Asszonyok, 1966 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

LENIN-SZOBOR GYULÁN A magyar nép nagy szeretettel őrzi szívében Vlagyimir Iljics Leninnek, a lángeszű vezetőnek, a világ első munkás-paraszt állama megalapítójának emlékét. Sok szobrász és festőművész szenteli legszebb alkotásait Lenin­nek. Az alkotók arra törekednek, hogy minél tökéletesebben fejezhessék ki a nép gondolatait, érzéseit, ezért szüntelenül keresik, kutatják e feladat legjobb megoldási formáit. Az utóbbi időben hazánk két új Lenin-szoborral gazdagodott. Az egyi­ket, Kisfaludi-Strobl Zsigmond alkotását, Szombathelyen állították fel. A másik szobor Gyula város főterén áll, ez Marton László műve. Kisfaludi-Strobl már régen magában hordozta a gondolatot, hogy úgy örökítse meg Lenint, ahogyan a magyarok millióinak szívében él. Hosszú, gondos munka eredménye az új szobor. Lenin arcán finom mosoly, szemét összehunyorítja, mintha azt mondaná: szeretlek benneteket, emberek, értetek éltem, alkottam, küzdöttem. A nyolcvankét esztendős magyar művésznek sikerült ebben a szobor­ban kifejeznie gazdag alkotói és élettapasztalatát. Igen megragadó Marton László alkotása is, amelyet fenti képünkön mutatunk be. A felvétel akkor készült, amikor a szobrot Gyulán felavatták. R. B. BOJÁR SÁNDOR felvétele 22 A BUDAPESTI METRÓ Állunk a Gellérthegyen, gyönyör­ködünk az éjszakai Budapestben. Nem, a vendéglátók nem véletlenül mutatták meg csodálatos városukat a magasból, mielőtt ismertették volna az új föld­alatti­ vonal építésének menetét. Buda­pest, amelyet a költők annyiszor meg­énekeltek, nappal is nagyon szép, az esti órákban azonban egyenesen le­nyűgöző látvány. S ha még egyszer ide­látogatok, okvetlenül újra felmegyek a Gellérthegyre, hogy elgyönyörköd­jem a fényeket visszatükröző Dunában, a magyar főváros felejthetetlen látképé­ben . . . A fővárosi tanács meghívására ér­keztünk Budapestre. Megtekintettük a földalatti vasút létesítményeit, konzul­táltunk a tervezőkkel, az építőkkel és a majdani üzemeltetőkkel. A várost pedig természetesen nem mint turisták néz­tük, hanem a forgalmi hullámok fő irányait tanulmányoztuk, s a készülő metró várható megterhelésének adatai­val ismerkedtünk. Meg kell mondanom, hogy sok min­den tetszett nekünk a budapesti főút­vonalak forgalmának megszervezésé­ben. Az utazási sebesség nagyobb, mint sok más külföldi városban, ahol jártam, s példás a rend is az utcán. A budapesti közlekedésben nemcsak az utazási sebesség imponál. Sokat tesznek a fővárosban az utcai jármű mérsékléséért is. A magyar gyártmányú legújabb villamoskocsik például kisebb „lármát” csapnak, mint a gépkocsik. Ez speciális konstrukciójuknak köszön­hető. Tisztában vagyok azzal, hogy a folyóirat olvasói ismerik a budapesti új földalatti fő adatait. Tudják például, hogy az első, a város kelet-nyugati főtengelyében épült vonal hosszúsága 16 kilométer, s tíz állomása lesz. Ezért másról szeretnék beszélni. A Fehér úttól az Engels térig ter­jedő alagút-szakasz csaknem teljesen kész. A budapesti földalatti építős most igen felelősségteljes munkára készül­nek, a Duna alatti szakasz építésére. Erre a célra két gépesített óriás fúró­­pajzsot rendeltek a Szovjetunióból. Ami különösen szembetűnő volt, az a nagyfokú munkaszervezettség. A le­járatoktól egészen a kész alagutakig mindenütt látható a gondosság, a nagy­fokú szervezettség és a jó minőség. Egyébként a különféle budapesti lé­tesítmények megtekintésekor meggyő­ződtünk a magyar szakemberek magas színvonalú műszaki kultúrájáról. Na­gyon tetszett például az Erzsébet-híd. Tervének kidolgozása és a híd meg­építése olyan feladat, amellyel csak kitűnően képzett mérnökök tudnak megbirkózni. Ez ugyanakkor annak is biztosítéka, hogy sikerrel megoldják a budapesti földalatti építésével össze­függő bonyolult mérnöki feladatokat is. Az állomások és az alagutak meg­építése csak egy része a feladatnak. A magyar szakemberektől megtudtuk, hogy ismerik a külföldi földalatti vas­utakat, de végül is alapvetően a mi tapasztalataink felhasználása mellett döntöttek. A kocsikat és néhány más berendezést a Szovjetunióban rendel­ték meg. Mint ismeretes, a moszkvai földalatti az üzemelés mutatószámai és technikai felszereltség tekintetében csakugyan az elsők között áll világ­­viszonylatban. Úgy gondoljuk, hogy magyar kollégáink a mi tapasztalataink­ra támaszkodva nem fognak csalatkozni. Felhasználom az alkalmat, hogy az ASSZONYOK hasábjain további sok sikert kívánjak magyar barátainknak nagy feladatuk elvégzéséhez, a buda­pesti metró megépítéséhez. I. FIALKOVSZKIJ a moszkvai metró főmérnöke A Deák téri állomás egyik alagútja (Fotó MTI)

Next