Láthatár, 1942 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1942-05-01 / 5. szám

és idegennyelvű könyveik, folyóiratok állanak rendelkezésre, nyelvtanfolyamokat tartanak benne. Felolvasó üléseket és zeneestéket rendeznek és kiállításokat is. 1938 március 15-én volt az ünnepies megnyitás Tokió legelőkelőbb negyedének egyik modern palotájában, hogy a magyar kultúra legkele­tibb őrhelyeként lehessen ismét meghirdetni a magyar szellem dicsőségét.­ Még eb­ben az évben írta alá Teleki Pál gróf akkori közoktatásügyi miniszterünk és a budapesti japán követ a magyar-japán kulturális egyzeményt,­­amely egyúttal barát­sági szerződés is volt a két ország között. A szerződés szö­vege a következő: Barátsági és szellemi együttműködési Egyezmény Magyar­­ország és Japán között:­­ Főméltósága a Magyar Királyság Kormányzója és ő Felsége Japán Császára, ünnepélyes ténnyel megerősíteni és intézményesíteni óhajtván a két ország között oly örvendetesen fennálló köl­csönös baráti és bizalmi kapcsolatokat, egyaránt áthatva attól az óhajtól, hogy országaik év­százados hagyományaiból eredő műveltségük kölcsönös megbecsülése alapján a két ország kulturális kapcsolatait kifejlesszék és a két ország kölcsönös megértését ekként kimélyítsék; elhatározták, hogy egyezményt kötnek és e célból kijelölték.­­ Főméltósága a Magyar Királyság Kormányzója: gróf Teleki Pál magyar királyi titkos tanácsos, magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter úr őnagyméltó­­ság­át, ő Felsége Japán Császára, Majime Matsumiya Úr önagyméltóságát, Japán buda­pesti rendkívüli követét és meghatalmazott miniszterét, akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik köz­lése után a következő rendelkezésekben állapodtak meg: 1. Cikk: A Magas Szerződő Felek között mindig barát­ság és jó egyetértés fog fennállani. 8 Irodalom: A legjobb összefoglalás Mezey István: Az igazi Japán című könyve (Budapest, 1939, Egyetemi Nyomdai. Ada­taink egy része ugyancsak tőle van. Lásd még: a­ „Távol-Kelet“ folyóirat 1936. és 1937. évi számait. Az utóbbiban az Orsz. Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ közzétette a Magyar­­országon Japánról megjelent összes könyvek bibliográfiáját. — Lásd még vitéz Nagy Iván: Japán és Magyarország. (Magyar Külpolitika, 1936. máj.—jún.) 2. Cikk. A Magas Szerződő Felek arra fognak töre­kedni, hogy kulturális kapcsolataikat biztos alapokra he­lyezzék és ennek folytán a legszorosabb együttműködésről biztosítják egymást. 3. Cikk. A Magas Szerződő Felek, az előző cikkben ki­fejtett cél elérése érdekében — a lehetőségekhez képest — kölcsönösen fejleszteni fogják az országaik közötti kultu­rális közeledést a tudomány, szépm­űvészetek, zene, iroda­lom, film, rádióközvetítések, sport, stb. terén. 4. Cikk. A Magas Szerződő Felek illetékes hatóságai a szükséghez mérten meg fognak állapodni az előző két cikk alkalmazásához szükséges részletkérdésekben. 5. Cikk: Jelen egyezmény meg fog erősíttetnii. A meg­erősítő okiratok a lehető legrövidebb időn belül Budapes­ten fognak kicseréltetni. Az egyezmény a megerősítő okiratok kicserélését kö­vető tizedik napon lép életbe és az egyik vagy másik szer­ződő Fél felmondásától számított hat hónapi időtartam el­teltéig marad érvényben. Ennek hiteléül a meghatalmazottak a jelen egyezményt aláírták és pecsétjükkel ellátták. Készült két eredeti példányban Budapesten, 1938. évi november hó 15.-én, amely megfelel Syowa 13. éve novem­ber 15.