Láthatár, 1942 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1942-05-01 / 5. szám

ami több figyelmet érdemelne. Különösen emeli ennek a munkának értékét, hogy a tudós egyetemi tanár fiatal egye­temi gárdát szervezett maga köré, akik cselekvő szeretettel bizonyítják be érzéseiket a külföldi magyarság iránt. A nemzeti szolidaritás, a sorsközösség a pécsi egyetemi ifjú­ságba — a Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézet keretén belül — valósággal bele­plántálódik és nagy távlatokat kap. Az az ifjú, aki részt vesz a Pécsi Kisebbségi Intézet munkájá­ban, a magyarság problémáit nemcsak a szülőfaluja hatá­ráig látja majd, hanem a nagy magyar kérdéseiket bele­illeszti az emberiség egyetemes világi kérdéseibe. Kiváló és szerencsés gondolat volt a fiatalság ily módon való bekap­csolása a külföldi magyarság ügyeinek ismereteibe. Ez a jó­zan és tanult fiatalság mindenkinél előbb megtalálja majd az utat a határokon túl élő kisebbségi fiatalsághoz, akik ugyancsak tartóoszlopai lehetnek idegen népek tengerében a magyar érdekeknek. Elsárgult, régi újság került a kezünkbe, melyben ke­serű sorokat olvastunk az ismeretlen magyarok ismeretlen kisebbségi életéről. Akkor, amikor e sorokat írták, még a veszteségektől elalélt, földresujtott kicsi trianoni Magyar­­ország egy-két bátrabb fia mert és tudott beszélni a kisebb­ségek sorsáról. Ebben a régi újságcikkben többek között a következőket olvashatjuk: „A trianoni tragédiának ugyan­olyan megrázó és végzetes fejezete volna, h­a a részekre darabolt magyarság lelki kapcsolatai is megszűnnének és a nemzet életében is elkövetkeznék egy folyamat, melyet a pszichoanalitikusok lélekhasadásnak neveznek. A kulturá­­lisan továbbra is egységes képletet alkotó magyar lélek meghasadása betetőzését jelentené a világtörténelem egyik legnagyobb tragédiájának s innen már végképen nem mu­tatkoznék menekülés az élet, a jövő felé ... Ez a lélek­­hasadás természetszerűen hozná magával, hogy magyarok teljesen idegenül állanának szemben magyarokkal s ez a két divergáló magyar lélek sohasem tudná többé megérteni egymást.“ Ezeket a sorokat akkor még cseh megszállás alatt élő Kassáról írta egy feljajduló magyar, de az a tény, hogy így írhatott, bizonyítja annak a tételünknek jogossá­gát, hogy rendszeresen és tudományosan kell foglalkoznunk a kisebbségi magyarok sorsával. Kassa azóta vita a miénk, a Magyar Szent Korona testének része, de mennyi terület van még a földön, ahol kisebbségi magyarok élnek és ahol félnünk kell a „lélekhasadástól“, ha magukra hagyjuk az árva magyarokat. Isten mentse meg a magyarságot, hogy az a keserűen emlegetett „lélekihasadás“ bekövetkezzék, mert akkor elveszítenénk magyar és magyar között a lelki kapcsolatokat, ami egyenlő az egységes nemzeti lélek szét­esésével. A Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézet azt a ma­gasztos célt tűzte fiatalsága elé, hogy aranyhidat építsen a hazai és külföldi magyarok között és megteremtse a világ valamennyi magyarjával a lelki egységet. A magyarság éle­tében ma „lélekhasadásról“ nem lehet beszélni és ezt rész­ben annak az ifjú gárdának köszönhetjük, mely Faluhelyi professzorral az élen, a pécsi egyetem falai között mun­kálkodik csendben és szerényen a kisebbségi magyarok jobb sorsa érdekében. A Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézet közérdekű mun­káját feltétlen támogatnunk kell és több figyelmet érdemel a nemzet egyetemétől. A munka nagyvonalú és sokoldalú. Nemcsak kisebbségtörténeti adatokat gyűjtenek, hanem a kisebbségek társadalmi, kulturális és gazdasági kérdéseit is feldolgozzák tudományos rendszerességgel és nagy körül­tekintéssel. Sőt Faluhelyi professzor egyik régebbi nyilat­kozata szerint, az 1914—18-as világháború után szertehul­lott és elszakított nemzettestek és a törzsmagyarság szel­lemi kapcsolatainak fenntartásán kívül szemmel kísérik a nálunk élő nemzetiségek életét­­is. Kitűnő! Teljes szellemi felkészültséget a­kar nyújtani a Pécsi Kisebbségi Intézet a nemzet javára. A magyar társadalom­nak erkölcsi kötelessége olyan közhasznú intézmények támogatása, mint a Pécsi Kisebb­ségi Intézet. Célszerű lenne tehát, ha a jobb és gondtala­nabb fejlődés érdekében a Pécsi Egyetemi Kisebbségi Inté­zet