Lányok, Asszonyok, 1987 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

LÁNYOK ASSZONYOK 1987. 1. szám JANUÁR GOBETCKM JKEHUI­HA SOVIET WOMAN C^ftfv&Wv35 LÁNYOK, ASSZONYOK PHU NCTUéNXÓ LA MUJER SOVIETICA H* *3 jL &uijy SOWJETFRAU MULHER SOVIÉTICA LA FEMME SOVIÉTKXJE ^Tt^errr Moszkva Fotó: N. Rahmanov A SZOVJETSZKAJA ZSENSCSINA CÍMŰ TÁRSADALMI, POLITIKAI, IRO­DALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT MAGYAR NYELVŰ KIADÁSA. MEGJE­LENIK HAVONTA, OROSZ, MAGYAR, ANGOL, ARAB, BENGÁLI, FRAN­CIA, HINDI,JAPÁN, KÍNAI, KOREAI, NÉMET, PORTUGÁL, SPANYOL ÉS VIETNAMI NYELVEN. ALAPÍTÁSI ÉV: »»45. « Ltayalr, Apnon»»k IMT CÍMLAPUNKON Tinaszjan Zakirováról, a frunzei 6. számú városi kórház belgyógyá­szati osztályának vezetőjéről sze­retnék beszélni, aki 22 éve dolgozik mint orvos. Ez alatt az idő alatt ta­pasztalatra, magas szakképesítésre tett szert, és megőrizte jóságát, szívélyességét. Csodálatos ember: még a nehéz természetű betegek is megszelídülnek, ha vele érintkeznek. Meg tudja nyerni páciensei bizal­mát. Kedves mosolya ér annyit, mint az orvosság. Én, a nagy honvédő háború vete­ránja Tinaszian nélkül nem tudtam volna megbirkózni bajaimmal, olyan súlyosak. Az orvosnő annyi figyel­met, tudást, időt szentelt nekem, hogy ez segített visszatérnem az életbe. Tíz gyermekem és 47 uno­kám van, valamennyien boldogságot kívánunk az orvosnőnek. K. Bokajev Frunze Él és dolgozik a falunkban egy kiváló ember, Alla Mazur, aki har­minc éve postás. Mindenki ismeri a községben, bírja a falubeliek bizal­mát. Emlékszem, hogy be akarták nálunk vezetni a postafiókbérletet, de nem nyerte el a tetszésünket. Mennyivel kellemesebb, ha ottho­nunkban keres fel bennünket a pos­tás, ha az ő kezéből vehetjük át a friss újságokat és folyóiratokat, a rég várt levelet, ha szót válthatunk vele gondjainkról, bajainkról. Alla Mazur együttérző ember, megért minket. Egyszóval minden házban barátként várják a postást. Alla Mazur az első szóra kész segíteni. Novo-Tyimofe­­jevkában, bár nagy a község, min­denki őszintén szereti és tiszteli Mazurt. Arcképe ott függ a dicsőség­táblán, jó munkájáért sokszor ka­pott elismerő oklevelet és értékes ajándékot. Nemrég pedig a Megbe­csülés Jele Érdemrenddel tüntet­ték ki. Lánya, Szvetlána is az ő nyomdo­kaiba lépett. A­ Csornij­i Nikolajev menye Moriokában lakom, egyszerű há­ziasszony vagyok, két gyermekem van. Amikor a nagyobbik fiam harma­dik osztályos volt, hazánkban, az lwate hegy lábánál az önvédelmi csapatok hadgyakorlatot tartottak. A kisfiam akkor azt írta: „Nagyon szomorú, hogy a mi Iwate hegyünk hadgyakorlat színhelye lett.” Eltelt két év, és egyszer azt mond­tam neki: „Mire felnősz, a különböző országok lakói szabadon érintkeznek majd egymással, és az a fogalom, hogy külföldi, bizonyosan teljesen eltűnik majd.” Ő viszont így vála­szolt: „Előbb kitör az atomháború, mint ahogy én felnövök.” Ezt meghallva rájöttem, hogy a fiam megnézte azt a tévéadást, ame­lyet égi jövendölésnek tüntettek fel. A nézők előtt megjelent egy fiatal­ember, testén sebhelyekkel, amelyek furcsa hieroglifákat alkottak. A fel­irat úgy szólt, hogy a világminden­ség hamarosan széthasad és eltűnik. Én ezt úgy értelmeztem, mint azok­nak az eszteleneknek címzett figyel­meztetést, akik folytatják az atom­fegyverkezési versenyt. Én derűlátóan szemlélem a vilá­got. Ha az emberek háborút tudnak indítani, meg is tudják szüntetni. Most, amikor a földön létezik nuk­leáris fegyver, a patriotizmust nem lehet csupán a saját hazánk szere­­teteként felfogni. Csak azt lehet igaz hazafinak tekinteni, aki a vi­lágbékéért harcol. Ezért így feleltem a fiamnak: „Ha tétlenek maradunk, akkor lehet, hogy eltűnik a világ­mindenség. Ha azonban mi mind­annyian együtt cselekszünk, akkor megakadályozzuk a háborút.” Olvasom a szovjet újságokat, fo­lyóiratokat, hogy minél többet tud­jak meg az önök országáról. Meg­győződésem, hogy szomszédoknak barátságban kell élniük egymással. Amanuma St­atiko A matanzasi Juan Marinello pe­dagógiai főiskola ötödéves, spanyol nyelv és irodalom szakos hallgatója vagyok. Olyan szerencsés voltam, hogy küldöttként részt vehettem Moszk­vában a XII. Világifjúsági és Diák­­találkozón. Azokban a napokban M. Gorbacsov, az SZKP KB főtit­kára egyoldalú moratóriumot jelen­tett be az atomkísérletekre. Minket, kubaiakat elragadtatással tölt el az a kitartás, amellyel a Szovjetunió igyekszik elhárítani az emberiséget fenyegető nukleáris pusztulást. A moszkvaiakkal megismerkedve tapasztaltam, milyen széles körben támogatják a szovjet emberek kor­mányuk békekezdeményezéseit. So­sem felejtem el, hogyan ölelt magá­hoz a szovjet népgazdasági kiállítá­son egy idős asszony, aki könnyekkel a szemében így szólt: „Tegyen min­dig béke!” Barbara Ferro Chong VISSZHANG Érdemes élni (Lányok, Asszonyok, 1911­. 5­. sz.) Újra meg újra elolvastam Ligyija Grafova Érdemes élni című írását. Mélyen megrendített Irina Triusz­­nak, annak a mérnöknek a sorsa, aki súlyos betegsége miatt ágyhoz van ugyan kötve, mégis nélkülözhetet­lenné tudott válni sokak számára. Büszke vagyok erre a hatalmas akaraterejű nőre. Úgy gondolom, méltó példája lehet annak, hogyan maradhat valaki bármilyen helyzet­ben Ember. Olyan ember, akivel mindig ünnep találkozni. Köszönöm, hogy részletesen és világosan bemutatták egy ilyen em­ber életét. Anasztaszija Posztanogova Japán Kuba Minszk

Next