Láthatár, 1942 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-01 / 1. szám

.A Láthatár kisebbségtu­dományi munkaközösségének tagjai: Bertalan István dr­., Bisztray Gyula dr., Czettler­­Jenő dr., C­sanády György, Csuka Zoltán Farkas Geiza dr., Faluhelyi Fe­renc dr., Fekete La­jos, Gáldi László dr., Gellért Andor, Dramantik Margit, Hantos László, Imre Kálmán dr., Jékely Zoltán, Kardos Béla d­r., Kozocsa Sándor dr., Makkai Sán­dor dr., Mester Miklós dr., Moravek Endre dr., Móricz Miklós dr., vitéz Nagy Iván dr., Nánay Béla, Ortutay Gyula dr., Ölvedi János, Pataky Mária dr., Pongrácz Kálmán dr., Prokopy Imre dr. Pusztai-Popovics József, Radnóti István dr., Rády Elemér dr., Rónai András dr., Schubert Tódor, Szitz János dr., Szász Zsombor dr., Szent-Ivány József, Sziklay László dr., Sziklay Ferenc, Szombathy Viktor, Szvatkó Pál, Vájb­ik Sándor, Varga Imre, Vas László, Vinczehidy Ernő dr., Zathureczky Gyula. LÁTHATÁR kisebbségi kultúrszemle, a középeurópai népek és a külföldi magyar szórványok szellemi életének figyelője. Megjelenik havonta. Felelős szerkesztő: Csuka Zoltán. Kiadja a Studium Könyvkiadó Rt. Felelős kiadó: Imre Kálmán dr. Szer­kesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VII., Baross­ tér 15. Telefon: 426—921. Szerkesztőségi hivatalos órák d. e. 9­1-ig. Előfizetési ár jogi személyeknek és egyesületeknek évi 20 pengő, egyébként 10 pengő. Egyes szám ára 1 pengő. Szerkeszti: CSUKA ZOLTÁN Szerkesztőbizottság: Bédi Imre, Csuka Zoltán, Fekete Lajos, Majtényi I. Géza, vitéz Nagy Iván, Rónai András A pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézet önálló rovatainak főszerkesztője: Faluhelyi Ferenc dr. egyetemi ny. r. tanár, az intézet igazgatója Folyóiratunk jelen alakját a m. kir. miniszterelnökség sajtófőnöksége 8152/1941. Ill. M. E. sz. alatt engedélyezte A tizedik prolyam Un­szinín: átadjuk olvasóinknak az újesztendő első számát. Immáron a tizedik évszámot írjuk lapunk homlokára, mióta elindítottuk útjára ezt a folyóiratot, amely annak idején a legfájóbb ma­gyar sebet mutatta fel az egyetemes magyarságnak, a ki­sebbségi sorsba szakított magyarság életét, a külföldre ván­­dorolt magyarok törekvéseit és ezek mellett a körülöttünk élő nemzetek művelődését és irodalmát. A három kérdés szervesen összefügg egymással, összefüggött a múltban és összefügg még inkább ma, amidőn a Gondviselés kegyelmé­ből az ország immáron északon, keleten és délen is részben végrehajtotta azt a revíziót és jóvátételt, amelyről a régi, megcsontosodott Európa hallani sem akart. Azóta az ország­ban megnövekedett a belső nemzetiségeik száma s ez a tény új feladatok elé állítja az országépítő magyarságot. Mi kez­dettől fogva azt hirdettük, hogy ,,ismerd meg tenmagadat" s emellett ismerd meg azokat a testvéreidet is, akik az ősi haza területén és körülöttünk élnek s a növekvő háborús feszültség és gyűlölködés napjaiban is mindig nyugodtan, az emberi művelődés és tudományosság tiszta tárgyilagos­ságával s egyben nemzetünk forró szeretetével igyekeztünk feladatainknak megfelelni. Hogy milyen eredménnyel, azt az a mindig felfelé törekvő fejlődés mutatta, amelyet a Láthatár terjedelme és színvonala fokról-fokra elért s bizo­nyította az, hogy egy olyan eszmei célkitűzésű folyóirat, amely sohasem számíthat a széles tömegeik érdeklődésére, mint a Láthatár, a magyar értelmiség körében egyre több és több embert nyert meg munkájának s ma már a tizedik évfolyamába léphetett. „Háborúban hallgatnak a múzsák," mondotta a régi latin közmondás és sokak szemében első pillanatra tán idő­szerűtlettnek látszik a mi munkánk, amelyet ma is az em­beri megértés és krisztusi szeretet szenvedélymentességével folytatunk. De mi tudjuk, hogy ez a munka a fegyverek el­­nyugvása után a maga eredményeivel az építők első feladata lesz, azoknak a feladata, akik a háború romjain felépítik az annyira áhított új európai rendet és azt a Magyarországot amely az ősi magyar nemzeteszme alapján teszi lehetővé egymástól különböző nyelvű népek békés és emberi együtt­élését. Mi úgy érezzük, soha olyan időszerű nem volt . Láthatár szerepe, mint most és soha annyira nem vol szükség magatartásának felmutatására, mint ma, a világ véres kavargásában. Ha bennünk szenvedély van, az csal az igazság keresésének tiszta szenvedélye lehet,­­a magyar igazság szenvedélyes keresése s ebben az igazságban min­den más, velünk együtt élő nép igazsága is benne van. Tize­dik évfolyamunk küszöbén, a világ sorsdöntő esztendejénél első napján ennek az igazságkeresésnek élő hitével fiyújtjuk első számunkat olvasóink kezébe s kérjük őket, marad­janak velünk és mellettünk e nehéz időkben s legyenek segítsé­gü­nkre egy becsületesebb és jobb magyar jövendő elő­készítésében. Magyar szeretettel: A Láthatár szerkesztői Első Kecskeméti Hírlapkiadó- és Nyomda-Részv.-társ. — Igazgató Tóth László

Next