Lányok Lapja, 1891 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-08 / 45. szám

LÁNYOK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal­­ q WT­L.11­­ h ° Ta az előfi­­a u L hl*­i­zetési pénzek küldendők: KÉPES HETILAP Szerkeszti és kiadja: Dolinay Gyula. 17-ik ÉVFOLYAM. Budapest, 1891. november 8. 45. szám. 1 ©­á­n­y­k­a álma. Mese. — írta : Filgl József. f­AULÁCSKA, egy szőke, göndörfíkrtü kis leányka, már aludni ment, mert későre járt az idő és álmos is volt, de azért még kissé elgon­dolta, mit fog tenni másnap, vasárnap, hol­­ és kivel fog játszani és előre örült a holnapi mulatságnak. — Oh, csak szép idő legyen, kisétálunk Herminkáékkal a ligetbe. Akkor hirtelen eszébe jutott valami. — Mamácskám ! Holnap a rózsaszín ruhácská­mat veszem föl a fehér csipkékkel, ugy­e ? — Nem lehet, kedvesem, nincs készen, előbb lel kell vasalni. — Oh, azt Márta megteheti mindjárt.­­— Hová gondolsz, Paulácskám! Most éjnek idején ! Már tűz sincsen a háznál. Jó lesz hol­napra a fehér ruha is. Paulácska durczás arczot csinált, bár szólani­­ nem mert, jól tudván, hogy a­mit a mamácska­­ egyszer mond, annak úgy kell történnie. De ha nem szólt, annál csúnyább gondolatai voltak, mérgelődött, haragoskodott és semmikép sem tudott belenyugodni abba, hogy ugyan miért ne lehetne tüzet rakni most, éjnek idején is? Ez a gondolat nem hagyta el többé . . . már éjfélt is elütötte, mindenki pihent, aludt a ház­ban, csak Paulácska tépelődött még mindig a tűzzel, addig-addig, míg végre elaludt, de egy­szerre csak azon vette magát észre, hogy nincs többé az ágyban, hanem elindult — tüzet keresni. Ment, mendegélt, bekopogott a szomszédhoz, utána a másodikhoz, a harmadikhoz, de hasz­talan, tüzet sehol sem talált. Az emberek min­denütt mélyen aludtak, csak nagysokára talált egy öreg anyókát, a­ki így szólt hozzá: — Tüzet akarsz kicsikém? Hja, az most nehéz dolog . . . hanem én tudom hol kap­hatsz ... az utcza végén áll egy rozzant, alacsony házikó, annak a pinczéjében lakik egy vén boszorkánymester, a­ki éjjel-nappal nagy üstökben mindenféle titkos szereket főz; bizo­nyosan most is ég a tűz az üst alatt. Paulácska nem sokat gondolkozott, hanem útnak indult és csakhamar rátalált a rozzant házikóra. Bement a nyitott kapun, megtalálta a pincze-ajtót és nemsokára ott volt a titkos műhelyben. A pincze közepén pompás parázs­­tűz égett, fölötte pedig nagy üstben valami csodálatos kotyvalék forrt és rotyogott, fojtó sürü gőzt bocsátván ki magából. Az üst előtt nagy karosszékben ült a vén varázsló, hosszú fehér szakállal, fején magas, csúcsos sipkával. Észre sem vette a kis­lány belépését, mert a sok virrasztásban az öreget bizony meglepte az álom, — mélyen elaludt. 45

Next