Asszonyok, 1969 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1969-09-01 / 9. szám

MOSZKVÁBAN metró építését, az új lakótelepeket, épülő iskolákat, egészségügyi intézményeket. A látogatók eljutottak a belvárosi üzletnegyedbe, a Váci utcába, amelynek életét hat, eredeti nagyságú üzletkirakat tárta a látogatók elé. Ezekben ruházati cikkek, divatos ékszerek, ötvösmunkák, népművészeti hímzések, kézimunkák, a bőr­díszműipar szép termékei, különféle divatcikkek, a magyar könyvkiadás újdon­ságai — közöttük szovjet regények fordításai —, hanglemezek adtak ízelítőt a mai Budapest gazdasági és kulturális életéből. Néhány csinos maneken bemu­tatta a budapesti divatot. Ami a jövő Budapestjét illeti, Moszkvában láthatók voltak az épülő budapesti kerületek makettjei, tervrajzai, valamint egy teljesen berendezett, bebútorozott lakótelepi lakás is. A kiállítás látogatói számára háromórás zenei műsort állítottak össze a legszebb, legismertebb magyar operákból, a Szovjetunióban is bemutatott „Bánk bán”-ból, a „Hunyadi László”-ból. A mai magyar operakultúrát képviselte Petrovics Emil „C’est la guerre” és Szokolay Sándor „Vérnász” című operája, valamint a Bartók Béla, Kodály Zoltán műveiből összeállított műsor. Meghallgathatták a látogatók az ismert magyar népdalokat, a mai magyar könnyű- és tánczene újdonságait is. A Budapestet bemutató filmek és diafilmek vetítése tette még színesebbé, változatosabbá a budapesti sétát. — Úgy gondolom — fejezte be nyilatkozatát dr. Farkas Aladárné —, hogy a ,,Budapest — Moszkvában” kiállítással sikerül érzékeltetnünk a magyar főváros lüktető, eleven életét, a felszabadulás óta eltelt huszonöt esztendő alatt megtett utat, amely külsőleg és belsőleg megváltoztatta, megszépítette városunk arculatát. A kiállításnak különös hangsúlyt adott az, hogy néhány hónap múlva, 1970. február 13-án ünnepeljük Budapest felszabadulásának negyedszázados évfordulóját. Ez a kiállítás tehát számadás is volt eredményeinkről, és útmuta­tás a jövő felé. Szeretnénk, ha cserébe — esetleg a Lenin-centenárium jegyében — ugyancsak egy kiállítás keretében „Moszkva — Budapesten” címmel a szov­jet nép életét bemutató kiállítást üdvözölhetnénk a magyar fővárosban. Potoczky Júlia bűvölt el. Ez a tenger az első, amit életemben láttam. Soha semmi nem lesz rám olyan hatással, mint az a lát­vány. BORBÁS MARIKA: Nem szolgálati úton, egészen más körülmények között láttam meg a ten­gert. Szocsiba mentünk nászútra. Azóta tudom, milyen jóságosak, gon­doskodók a szovjet emberek, milyen szívélyesek, figyelmesek a külföldiek­hez. A szovjet fővárosban először veszek részt divatbemutatón, és nagyon örü­lök, hogy ebben az óriási, gyönyörű városban ilyen sikerünk van. PATZ DOROTTYA: Dóri nemcsak bemutat, hanem maga is tervez. Ezért kértük meg, mondjon néhány szót arról, mit fogunk viselni mi nők ezen a télen. — Pantallót! — volt a válasz. — A szoknyák háttérbe szorulnak. A pantalló kiszorítja a szoknyát a nap bármely szakában és minden alka­lomra. A színek az eddigiekhez viszo­nyítva világosabbak, vidámabbak. A téli ruhák színei a berge, az arany­sárga, a világospiros és a sötétkék. Tarjányi Ingrid Balról jobbra: Radnóti Lászlóné Vértes Jutka Szorbás Marika Csathó Mária Patz Dorottya Bolgár Gyöngyi 31

Next