogy a közös munkában eltöltött egyetlen órája sem vész kárba, és bizalommal tekinthet a holnap elébe. Igen, voltak hibák. Sokat közülük a modern mezőgazdasági és közgazdasági tudomány széles körű felhasználásával és helyesebb vezetési módszerekkel el lehett volna kerülni. De mélységes meggyőződésünk, hogy az általunk elkövetett hibák kijavíthatók és gyógyíthatók. Az SZKP Központi Bizottsága tavaly márciusi plénumának határozatai a falvak életében felmerülő egész sor égető problémára rátapintottak. A begyűjtés új rendszere, az öt évre előre megszabott állandó felvásárlási terv lehetőséget nyújt a szovhozoknak és kolhozoknak, hogy a természeti és gazdasági adottságaikból kiindulva — maguk készítsék el termelési tervüket, és sok közülük már ötéves tervet készített vagy most készít. Növekedett a faluba irányuló gépek, műtrágya, építési anyagok mennyisége. A mezőgazdasági termékek felvásárlási ára lényegesen emelkedett, s ugyanakkor a faluba kerülő iparcikkek ára csökken. A termelőeszközök társadalmi tulajdonára és a közös munkára alapozott, jól gépesített mezőgazdaságunknak hatalmas potenciális lehetőségei és belső tartalékai vannak. Ehhez hozzájárul még valami: az ország gazdasága ma már olyan helyzetben van, hogy nagy beruházási összeget fordíthat a mezőgazdaságra. A kongresszus irányelvei 71 milliárd rubel összegű központi állami mezőgazdasági beruházást javasolnak. Szem előtt tartva a fő célt — a mezőgazdasági cikkek termelési volumenének jelentős emelését —, növelnünk kell a mezőgazdaság technikai ellátottságát, erősíteni a kolhozok és szovhozok dolgozóinak anyagi érdekeltségét a termelés növelésében, következetesen fokozni a mezőgazdasági termelés intenzitását, hatékonyságát, öt év alatt a falu mintegy két millió, minden munkagéppel ellátott új traktort, több mint félmillió gabonakombájnt és sok más korszerű gépet kap. Az irányelvek a parasztság életszínvonalának jelentős emelését javasolják. A kolhozparasztok közös gazdaságból származó természetbeni és készpénzjövedelmének átlagosan 35—40%-os emelését irányozták elő. Ez azt jelenti, hogy például egy traktoros évi kétezer rubelt fog keresni. Ez az összeg, ha figyelembe vesszük az iparcikkek árának állandó csökkenését, elegendő egy átlagos létszámú család ésszerű szükségleteinek kielégítésére. Nagyon fontos az is, hogy pártunk és kormányunk szilárdan a mezőgazdasági tudományra támaszkodik, tudva azt, hogy a hatalmas befektetéseknek csak így lesz kézzelfogható, reális eredményük. Természetesen sok függ az emberektől és attól a gondoskodástól, amelyet a helyi pártszervezetek, állami szervek, a kolhozok és szovhozok vezetői tanúsítanak a kolhozparasztok, szovhozmunkások iránt. Mint ismeretes, most készítik a mezőgazdasági termelőszövetkezetek xtj alapszabályát. A szövetkezeti élet ezen új törvényének tervezetében teljes fejezeteket szentelnek annak, hogyan lehet megkönnyíteni a szovjet parasztasszonyok munkáját. A mezőgazdaság gépesítése és villamosítása szakképzettséget ad a falusi dolgozó nőknek, akik már ma is jelentős szerepet játszanak a kolhozok és szovhozok földjeit gépekkel megművelő brigádokban. Az alapszabály-tervezet kötelezi a kolhozokat, hogy lényegesen növeljék a bölcsődék és óvodák, étkezdék, mosodák, különböző szolgáltató üzemek, kulturális létesítmények építését. Azokon a juttatásokon kívül, amelyeket már most megkap a szovjet parasztasszony — nyugdíj, fizetett szülési szabadság —, még számos, a munkáját megkönnyítő kedvezményben fog részesülni, s módja lesz a gyors kulturális fejlődésre. Meg is érdemlik ezt a szovjet parasztasszonyok! A szovjet nép az erejébe vetett teljes bizalommal és nem értékelve túl lehetőségeit, érkezett el a nagy eseményhez, a XXIII. pártkongresszushoz. Nem sok időre van már szükség, és a kommunizmust építő Szovjetunió learathatja munkájának megérdemelt gyümölcseit. SZAMUIL KOLESZNYEV akadémikus 17