-ének. * Ennek a 2600 éves birodalomnak és dinasztiának hős katonái küzdenek ma velünk együtt a földieké túlsó felén az angol-amerikai imperializmus ellen. Hogy ennek a harc­nak mi lesz, mi lehet a végső kimenetele az — szerintem — nem lehet kétséges. Nem lehet kétséges, mert várjon lehet-e legyőzni egy olyan hadsereget, amely a Felkelő Nap diadalmasan lobogó zászlaja alatt azzal a fanatikus bik­ét ront az ellenségre: ha­­életben maradok, csak győztes lehetek, ha meghalok, részese leszek az örök istenségnek. Mert jól jegyezzük meg, a­ háborúk hősei és vitézei nem azért érdemlik meg a fényes rendjeleket és a csillogó medáliákat, mert az ellenség soraiból szörnyű suhintások­kal sikerült nekik rendeket kivágni, hanem azért, mert napról-napra, óráról-órára oda merték vetni a győzelem véres serpenyőjébe áldozatul a saját maguk életét. S nem legyőzhete­tlen-e az a hadsereg, melynek minden tagja, ge­nerális és közvitéz érzi, vallja, s hirdeti — győzelmes éle­tével és diadalmas elmúlásával egyaránt, — hogy: a halál számára könnyebb, mint a pehely. Vitéz Nagy Iván dr. Tekintsünk a Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézet felé A nemzetek nagy harcában a magyarság csak akkor tudja biztosítani jövőjét, ha féltve vigyázunk minden ma­gyarra és számontartjuk testvéreinket, bárhol is éljenek a világon. Nem szabad annak megtörténnie, hogy magyarok százai vagy ezrei ismeretlenül, elfelejtve tengődjenek ki­sebbségi sorsban a földkerekség valamelyik pontján. Az idők vajúdásaiban, a történelmi napokban a magyarságnak is meg kell hoznia újabb véráldozatát; szabad-e tehát ilyen körülmények között az idegenbeszakadt magyarságról meg­feledkeznünk? Minden magyar, akit számontartunk, a nem­zet erősödését, gyarapodását jelenti. Különben is a magyar­ság számbelileg még mindig kicsiny nemzet, legfeljebb kö­zépnemzet a többi népekhez viszonyítva. Az erőtartalékot fel­­kell fokoznunk és ezért kötelességünk foglalkozni a ki­sebbségi magyarokkal is. Ezek a gondolatok parancsolólag előírják a közírónak, hogy ráterelje a figyelmet a Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézet áldásos munkájára. Nemzeti becsületünk azt diktálja, hogy kötelességszerűen karoljuk fel azokat az intézményeinket, amelyek az örök magyarság, a verhetetlen nemzet sorskérdéseivel hazafias önzetlenség­gel foglalkoznak. Ilyen korszerű és közmegbecsülésre méltó intézmény a Pécsi Kisebbségi Intézet, mely megérdemli a nemzet érdeklődését és háláját. Faluhelyi Ferenc professzor, a Pécsi Kisebbségi Intézet megteremtője és lelkes vezetője évekkel ezelőtt az egyik budapesti napilap hasábjain a következő nyilatkozatot tette: „Egyetlen magyar ember sem lehet tájékozatlan a legna­gyobb magyar sorsproblémában: a kisebbségi kérdésben, mint ahogyan a külföldi nagy nemzetek fiai már gyermek­korukban tökéletes tájékozottságban vannak afelől, hogy a világ különböző részein hány fajtestvérük él és milyen ki­sebbségi sorsban.“ Sajnos, még sok magyar ember tájéko­zatlan ebb­en a kérdésben. De nemcsak az elméleti tájéko­zatlanság és a szaktudás hiánya a hiba, hanem a nagyfokú közömbösség és részvétlenség is. A Pécsi Kisebbségi Inté­zet a Budapesti Kisebbségi Intézettel együtt csodálatra­méltó munkát végez, de az érdeklődő közönségük igen ki­csiny és hathatós pártfogásban alig-alig van részük. Anyagi eszközeik nagyon csekélyek, holott a legteljesebb támoga­tást megérdemelnék. Gondoljunk csak arra, hogy valósá­gos lélekmentést végez a Pécsi Kisebbségi Intézet, amikor írásban és képben, térképek, grafikonok, folyóirat-kartoté­kok, könyvek sokaságával mindenkor azt kutatja, hol és mikor menthető meg egy magyar a világ valamelyik pont­ján. A szó igaz értelmében nemzetvédelmi szolgálatot telje­sítenek Faluhelyi professzorék odalenn a pécsi egyetemen, 108

Next