Lányok, Asszonyok, 1984 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1984-06-01 / 6. szám
hogy a csuvas népzene ismerete hozzásegíti a magyarokat, hogy jobban megismerjék saját népzenéjük múltját. Ma is folyik, és természetesen sokkal nagyobb arányokban a magyar és a csuvas zenei és nyelvi megfelelések tanulmányozása. Ebben igen tevékenyen részt vesznek csebokszári kutatók, a Csuvas ASZSZK Minisztertanácsa nyelvi, irodalmi, történelmi és gazdasági kutatóintézetének munkatársai. Vikár László, a neves magyar népzenekutató, Bereczky Gábor és Zadomszky László nyelvész gyakori vendége ennek az intézetnek. A kutatóintézet igazgatója, Vaszilij Dmitrijev, a történettudományok doktora méltatta azokat az érdemeket, amelyeket a csuvaskutatásban Róna- Tas András szerzett. Művei megjelentek Magyarországon is, Csebokszáriban is. V. Szergejev csebokszári tudóssá együtt Róna-Tas elkészített és Budapesten kiadott egy tankönyvet a csuvas nyelvet tanulmányozó magyar diákok számára. Róna-Tas professzor és Bede Anna költőnő együttműködése révén ismerhette meg a magyar olvasó a csuvas irodalom klasszikusának, K. Ivanovnak Narszpi című poémáját. A professzor hallgatóival együtt sajtó alá rendezett magyarul egy csuvas népmeséi gyűjteményt. Részt vesz a csuvas nyelv több kötetes etimológiai szótárának a munkálataiban, amely a csebokszári intézetben folyik. Zahomszky László pedig M. Szkvorcovval készített egy orosz — csuvas —magyar társalgási könyvet. A zene és az irodalom persze nem csupán a tudományos kutatás tárgya. A magyar dalok és táncok, a világhírű magyar zeneszerzők művei gyakran szerepelnek hivatásos és amatőr együttesek műsorán, a magyar iskolások pedig, ezt egri vendégeink mesélték, csuvas népdalokat énekelnek. Nagy sikere volt Heves megyében a Narszpi ének- és táncegyüttesnek á csiságát. Legjobb azonban ezekre a kérdésekre itthon válaszolni, ahol nemcsak beszélhetek, hanem szemléltethetem is a mondanivalómat. És amikor Heves megyéből szakszervezeti küldöttség érkezik hozzánk, igyekszünk minél többet megmutatni. Ami a munkasikereket illeti, a köztársaság vállalatainál több mint 350 000 ember vesz részt a kommunista munkáért folyó mozgalomban. Tavaly a harmadik negyedévben 7500-an már az 1984-es, 320- an az 1985-ös feladatokat végezték, 70 munkás és munkásnő pedig már teljesítette is a tizennegyedik ötéves tervet. Szívesen megmutatjuk hevesi barátainknak, hogyan működik nálunk a komplex munkavédelmi rendszer, amely egybefogja ezen a területen a gazdaságiak és a szakszervezetiek munkáját. Az utóbbi két évben 29 millió rubelt fordítottunk munkavédelemre. Az eredmény az lett, hogy az emberek jóval kevesebbet betegek. Igaz, ebben a gyógyüdülők is „ludasak”. Jelenleg 20 profilaktérium van a köztársaságban, 12 pedig épül. Idén kezdi meg működését a Csuvasija szakszervezeti szanatórium, valamint egy gyógyfürdő, amelyben napi ezer kezelést tudnak végezni. A testvéri kapcsolatok révén élénkebb a turistaforgalom szakszervezeti vonalon — folytatta Klara Gruzgyeva. — Az előző ötéves tervben 1170 ember járt Csuvasföldről Magyarországon, ebből 350 Heves megyében. Valahányszor meglátogatjuk egymást — akár turistaként, akár küldöttség tagjaiként-, növekszik a kölcsönös rokonszenv és az óhaj, hogy tanuljunk egymástól. Számomra nagyon hasznos a kapcsolat Dorkó Józseffel, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának első titkárával, dr. Jenes Pállal és Lévai Ferenccel, a szakszervezetek megyei tanácsának titkáraival, valamint azokkal az aktivistákkal, akikkel alkalmam volt találkozni. „ÉS MI A HELYZET MAGUKNÁL?” — Ezt a kérdést gyakran hallottam, amikor a Heves megyei Szakszervezeti Tanács vendégeként