Lányok, Asszonyok, 1975 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

­ A képességek sokoldalú fejlesztése Országaink fejlődésének tapasz­talatai a gyakorlatban igazolják a marxizmus-leninizmus klasszikusai­nak tanítását, amely szerint a férfiak és a nők igazi egyenjogúságát csak a szocialista társadalom biztosítja, mert ebben örökre mgszűnik az embernek ember által való kizsák­mányolása, és megszilárdul az em­berek társadalmi egyenlősége. A nő társadalmi helyzetét meg­határozó tényezők között döntő jelentőségű a társadalmi termelő­­munkában való részvétele. A szocialista országokban átfogó állami intézkedések egész sora segíti elő a nők tervszerű bevonását a nép­gazdaságba, és biztosítja, hogy meg­valósuljon egyenlő joguk a munká­hoz s a munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazásukhoz. Ebben rejlik a szocialista társa­dalmi rendszer egyik elvi különböző­sége a kapitalizmustól, ahol a nők foglalkoztatottságának növekedése spontán módon történik, s a dol­gozó nőknek az állam támogatását élvező burzsoáziával vívott harcban kell védelmezniük létérdekeiket és jogaikat. Az élet tanúsítja, hogy minél bo­nyolultabb feladatokat oldanak meg országaink a szocialista és a kommu­nista építés során, annál nagyobb gazdasági, politikai és társadalmi jelentőségre tesz szert a nők bekap­csolódása a társadalmi termelésbe. A Szovjetunióban a munkaképes nők 92,5 százaléka a népgazdaság­ban dolgozik, vagy tanul. A munká­sok és alkalmazottak 51%-a a lá­nyok és asszonyok közül kerül ki. A tudományos-technikai forrada­lom, a termelés gépesítésének és automatizálásának egyre gyorsuló folyamata új problémákat vet fel a nők pályaválasztásában. A nők és a férfiak társadalmi és gazdasági egyenlősége mellett azon­ban megmaradnak azok a lényeges pszichológiai és fiziológiai különbsé­gek, amelyeket a pályaválasztásnál figyelembe kell venni. Nem a for­mális egyenlőségről, a két nem min­den foglalkozási ágban való „egyenlő képviseletéről” van szó. Az a feladat, hogy a nők nem kevésbé kvalifikált munkát végezzenek, mint a férfiak, mégpedig egészségükre kedvező kö­rülmények között. A szocializmus egyik legfőbb tör­vényszerűsége a nők kulturális szín­vonalának és műszaki ismereteinek állandó emelkedése, a női munka ágazati és szakmai struktúrájának bővülése, javulása. A nők számát tekintve az iparban első helyre került a gépgyártás, míg a hagyományos női iparág, a könnyűipar a második helyre szo­rult. A műszer- és elektronikai ipar­ban az összes dolgozók 45—47, a precíziós gépgyártásban és a rádió­­gyártásban pedig 55—57 százaléka nő. Növekszik részarányuk a gépesí­tett és automatizált munka azon szakmáiban, amelyek gépek és be­rendezések irányításával kapcsola­tosak. A Szovjetunióban az auto­mata gépsorok kezelőinek 77%-a nő. A tudományos-technikai haladás hatására a nők nemcsak újabb, ma­gasabb szakképzettséget igénylő szakmákat sajátítanak el, hanem ami különösen fontos, növekszik arányuk a legmagasabb és a közepes kvalifikációjú dolgozók között is. A Szovjetunióban a szerkesztői és tervezői munkát végző mérnökök mintegy 35%-a, a technikusoknak körülbelül 40%-a nő. A tudományos-technikai forrada­lom minőségi változást hoz a mező­­gazdaságban foglalkoztatott lányok és asszonyok munkájában is: mind­inkább megjelennek benne az ipari munka vonásai. A nem termelő ágazat fejlődése együtt jár azzal, hogy a nők foglal­koztatottsága gyorsan növekszik a szolgáltatások területén. A szovjet kereskedelmi és vendég­látóipari dolgozók 77%-a nő. Olyan fontos nem termelő ágazatokban, mint a közoktatás