Láthatár, 1941 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1941-06-01 / 6. szám
méltó esemény az Éneklő Ifjúság hangversenye a pozsonyi Városi Színházban. Három-négy éve annak, hogy a pozsonyi polgári leányiskola tanárnője, Szamák Piroska, a szlovákiai magyar fiatalság körében megindította az Éneklő Ifjúság mozgalmát. Ebből a kezdeményezésből, amelyet hathatósan támogatott Német István László, szlovákiai magyar zeneművész, idővel magyar kultúrmozgalom keletkezett Szlovákiában és ebből a mozgalomból alakult ki Pozsony valamennyi magyar iskolája énekkarának ez a hangversenye. A hangversenyen a következő iskolák vettek részt: a Szent István rk. népiskola, a Szent Márton Népiskola, az Orsolya és Notre Dame rend népiskolája, az Evangélikus Népiskola, fiú- és leány polgári, a háztartási Szakiskola, a Kereskedelmi Akadémia és a Magyar Gimnázium. Több mint félezer magyar gyermek énekelt a színpadon, többszáz főnyi kórusok váltogatták egymást. A tíz pozsonyi magyar iskola énekesei lelkesedést és izzó hangulatot keltettek a hallgatóságban és a magyar dallal ismertették meg a közönséget. A matiné megrendezésében a legnagyobb érdem Szamák Piroskáé és Schlesber Lászlóé. A magyar leányifjúság május 1-én rendezett matinét négy magyar leányiskola hallgatóiból. A műsor első részében mesejátékok szerepeltek, a második részt a rendezők a szlovákiai magyar népkultúrának szentelték. Az utóbbi hetek legnagyobb kultúreseménye a Bartók Béla Dalegyesület hangversenye volt. Ez az egyesület az idén ünnepli fennállásának 10-ik évfordulóját és ezt egybekapcsolta a Bartók Bélának 60-ik születésnapja alkalmával rendezett ünnepségekkel. Ezek sorozatában március 23-án tartotta a Dalegyesület ünnepi közgyűlését, amelyen Bartók Béláról, az Egyesület névadójáról emlékeztek meg. A Dalegyesület a pozsonyi MIPSz énekkarból alakult át kezdetben Toldi-körré, amelynek folytatásaként működik immár 10 éve. Elnöke dr. Aixinger László akit a közgyűlés továbbra is megválasztott elnöknek. Április 29-én tartotta a Kér ünnepi hangversenyét a pozsonyi Vigadóban. Zenei és társadalmi esemény jegyében állott ez a hangverseny, amely megfelel az Egyesület célkitűzésének, az új magyar zene ápolásának, gyakorlásának, a zenei kultúra művelésének, a társadalmi téren pedig lehetővé tette, hogy a magyarok, szlovákok, németek érdeklődése egy ponton találkozhattak. Másik nagy kulturális esemény volt a szlovákiai magyar művészek II. országos kiállítása. Miként a tavalyi, úgy az idei kiállítást is hosszú munkálatok előzték meg, amelyen egyesületi keretek nélkül Szlovákia minden magyar képzőművésze résztvett. A kiállítást ünnepélyes keretek között nyitották meg, s azon a szlovákiai magyarság minden vezetője rész vett, a pozsonyi szlovák és német vezetőkkel együtt. Ezt a kiállítást egybekapcsolták a tavaly elhunyt Rigele Alajos szobrászművész emlékének szentelt kiállítással. Rigele ugyan német volt, de mint a pozsonyi Képzőművészeti Egyesület elnöke nagy érdemeket szerzett a pozsonyi képzőművészet terén. A pozsonyi Toldy-kör is nagyjelentőségű munkát fejtett ki. Legfigyelemreméltók vállalkozása a szlovákiai magyar honismereti könyvtár. A sorozat célja, hogy 16 oldalas kis tanulmányaival kapcsolatot teremtsen egyrészt a szlovákiai magyarság, másrészt a szlovákiai tájak feledésbe merülő magyar történelmi, irodalmi, néprajzi, vagy gazdasági vonatkozásai között. A füzetsorozat, amelyet Esterházy János és Aixinger László szerkesztenek, szépen kapcsolódik a Toldy- Kör múlt évben kiadott Szlovákiai Magyarok Kincsestára című sorozathoz. Eddig két füzete jelent meg: dr. Kiss Ibolyától Balassa a Tátraalján és Mártonvölgyi Lászlótól A regélő Nyitramentén. Az előkészületben lévő további számok: Ethey Gyula A vágvölgyi magyarság települése és fogyatkozása, Polnisch Artur Elzálogosított városok, Gyürky Ákos A Zomborvidéken. A Toldy-Kör egyébként tovább folytatja munkáját: minden héten megtartották a szemináriumi előadásokat, április 20-án és 27-én előadták a Liliomisit a Kör színigárdájának tagjai. A magyar kultúra terjesztésében nagy szerepet játszott színészet, illetve műkedvelők kérdése is mindinkább előtérbe kerül. A szlovákiai magyarlakta városokban és falvakban, de különösen Pozsonyban erősen fellendült műkedvelő színjátszás szükségessé tette egy központi színügyi bizottság életrehívását, amely nem-