Asszonyok, 1966 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

20 KIHŰLT TŰZHELY Ősz volt: már elhervadtak a virágok, s ezüstös ökörnyál úszott a levegőben. Szabó Ferencné a moszkvai Poljanka utca egyik háza felé tartott. Látogatóba ment: ezzel a látogatással kezdődik az a barátság, amelyről most beszámo­lunk. A harmincas években még örökös napfény ragyogott a Poljanka utcai ház felett. Ha jött is múló felhő, a három fiú harsány jókedve gyorsan elűzte a szülők homlokáról. A moszkvai hajógyárban úgy ismerték a Voronkov-gyereke­­ket, mintha itt születtek volna a csengő-bongó vaslemezek között. A büszke apa kifogyhatatlan témái voltak, az idő­sebb Voronkov hitt a fiai jövőjében, tudta, hogy bátor és nemesszívű férfiak válnak belőlük. És eljött az idő, amikor ezek a jellemvonások a maguk teljességében mutatkoztak meg. A fasiszta Németország hitszegő módon rátámadt a Szovjetunióra. A két nagyobbik fiút, Vlagyimirt és Vaszilijt elszólította a haza. Aztán jöttek a katonalevelek a Poljanka utcai házba, a megnyugvást hozták papírszárnyukon: írtak, tehát élnek . .. Egyszer azonban idegen írással jött egy levél, sorai a koporsóra hulló hant koppanásával doboltak a szülők szívén: „Hősi halált halt Voronyezsnél...” Már a győzelem hajnala hasadozott, Berlin központi részén folytak a harcok, amikor a rohamozók soraiban elesett a második Voronkov fiú is. A harmadikat, a kis Valerijt édesanyja akkor úgy szorította magához, mintha teste gyenge pajzsával akarná megvédeni minden ártó hatalom ellen. Amikor Valerij katonasorba került, Budapesten fellob­bant az ellenforradalom tűzvésze. A szovjet katonák sorában, akik Magyarország segítségére siettek, ott volt Valerij is. Az Üllői úton esett el, s Moszkvában, a Poljanka utcában két öreg szülő szívére immár harmadszor sújtott le a szörnyű fájdalom. A MÁSIK SZÁL Most induljunk el a történet másik szálán. A sorsról úgy rendeltetett, hogy a szálak végül is a moszkvai Poljanka utcában fussanak össze. öt évvel ezelőtt a Pamuttextilművek budai szövödéjé­­ben új női brigád alakult. Fontos esemény volt ez, mert a szövőiparban nagy nehézséget okozott egy olyan törzsgár­da kialakítása, ahol nemcsak a szakmát tanulják meg a szövőnők, de a hűséget is a gyárhoz. Munka után összejött a Voronkov-brigád Szabó Ferencné otthonában. Balról jobbra : Persze Lajosné, Rajna Irén, Mikó Józsefné, Brinzik Piroska, Bognár Jánosné, Schmidt Gizella, Kiss Katalin, Szabó Ferencné és Csaba Jenő művezető BOJÁR SÁNDOR felvételei A brigád életrehívása ezt a célt szolgálta. Tagjai 7—8 szövőgép kiszolgálását vállalták, hogy egyetlen gép se maradjon kihasználatlanul. Fárasztó vállalkozás volt. Csaba Jenő művezető például kiszámította, hogy egy műszak alatt 16 kilométert kellett gyalogolnia minden egyes szövőnő­nek a gépek mellett, a szálszakadásokat javítgatva. Más felajánlásokat is tettek. Közös kulturális programok szerepeltek a brigádnaplóban, tapasztalatcserék más gyá­rakban. Új, nem mindennapi eseményt hozott a brigád életébe a brigádvezető, Szabó Ferencné moszkvai utazása. Itt kapcsolódik össze a két szál, amelyre a történet épült. A VALERIJ VORONKOV-BRIGÁD Szabó Ferencné már tudott a Poljanka utcai szomorú házról, ahol két öreg éli a gyermeki szeretettől megfosz­tott, magányos életét. Bárcsak néhány szót tud oroszul, egyedül, tolmács nélkül indult el látogatásukra. — Még a sírját sem láthatom! — sírt fel a mama, amikor a magyar asszony Valerij nevét említette. — Megkeresem a sírját, és küldök róla fényképet — ígérte Szabóné, de ekkor már ő is együtt sírt az öregekkel. Itthon kiment a Kerepesi úti temetőbe, s egy közös sírkövön Valerij nevét is kibetűzte. És újabb néhány nap merít­tem el Szívünkben­ A Voronkov-családról szó esett az ASSZONYOK 1963. évi 4. számában, Marija Ovszjannyikova cikkében. Az olvasók megismerkedtek Pelageja Nyikityicsnával és Vlagyimir Dmitrijeviccsel, Valerij szüleivel, akikre nagy bánat szakadt: huszon­két éves fiuk 1956 novemberében, a magyar nép szocialista vívmányainak védelmében, elesett a harcokban. Az ASSZONYOK cikke akkor ezekkel a szavakkal zárult: „... szeretnénk megkérni mindenkit, aki elhalad e napokban a síremlék mellett, amelyen a magyar nép szabadságáért elesett tizenhárom szovjet hős — köztük Valerij Voronkov — neve áll, hogy gondoljon e katona magára maradt édesapjára és édesanyjára, a két orosz kommunistára, akik számára a nemzet­köziség mindenek felett áll". E felhívásra sok válasz érkezett. Mai írásunk az egyik válaszról szól. Friss virág kerül Valerij sírjára

Next