Lányok, Asszonyok, 1976 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1976-05-01 / 5. szám
a part egy kiszögellésénél tollas jószág fut el: pásztormadár. A vízen alig fodrozódik tiszta tükörképe. A szárcsa rokona, bár úszni nem tud. Hűvös, szeles reggel követi az enyhe estét. Hattyút keresni indulunk. Erős hullámzás zavarja a látást. Végül a messzeségben feltűnnek a fehér, pontok. Csónakunk éles kanyarral kerüli meg csapatukat, de a madarak ráérősen szállnak fel és repülnek el az ingadozó láthatár felé. A rózsaszínű csoda Ma lesz a napja, hogy megvalósuló vagyunk: flamingókkal találkoz Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsia forró égövi részén honos flamingó nem vándormadár. Csak a Szovjetunióban található északi fajtája költözik délre a hideg elől. Ha beköszönt a tél, ez a finom alkatú élőlény tömegesen pusztul. Halálát jelenti, ha a telelőhelyeken befagynak a vizek. Az ember állandó gondoskodása, védelme segítségével tudja a természet megmenteni a rózsaszínű csodát. A Delili-tó Haszan-Kuli településtől 50 kilométernyire érjük el a védett tavat. Az út szürke, sivatagos lapályon ve-Keleten már kékes árnyék borul a tóra, de nyugaton a víztükör még élénk színekben ragyog. Aztán lassan kihunynak a fények, és a tó eltűnik az éjszaka palástja mögött. De a kis háznál barátságos fénnyel hívogat a tábortűz. Megdermedt kezem odatartom a lángokhoz. Míg a teát várjuk, türkmén dallamokat hallgatunk. Geldi, a körzet rendőre játszik a gitárján. Csatlakozik hozzánk az erdőkerülő, Bajramklidzsiv Nurberdi: szép szál öregember fekete türkmén sapkában és népviseleti köpönyegben. Viktor, a természetvédelmi terület munkatársa előveszi a szalvétába csomagolt kenyeret, és szubtropikus évelő növények tudnak alkalmazkodni Türkménia délnyugati járásainak adottságaihoz ... Nézzék — mutat egy fényképalbumot —, ezek a jövevények a Földközi-tenger vidékének és az Egyesült Államok délnyugati részének szubtropikus növényvilágából származnak. A képeken agavé és kaktusz látható ( ezek a talaj megkötésére alkalmasak), továbbá a szél ellen védelmet nyújtó eldalt fenyő, vízszintes növésű ciprusfa és a városok parkosításánál felhasználható, a homokos talajt megkötő, javító yucca, amely az USA délnyugati részén honos. Vi zünk. Mintha szintén madár lenne, úgy iramlik csónakunk a tengert és az eget elborító, gyöngyházszínű ködben. A flamingók hirtelen bukkannak fel előttünk. Mozdulatlanul állnak hosszú, vékony lábukon, s a sok finom vonalban hajló madárnyak mint áttört csipkeminta rajzolódik a háttérre. Amint melléjük ért a csónak, a madárseregen remegés futott végig. Nekiiramodtak, hirtelen szárnyat bontottak, és a rózsaszínű árnyalatuk egyszeriben pirosra változott. Hol vörös felhőbe verődve, hol meg hosszú, hullámzó sávot alkotva szálltak a menedéket nyújtó part menti vizekre. Miért hal ki a flamingó? Ez az ősidőktől ismert madár rendkívül igényes költőhelyének és táplálékának megválasztásában. A tenger sekély, zátonyos parti vizeit és a kis sóstavakat kedveli, ott rakja furcsa, magas, csonka kúphoz hasonló fészkét. Az erősen sós vizek apró élőlényeivel táplálkozik. Ha a vizek kiszáradnak, a flamingó elhagyja fészkelőhelyét. Igaz, ma még megtalálható Kazahsztán egyes tavain; a telet Azerbajdzsán és Türkménia déli részén, a tengerparton tölti ezel keresztül. A sovány talajon ittott barnás cserjék tenyésznek, helyenként szamárcsorda, tevenyáj barangol közöttük. Sárgás foltok tűnnek fel: nádasok, majd pedig kékek, vízhez érünk. A tóparton megfigyelőtorony, mellette fehér házikó. Az édesvizű Delili-tó a krasznovodszki természetvédelmi terület Haszan-Kuli-i részlegéhez tartozik. Ez a legdélibb fekvésű madártelelő a Szovjetunióban, afféle szálloda a vadkacsák, szalonkák, gémek és kivált a szürke vadlibák számára, amelyek itt töltik a telet. Lemegyek a tóhoz. A vadlibák nagyon óvatosak, nem könnyű megközelíteni őket, ezért kerülőt teszek a sivatag felé. Magas töltéshez érek, körültekintek a tetejéről. A vadlibák, mit sem sejtve jelenlétemről, kényelmesen úsznak és nyugodtan társalognak. Ide a vízre csak pihenni járnak, friss hajtásokkal táplálkoznak, s ezekért sok kilométerre berepülnek a sivatagba. Erre szigorúan meghatározott időben, napszálltakor kerül sor. Nem is kellett sokáig várnom, hogy megláthassam, amint a húszharminc madárból álló rajok, ékvagy láncalakzatban, útra kelnek, kitölti a zöld teát az öblös porcelánkannából. — Miről kapta nevét a tó? — Delili régi elnevezés — szólal meg kisvártatva az öreg, de nem veszi le tekintetét a tűzről. — „A megszállottak tava” ezt jelenti. Pálmák közt esik az eső. A felázott út csaknem belevész a körülötte levő szikesbe. A tevecsorda megtorpan a szikes előtt, sehogy sem tudja megkerülni. Az éjszaka útközben ér utol bennünket. A kocsi minduntalan megfarol. Amikor végre beérünk a Kizil-Atrek-i oázisba, vezetőnk megkönynyebbülten sóhajt fel. Azért igyekeztünk ide, hogy pálmákat láthassunk. 1945 óta működik Kizil-Atrekben a szubtropikus növénykísérleti állomás. A köztársaság három járása a száraz szubtropikus övezetbe esik. — Munkánkban figyelembe veszszük az éghajlati feltételeket, a növények biológiai sajátosságait és azt, hogy víz áll rendelkezésünkre az öntözéses műveléshez — mondja Szejun Ballijev, a kísérleti állomás igazgatója. — Azt vizsgáljuk, milyen — Most nézzék meg mindezt a valóságban — invitál bennünket a gépkocsihoz. A homokbuckák tövében pálmák sorakoznak oszlopok módjára. Kerületük egy méternél is nagyobb, a magasságuk van vagy 7 méter, áttört levélzetű koronájuk szélesen terül el. Miközben ott álltunk a datolyapálmák alatt, eszünkbe jutott, milyen áldás ez a fa az emberiségnek. „A Perzsa-öböltől Észak-Afrika atlanti partvidékéig terjedő roppant területen a lakosság történelme évezredek óta elválaszthatatlan a datolyapálmától — írta P. Zsukovszkij, a neves botanikus. — Ez a fa tette lehetővé az ember életét a sivatagban, és határozta meg az oázisokban folytatott földművelés jellegét, Arábia, Egyiptom, Núbia, Berberföld tájainak arculatát, ez adott és ad a szegényeknek kenyeret ebben az övezetben.” . . . Készen állunk, hogy útnak induljunk visszafelé. A pilóta becsapja az ajtót, és a kis repülőgép lendületesen tör az ég felé. Az ölemben csokor, olaj ág fekete bogyókkal és mandulafa ága duzzadó rügyekkel. V. Macetoni