valamilyen formában belekapcsolódnák a Magyarok Világszövetségébe, mint a külföldi magyarok érdekeit szol­gáló csúcsszervezetbe. A Világszövetség kiterjedt összeköt­tetései révén nagy segítségére lehetne a tudományos alapon dolgozó pécsi intézetnek. Viszont a Kisebbségi Intézet tudo­mányos kutatásainak eredményét rendelkezésére bocsát­hatná a Magyarok Világszövetségének. Ennek a két intéz­mény­nek egymás ráhatása, kiegészítő munkája sok új ered­ményt hozhatna a kisebbségi kérdésben, illetve a külföldi magyarság életfontosságú ügyeiben. Nemzetek jövendő sorsa és boldogulása nem az anyagi javak oktalan felhalmozásától függ. Még akkor sem lesz nagyobb egy nemzet, ha görcsösen ragaszkodik aranyá­hoz, mert az arany imádatában kialszik a lélek. Lélek nél­kül pedig nincs élet. Kizárólag a nemzeti szolidaritás, a lelkek egymásra találása, sziklaszilárd összetartása és győz­ei tudása képes a legkisebb nemzeteket is felemelni, na­gy­­gyá tenni. Ezt a hegyeken és tengereken túl terjedő nagy magyar összefogást munkálja szívós kitartással a Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézet, amiért méltán megérdemli, hogy feléje tekintsünk. Érezzék ennek a közhasznú intéz­ménynek munkásai, hogy hálával és szeretettel kísérjük minden tettüket. Halácsy Dezső K­ÖNYVSZEMLE ERDÉLY MAGYAR EGYETEME. Szer­kesztette: Bisztray Gyula, Szabó T. Attila és Tamás Lajos. Az Erdélyi Tudományos Intézet kiadása, Kolozsvár, 1941. Másfél esztendeje, hogy Erdély fővárosa felszabadult s vele együtt visszatért az ősi hazához Erdély büszkesége, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem materiá­lis része, hogy ugyanakkor visszaköltözzön szülőföldjére a Szegedre menekült kolozs­vári egyetem eszmei része is. A felszaba­dulás óta eltelt másfél esztendő az újjá­születés korszakát jelentette, azóta nem­csak megújult, hanem jelentékenyen ki is teljesedett az erdélyi tudományegyetem, létrejött az Erdélyi Tudományos Intézet, ennek a műnek kiadója is. A régi épüle­tekben új magyar élet pezsdült s az ősi hagyományokból új magyar tudományos élet sarjadt s borult szinte szemünk lát­tára virágzásba. Szükség volt nemcsak ar­ra, hogy ezt az újjáéledést a szélesebb értelmiségi körök előtt is megismertessék és megörökítsék, de túl ezen, nagy szük­sége mutatkozott egy olyan műnek, amely szervesen kimutatja, hogyan fakadt Erdély ősi művelődéséből hajdan az egyetemi gon­dolát, miként fejlődött elmúlt századok viharaiban (hiszen oly kevés napsütés és kedvező idő volt ezekben az elmúlt száza­dokban) miként jutott el a Ferenc József tudományegyetem létesítéséig, hogyan küz­dött meg a trianoni esztendők száműzeté­sében a torkot fojtogató elmúlással s mi­ként támadt újra, virágzott egyszerre, ki, mintha soha egyetlen percre sem érezte volna egy idegen állam halálos támadá­sát, sújtó csapásait. Nagy és gondos munkát tükröz vissza ez a kötet s ha átlapozzuk a kifogástalan kiállítású művet, minden oldalról azt a mélységes magyar szeretetet érezzük, amellyel szerkesztői feladatukhoz láttak s megvalósították elgondolásukat. Első he­lyen a Főméltóságn­ár komoly, a kötet­hez illő réckarcával találkozunk s utána Hónor Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter bevezetője kezdődik a sorsdöntő évszámmal, 1541-gyel, amidőn az erdélyi fejedelemség lett a magyar királyság tör­téneti hivatásának örökösévé s Erdély tör­téneti életének egyik leghatalmasabb erő­tényezője a magyar iskola. Idáig nyúlik vissza a m­ai kolozsvári egyetem történeté­nek gyökere, vagy amint Bisztray Gyula mondja nagyszerű tanulmányában, ennek az egyetemnek virtuális képe az önálló fe­jedelemséggé alakulás óta él és hat Erdélyben. Bisztray Gyula tanulmánya „Az erdélyi tudományos élet és egyetemi gondolat“ áll a kitűnő mű középpontjában. Ez a tanul­mány első ízben nyújtja az erdélyi tudo­mányos élet és egyetemi­ gondolat fejlődé­sének egységes áttekintését. Ez a szinte külön kötetnek beillő tanulmány az elő­zetes stúdiumok egész sorát tette szüksé­gessé s csak akkor látjuk, milyen nagy munkát végzett Bisztray Gyula, ha a for­rásmunkák és jegyzetek gazdag sorát is áttekintjük. Valóban ezek a részletdolgo­zatok annyira kevéssé ismertek és nehe­zen hozzáférhetők, hogy felsorolásuk egy­ 109

Next