Lányok Lapja, 1886 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1886-10-10 / 19. szám

Halkan csendül a kápolna harangja. Árva lányka szivéhez szól a hangja, Hó­ imára össze­teszi kezeit: Temetőben Jó szülés. Ott hullatá könyeit. — Bacsa Béla. — Elhalt már az estharangszó, éjj leszen, Bánatkönye felszáradt a két szemen, A csillagok biztatóan intenek : Él az Isten, Árvák atyja, nem feled ! Tovább sir a kis harangnak bús szava, Az ajkon is ima után új ima. Ki mindenét elveszité felzokog: Szeretteim Legyetek a fényes égben boldogok! A FEHÉR TÉGLA MÖGÖTT. — (Furcsa kis mese.) Angolból: V. ADÉL. — (Folytatása és vége.) Sokáig beszélgetett még Róza Babával, folyton csodálatosnak találván azt, hogy a kicsike, a­ki otthon olyan parányi jószág mint az öklöm és sem járni, sem beszélni nem tud, itt fent a magas régiókban, a fehér tégla mö­gött, oly okos, oly beszédes és érett gondol­kozású leány. Társalgásukat Flóra szakította félbe, ki figyelmezteté Babát, hogy siessen, használja idejét, mert most már közeledik a reggel, a­mikor otthon kell lennie. Baba mondá Rózá­nak, hogy ha nem tesz többé oly goromba­­ megjegyzést, mint az imént, hát elvezeti Miku­­lás bácsi műhelyébe. — Mit, hát a jó Mikulás is itt lakik ? — kérdezte Róza álmélkodva. — Itt bizony — viszonzó Baba. — Jöjj csak lefelé ezen a lépcsőn, mindjárt meglátod az öreg urat. Mentek, mendegéltek, végre egy tágas folyosón megálltak. Benyitottak egy nagy ka­puféle ajtón. Csodálatos látvány tárult fel elő­ttük. Óriási, nagy műhely, melyben száz s száz ember játékok készítésével foglalkozott. Itt készülnek Mikulás ur játékai, melyeket aztán ő Mikulás napkor a j­ólgyermekeknek elviszen. És ugyancsak itt készülnek a Jézuska aján- 1 a

Next