Lányok, Asszonyok, 1975 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
A képességek sokoldalú fejlesztése Országaink fejlődésének tapasztalatai a gyakorlatban igazolják a marxizmus-leninizmus klasszikusainak tanítását, amely szerint a férfiak és a nők igazi egyenjogúságát csak a szocialista társadalom biztosítja, mert ebben örökre mgszűnik az embernek ember által való kizsákmányolása, és megszilárdul az emberek társadalmi egyenlősége. A nő társadalmi helyzetét meghatározó tényezők között döntő jelentőségű a társadalmi termelőmunkában való részvétele. A szocialista országokban átfogó állami intézkedések egész sora segíti elő a nők tervszerű bevonását a népgazdaságba, és biztosítja, hogy megvalósuljon egyenlő joguk a munkához s a munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazásukhoz. Ebben rejlik a szocialista társadalmi rendszer egyik elvi különbözősége a kapitalizmustól, ahol a nők foglalkoztatottságának növekedése spontán módon történik, s a dolgozó nőknek az állam támogatását élvező burzsoáziával vívott harcban kell védelmezniük létérdekeiket és jogaikat. Az élet tanúsítja, hogy minél bonyolultabb feladatokat oldanak meg országaink a szocialista és a kommunista építés során, annál nagyobb gazdasági, politikai és társadalmi jelentőségre tesz szert a nők bekapcsolódása a társadalmi termelésbe. A Szovjetunióban a munkaképes nők 92,5 százaléka a népgazdaságban dolgozik, vagy tanul. A munkások és alkalmazottak 51%-a a lányok és asszonyok közül kerül ki. A tudományos-technikai forradalom, a termelés gépesítésének és automatizálásának egyre gyorsuló folyamata új problémákat vet fel a nők pályaválasztásában. A nők és a férfiak társadalmi és gazdasági egyenlősége mellett azonban megmaradnak azok a lényeges pszichológiai és fiziológiai különbségek, amelyeket a pályaválasztásnál figyelembe kell venni. Nem a formális egyenlőségről, a két nem minden foglalkozási ágban való „egyenlő képviseletéről” van szó. Az a feladat, hogy a nők nem kevésbé kvalifikált munkát végezzenek, mint a férfiak, mégpedig egészségükre kedvező körülmények között. A szocializmus egyik legfőbb törvényszerűsége a nők kulturális színvonalának és műszaki ismereteinek állandó emelkedése, a női munka ágazati és szakmai struktúrájának bővülése, javulása. A nők számát tekintve az iparban első helyre került a gépgyártás, míg a hagyományos női iparág, a könnyűipar a második helyre szorult. A műszer- és elektronikai iparban az összes dolgozók 45—47, a precíziós gépgyártásban és a rádiógyártásban pedig 55—57 százaléka nő. Növekszik részarányuk a gépesített és automatizált munka azon szakmáiban, amelyek gépek és berendezések irányításával kapcsolatosak. A Szovjetunióban az automata gépsorok kezelőinek 77%-a nő. A tudományos-technikai haladás hatására a nők nemcsak újabb, magasabb szakképzettséget igénylő szakmákat sajátítanak el, hanem ami különösen fontos, növekszik arányuk a legmagasabb és a közepes kvalifikációjú dolgozók között is. A Szovjetunióban a szerkesztői és tervezői munkát végző mérnökök mintegy 35%-a, a technikusoknak körülbelül 40%-a nő. A tudományos-technikai forradalom minőségi változást hoz a mezőgazdaságban foglalkoztatott lányok és asszonyok munkájában is: mindinkább megjelennek benne az ipari munka vonásai. A nem termelő ágazat fejlődése együtt jár azzal, hogy a nők foglalkoztatottsága gyorsan növekszik a szolgáltatások területén. A szovjet kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozók 77%-a nő. Olyan fontos nem termelő ágazatokban, mint