és a kultúra, arányuk 73, az egészségügyben és a testnevelésben pedig 85%. Állandóan bővül a nők részvétele a termelés irányításában. Több mint félmillió nő tölt be igazgatói tisztséget iparvállalatoknál és szov­házokban, vezet kolhozt, irányít építkezést, adminisztratív intéz­ményt és részleget. A műihelyfőnö­­kök és helyetteseik, a részlegveze­tők 32 százaléka nő. Helyzetük megszilárdult a tudo­mányban is, amely a társadalmi haladás döntő tényezőjeként egyre inkább a társadalom közvetlen ter­melőerejévé válik. A Szovjetunió­ban 1970-ben a tudományos dolgo­zók 39 százaléka volt nő. A népgazdaságban foglalkozta­tott minden ezer szovjet nő közül 717-nek van főiskolai, közép- vagy általános iskolai végzettsége, a fér­fiaknál ez az arány 718. A Szovjetunióban a nők oktatása lényegében megfelel a tudományos­technikai haladás követelményei­nek. A műszaki főiskolákon és a technikai szakokon a tanulók 38%-a, a szakmunkásképzőkben pedig egy­­harm­ada nő. A statisztikai adatok és a külön­féle vizsgálati anyagok elemzése azonban arról tanúskodik, hogy a munkásnők szakmai előmenetele és továbbképzése lassúbb, mint a fér­fiaké. Ennek fő oka az ismert ellent­mondás, amely a nők társadalmi termelőmunkája és anyai, családi kötelezettségei között feszül. Gyak­ran nem tudnak annyi időt szentelni a tanulásra és a továbbképzésre, mint a férfiak. Ez komoly probléma, s megoldása egyrészt a szakmai képzés rendsze­rének átalakítását igényli (tekintet­tel a családanyákra), másrészt pedig a szolgáltatások rendszerének to­vábbi fejlesztését követeli meg. A szocialista államokban az anya­ságot az egyik legfőbb társadalmi funkciónak tekintik, következete­sen megvalósítják az anya- és gyer­mekvédelem átfogó intézkedéseinek rendszerét. A bölcsődék, óvodák és iskolák hálózatának fejlesztése, az állami családi pótlékok és segélyek rendszere, az ellátási és kommunális szolgáltatások bővítése, a kereske­delmi és a vendéglátóipari hálózat fejlesztése egyaránt azt a célt szol­gálja, hogy megkönnyítse a gyer­mekek ellátását, a háztartási mun­kát. A szolgáltató vállalatok tevé­kenységét az állam rendszeresen ellenőrzi, finanszírozza és irányítja. Ez biztosítékot nyílj­t arra, hogy a szocialista népgazdaság és a nem­zeti jövedelem növekedésével együtt a viszonylag nem távoli jövőben létrejön a szolgáltatások olyan komplexuma, amely lehetővé teszi, hogy a nők a legteljesebben, leg­harmonikusabban összekapcsolhas­sák dolgozó női és anyai funkcióikat. A kilencedik ötéves terv fő felada­tának teljesítése — a nép anyagi jólétének és kulturális színvonalá­nak jelentős emelése — kedvező fel­tételeket teremt a szovjet emberek, minden dolgozó képességeinek és alkotó tevékenységének általános fejlesztéséhez. Galina Szergejeva a Szovjet Állami Tervbizottság közn­ag­laság­­ kutatóintézetének tudományos főmunkatársa Növekszenek a követelmények A jelenlegi tudományos-technikai haladás, amely erőteljesen hat a ter­melési eszközök fejlődésére, új szak­mákat hív életre, s szakadatlanul bővíti a női munka alkalmazási lehe­tőségeit. Ez együttjár a munka tar­talmának minőségi változásával, in­­tellektuálisabbá teszi azt, és kötelező ismeret­minimumot igényel minden dolgozótól. Bulgáriában a női szakemberek aránya igen magas (1973-ban az előző számunkban hírt adtunk róla, hogy mSL ** Moszkvában 12 szocia- Ci­ty lista ország képviselői­nek részvételével sze- — m —* mm * w t­e­r­­­mináriumot rendeztek A TÁRSADALMI „Nők a társadalmi tér-LEAJS TE­R­M­E­LŐM­U­N­KÁBAN kezdjük az ott elhang­zott felszólalások rövidí­tett közlését.

Next