Lányok, Asszonyok, 1974 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1974-06-01 / 6. szám

Farkas Judit, a gyár kereskedelmi osztályának dolgozója szabadidőre tervezett összeállítást mutat be: sárga piké, kissé trapéz vonalú nadrág, fehér alapon pasztell,sárga virágos felsőrésszel, lazán puffos ujjakkal Műszálas anyagból készü­lt, elöl halos szoknya, színes mintás műselyem, tunikaszerű blúzzal f flü® és egészsége Tavasszal mosolyog és simogat, ősszel vigasztal és melenget, de nyáron néha bi­zony harap is a nap. Erről kell most — nyár elején — pár komoly szót váltanunk, mert a napra haragudni, a napot gyűlölni, a naptól irtózni és menekülni mégsem szabad. Mielőtt a harapós napról beszélnénk, előbb a napsugár áldásait szedjük cso­korba. A nap az élet. Napfény nélkül halott lenne a föld. A látást biztosító, színképet adó fényskálán túl és innen lát­hatatlan sugarai is vannak, amelyek ké­miai és hő­hatását biztosítják. A napfény komplex hatására megizzad a test. Ez a veríték sok felesleges és káros anyagot távolít el a szervezetből. A nap hatására kitágulnak az erek, gyor­sul a vérkeringés, növekszik az anyagcsere, megszaporodnak a vörösvértestek. A bőr­ben — és az egész szervezetben — a látha­tatlan ibolyántúli sugarak átváltoztatják a rendszerint mindig jelenlevő ergoszterint hasznos D-vitaminná. Ezért olyan fontos segítője a talpraállásnak, a megerősödés­nek, a ruganyossá válásnak a napfürdő. A reumás, köszvényes, meghűléses fájdalma­kat, a mozgásszervi panaszokat szünteti, a bőrbetegségek tekintélyes csoportját meg is gyógyítja. A vérszegénységet előnyösen befolyásolja. Nem véletlen tehát, hogy az orvosok sok esetben nemcsak az egészsé­geseknek vagy a gyógyulófélben levőknek javasolják a rendszeres napozást, hanem néha bizonyos betegek számára is. Persze, csak óvatosan, csak fokozatosan, csak az előírásoknak megfelelően, mert — mon­dom — néha harap a nap. Harapásának három kézzelfogható ká­ros következménye van: a napégés, a nap­szúrás és a hőguta. A napsugár hatására a bőrben — éppen a sugárzás ellensúlyozására — festékanyag termelődik, hogy azzal védje magát. Ha a sugárzás nagy mennyiségben, hirtelen, vá­ratlanul éri a fehér bőrt, bizony úgy meg­sülhet az, mintha parazsat vagy tüzes vasat nyomtak volna rá. Az enyhébb nap­sugár csak vörösít, elsőfokú égést okoz. Az erősebb már hólyagot húz. A legerősebb sebet perzsel az érzékeny bőrre. A meg­gondolatlan napozó az első hosszabb sütké­­rezés után csak nyugtalanságról, égő fáj­dalomról panaszkodik. De ha folytatja, fel­hólyagzik, kisebesedik a bőre, és láz, ét­vágytalanság, komoly rosszullét, nagy fáj­dalom lehet a könnyelműség következ­ménye. A napszúrás vérkeringési zavar. A fe­­detlen fejre, tarkóra tűző nap kitágítja az ereket, és rosszullét, hányinger, gyenge­ségérzet, ájulás környékezi az embert. A hőguta nem kimondottan nap­árta­lom. Mozgás közben a szervezetben hő termelődik, és ha ezt a nap melege­ növeli, a levegő páratartalma vagy a zárt ruha pedig megakadályozza, hogy a fölös hő­mennyiséget a szervezet átadhassa a kör­nyezetének — röviden, hogy a szervezet lehűtse önmagát —, a test túlmelegszik, és ez az ártalom szédüléssel, fejfájással, látási zavarokkal, rosszulléttel, eszmélet­­vesztéssel járhat. A nap tehát kétarcú: hasznos és káros, jó és rossz, árt és használ. Az emberen múlik, hogy a napsugár hasznát okosan kamatoztatja-e, vagy engedi, hogy a per­zselő nap belemarjon az egészségébe. A kérdés most már világos: hogyan vi­selkedjék, hogyan napozzék, hogyan öltöz­zék az ember, hogy a nap áldásait haszno­sítsa, ártalmait megelőzze? lgazán szövött, szellős, lehetőleg veríték­szívó anyagból készült ruhát viseljen. A testfelszín és a nedvszívó ruha felszáradá­sának fizikai folyamata hűti a testet. Gyak­ran mosakodjék hűvös vízben. Igyék hű­sítő italokat, főleg gyümölcslevet, mert izzadás közben a szervezet sót veszít, és a sóveszteséget pótolni kell. (A gyümölcsök­ben szerves növényi sók vannak.) A keleti népek nem hűvös, hanem meleg italt — főleg teát — isznak, mert az jobban hűti az embert, így is van. Persze, nem a meleg tea hűt közvetlenül, hanem fokozza a verítékezést, és a veríték párolgása az, ami hűt. Az óvatos ember tűző napra soh­ase megy fedetlen fejjel. Szalmakalapot vagy könnyű kendőt visel. Különösen, ha kevés a haja. Ha dús hajzatú, akkor meg nedvesítse és lazítsa, hogy a fejből párologhasson, szel­lőzhessen. A tarkójára meg tegyen valami­lyen védőkendőt, ahogyan azt a forró égöv lakói teszik. No és okosan napozzék. De hogyan? Óvatosan. Először csak tíz percig, és nem is közvetlen, hanem félárnyékos szűrt fényben. Majd az időt fokozatosan emelve kióvatoskodhat a napra is. Harminc percen túl csak az maradhat az erős na­pon, aki már tökéletesen megszokta. Az érzékenyek és bizonyos betegek fejüket vagy érzékeny testrészüket még ilyenkor is árnyékolják! A napozó időnként változ­tassa meg a testhelyzetét, hogy bőrét min­denütt érje a napsugár, és mindenütt egy­formán bámuljon. Használjon napolajat vagy valamilyen emulziót, mert az védi, kíméletesen barnítja a testet. No de az olaj lezárja a verítékmirigyek nyílásait, és nehezebben izzad az ember. A bőr olajozása tehát csak közepes erősségű sugárzásnál és kezdetben ajánlatos. Tűző napon és kellően barna testtel már olajozás nélkül is bátran napozhat akárki. Napozhat és napozzon is, mert így a sugárhatás előnyö­sebb. Az se olajozzon, aki gyógyíttatja a bőrét, viszont úgy napozzon, ahogyan orvosa elrendelte. A nap sugárhatásával kapcsolatosan tud­ni kell, hogy szabad vizek partján a visz­­szaverődés miatt, hegyekben a tisztább le­vegőn át erősebb a sugárzás, mint a tömör települések strandjain, kertjeiben, ud­varain. Az okos napozás szabályai tehát nem olyan egyszerűek, ahogyan azt egye­sek hiszik. A helyes és célirányos napozás hihetet­len mennyiségű tartalék­erőt juttathat a szervezetnek, de a meggondolatlan ugyan­annyit árthat. DR. BUGA LÁSZLÓ írja: 27

Next