a közoktatás és a kultúra, arányuk 73, az egészségügyben és a testnevelésben pedig 85%. Állandóan bővül a nők részvétele a termelés irányításában. Több mint félmillió nő tölt be igazgatói tisztséget iparvállalatoknál és szovházokban, vezet kolhozt, irányít építkezést, adminisztratív intézményt és részleget. A műihelyfőnökök és helyetteseik, a részlegvezetők 32 százaléka nő. Helyzetük megszilárdult a tudományban is, amely a társadalmi haladás döntő tényezőjeként egyre inkább a társadalom közvetlen termelőerejévé válik. A Szovjetunióban 1970-ben a tudományos dolgozók 39 százaléka volt nő. A népgazdaságban foglalkoztatott minden ezer szovjet nő közül 717-nek van főiskolai, közép- vagy általános iskolai végzettsége, a férfiaknál ez az arány 718. A Szovjetunióban a nők oktatása lényegében megfelel a tudományostechnikai haladás követelményeinek. A műszaki főiskolákon és a technikai szakokon a tanulók 38%-a, a szakmunkásképzőkben pedig egyharmada nő. A statisztikai adatok és a különféle vizsgálati anyagok elemzése azonban arról tanúskodik, hogy a munkásnők szakmai előmenetele és továbbképzése lassúbb, mint a férfiaké. Ennek fő oka az ismert ellentmondás, amely a nők társadalmi termelőmunkája és anyai, családi kötelezettségei között feszül. Gyakran nem tudnak annyi időt szentelni a tanulásra és a továbbképzésre, mint a férfiak. Ez komoly probléma, s megoldása egyrészt a szakmai képzés rendszerének átalakítását igényli (tekintettel a családanyákra), másrészt pedig a szolgáltatások rendszerének további fejlesztését követeli meg. A szocialista államokban az anyaságot az egyik legfőbb társadalmi funkciónak tekintik, következetesen megvalósítják az anya- és gyermekvédelem átfogó intézkedéseinek rendszerét. A bölcsődék, óvodák és iskolák hálózatának fejlesztése, az állami családi pótlékok és segélyek rendszere, az ellátási és kommunális szolgáltatások bővítése, a kereskedelmi és a vendéglátóipari hálózat fejlesztése egyaránt azt a célt szolgálja, hogy megkönnyítse a gyermekek ellátását, a háztartási munkát. A szolgáltató vállalatok tevékenységét az állam rendszeresen ellenőrzi, finanszírozza és irányítja. Ez biztosítékot nyíljt arra, hogy a szocialista népgazdaság és a nemzeti jövedelem növekedésével együtt a viszonylag nem távoli jövőben létrejön a szolgáltatások olyan komplexuma, amely lehetővé teszi, hogy a nők a legteljesebben, legharmonikusabban összekapcsolhassák dolgozó női és anyai funkcióikat. A kilencedik ötéves terv fő feladatának teljesítése — a nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának jelentős emelése — kedvező feltételeket teremt a szovjet emberek, minden dolgozó képességeinek és alkotó tevékenységének általános fejlesztéséhez. Galina Szergejeva a Szovjet Állami Tervbizottság köznaglaság kutatóintézetének tudományos főmunkatársa Növekszenek a követelmények A jelenlegi tudományos-technikai haladás, amely erőteljesen hat a termelési eszközök fejlődésére, új szakmákat hív életre, s szakadatlanul bővíti a női munka alkalmazási lehetőségeit. Ez együttjár a munka tartalmának minőségi változásával, intellektuálisabbá teszi azt, és kötelező ismeretminimumot igényel minden dolgozótól. Bulgáriában a női szakemberek aránya igen magas (1973-ban az előző számunkban hírt adtunk róla, hogy mSL ** Moszkvában 12 szocia- City lista ország képviselőinek részvételével sze- — m —* mm * w termináriumot rendeztek A TÁRSADALMI „Nők a társadalmi tér-LEAJS TERMELŐMUNKÁBAN kezdjük az ott elhangzott felszólalások rövidített közlését.