Lányok Lapja, 1891 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-08 / 45. szám
LÁNYOK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal q WTL.11 h ° Ta az előfia u L hl*izetési pénzek küldendők: KÉPES HETILAP Szerkeszti és kiadja: Dolinay Gyula. 17-ik ÉVFOLYAM. Budapest, 1891. november 8. 45. szám. 1 ©ányka álma. Mese. — írta : Filgl József. fAULÁCSKA, egy szőke, göndörfíkrtü kis leányka, már aludni ment, mert későre járt az idő és álmos is volt, de azért még kissé elgondolta, mit fog tenni másnap, vasárnap, hol és kivel fog játszani és előre örült a holnapi mulatságnak. — Oh, csak szép idő legyen, kisétálunk Herminkáékkal a ligetbe. Akkor hirtelen eszébe jutott valami. — Mamácskám ! Holnap a rózsaszín ruhácskámat veszem föl a fehér csipkékkel, ugye ? — Nem lehet, kedvesem, nincs készen, előbb lel kell vasalni. — Oh, azt Márta megteheti mindjárt.— Hová gondolsz, Paulácskám! Most éjnek idején ! Már tűz sincsen a háznál. Jó lesz holnapra a fehér ruha is. Paulácska durczás arczot csinált, bár szólani nem mert, jól tudván, hogy amit a mamácska egyszer mond, annak úgy kell történnie. De ha nem szólt, annál csúnyább gondolatai voltak, mérgelődött, haragoskodott és semmikép sem tudott belenyugodni abba, hogy ugyan miért ne lehetne tüzet rakni most, éjnek idején is? Ez a gondolat nem hagyta el többé . . . már éjfélt is elütötte, mindenki pihent, aludt a házban, csak Paulácska tépelődött még mindig a tűzzel, addig-addig, míg végre elaludt, de egyszerre csak azon vette magát észre, hogy nincs többé az ágyban, hanem elindult — tüzet keresni. Ment, mendegélt, bekopogott a szomszédhoz, utána a másodikhoz, a harmadikhoz, de hasztalan, tüzet sehol sem talált. Az emberek mindenütt mélyen aludtak, csak nagysokára talált egy öreg anyókát, aki így szólt hozzá: — Tüzet akarsz kicsikém? Hja, az most nehéz dolog . . . hanem én tudom hol kaphatsz ... az utcza végén áll egy rozzant, alacsony házikó, annak a pinczéjében lakik egy vén boszorkánymester, aki éjjel-nappal nagy üstökben mindenféle titkos szereket főz; bizonyosan most is ég a tűz az üst alatt. Paulácska nem sokat gondolkozott, hanem útnak indult és csakhamar rátalált a rozzant házikóra. Bement a nyitott kapun, megtalálta a pincze-ajtót és nemsokára ott volt a titkos műhelyben. A pincze közepén pompás parázstűz égett, fölötte pedig nagy üstben valami csodálatos kotyvalék forrt és rotyogott, fojtó sürü gőzt bocsátván ki magából. Az üst előtt nagy karosszékben ült a vén varázsló, hosszú fehér szakállal, fején magas, csúcsos sipkával. Észre sem vette a kislány belépését, mert a sok virrasztásban az öreget bizony meglepte az álom, — mélyen elaludt. 45