Magyarországon jártam — mondta Klara Gruzgyeva, a Csuvas Szakszervezeti Tanács elnöke. — Mindig elhangzott, amikor a munkavédelemről, a munkások termelési eredményeiről volt szó, vagy amikor a sportlétesítményeket mutatták meg. Igyekeznem a lehető legjobban kielégíteni barátaink kíván RÉSZT VETT MAGYARORSZÁG FELSZABADÍTÁSÁBAN Amikor ezek a sorok íródnak, Oreszt Filippov festőművész éppen arra a kiállítására készül, amely hatvanadik születésnapja alkalmából nyílik meg Csebokszáriban. Oreszt Filippovot az egész köztársaságban jól ismerik. Az Oroszországi Föderáció érdemes művésze, Csuvasföld sok kiválóságának portréját megfestette. Eredményesen működik a plakát műfajában és könyvillusztrátorként, nagy szeretettel festi Csuvasföld, a Volga-vidék megkapó zugait. Mindez látható a kiállításon. Oreszt Filippov az ifjúság nevelőjeként is híres, több mint negyedszázada igazgatója a Csebokszári Képzőművészeti Iskolának, ahol annak idején maga is tanult. Tanulmányait azonban itt is és a Moszkvai Szurikov Képzőművészeti Főiskolán is a háború után végezte, azután, hogy egyenesen az iskolapadból bevonult katonának, és gyalogosként részt vett hazája, majd pedig Románia, Magyarország, Ausztria, Csehszlovákia városainak és falvainak felszabadításában, majd leszerelése után egy évet még a Csebokszári Villamosgépgyárban dolgozott. Csebokszári egyik új lakótelepén, a művész kilencedik emeleti műtermében üldögélünk. Az ablakból gyönyörű kilátás nyílik az erdő szélére, amelyet már megközelített a város. — Már kamaszkoromban romantikus elképzeléseim voltak Magyarországról — mondja Oreszt Filippov. — A velem egykorú gyerekekkel együtt rajongtam Zalka Mátéért, a legendás Lukács tábornokért. Az internacionalista Zalka testesítette meg számunkra a magyar népet, Magyarországot. És ez az érzés csak erősödött azokban a napokban, amikor csapataink méterről méterre foglalták vissza a fasisztáktól a magyar földet. Nekem nagyon rokonszenvesek voltak azoknak a falvaknak a jó kiállású, bátor lakói, ahol meg-megálltunk. Tetszett az öltözékük, tetszettek a szokásaik. Sok hasonlóságot fedeztem fel a magyar és a csuvas falvak életében. Noha Magyarországon nagyon súlyos harcok folytak, nagyok voltak a veszteségek, emlékezetemben mégis inkább a gyönyörű természet maradt meg azokkal az emberekkel együtt, akik szívélyesen fogadták a szovjet katonákat. A Budapest Bevételéért Érdeméremre éppoly büszke vagyok, mint a Vörös Csillag Érdemrendre és a Honvédő Háború Érdemrend II. fokozatára. A Magyarország felszabadításáért vívott harcokban sok ezer földim vett részt, és tanúsított nagy bátorságot, hősiességet. Heten nyerték el a Szovjetunió Hőse címet. Sokan elestek a csatákban. köztük Andrej Sirmanov harckocsizó is. A háború alatt a központi lapok közöltek egy fényképet, amely azt a pillanatot ábrázolta, amikor Andrej Sirmanov csuvas fia átveszi azt a harckocsit, amelyet szülei, a porecki járásbeli Gorkij kolhoz tagjai ajándékoztak a hazának. Ezt a fényképet évekkel a háború után láttam meg, és kötelességemnek éreztem, hogy megfessem a témát, megörökítsem az ifjú hőst. Nagy örömömre szolgál, hogy ez a kép jelenleg Heves megyében van. Hadd tudja meg a fiatal nemzedék, ki áldozta érte az életét. Mi, háborús veteránok azon vagyunk, hogy a mi fiataljaink, a mi neveltjeink is tudomást szerezzenek erről, hogy fogalmuk legyen arról, milyen sok szenvedést okoz a háború. Igyekszünk őket aktív békeharcosokká nevelni. Úgy gondolom, hogy köztársaságunk és Heves megye barátsága, az emberek közötti rendszeres kapcsolat előmozdítja a béke közös ügyét. T. Jarmolovics Oreszt Filippov festőművész tanítványaival a stúdióban * Tatjana Mozsejko főtechnológus